Kedves István,

a serdülőkorban gyakran előfordul, hogy az addig jól működő baráti kapcsolatok átmenetileg bizonytalanabbá válnak. A gyermekek nem egyszerre érnek, és nem azonos ütemben indul el náluk a kamaszodás. Ilyenkor gyorsan változhat az érdeklődésük, eltérő lehet a kockázatvállalási hajlandóságuk, és különböző mértékben válik fontossá számukra a kortárscsoporthoz tartozás. Mindez önmagában nem jelenti azt, hogy a barátságoknak véget kell érniük, de előfordulhat, hogy új egyensúlyra és új keretekre van szükség.

Érdemes kerülni, hogy a szülő egyszerűen „rossz társaságként” beszéljen a barátokról. Ez könnyen védekezést válthat ki a gyermekből, vagy azt az érzést keltheti benne, hogy választania kell a szülő és a barátai között. Többet segíthet, ha arról beszélgetnek, hogy a társaság tagjai most eltérő tempóban fejlődnek, és ez számára is okozhat bizonytalanságot. Érdemes megkérdezni, hogyan érzi magát közöttük: jól érzi-e magát a társaságban, tud-e önmaga lenni, vannak-e olyan helyzetek, amelyek kellemetlenek számára, vagy előfordul-e, hogy csak azért megy bele valamibe, mert fél a kimaradástól.

A baráti kapcsolatok megőrzése mellett is fontos a megfelelő határok kijelölése. Nem szükséges minden programot engedni azért, hogy a gyermek ne érezze magát kívülállónak. A szülő feladata ilyenkor nem az, hogy elszigetelje a barátaitól, hanem hogy segítsen különbséget tenni aközött, mi fér bele egy kamaszos nyári szabadságba, és mi az, ami már veszélyes, túlzott kockázatot jelent vagy nem összeegyeztethető a család értékeivel.

Sokat segíthetnek az előre megbeszélt szabályok: hol lehetnek, meddig maradhatnak, kikkel vannak együtt, hogyan érhető el a gyermek, mikor szükséges jelentkeznie, illetve milyen helyzetekből kell kilépnie. Ezeket érdemes nem tiltásként vagy fenyegetésként, hanem a biztonságot szolgáló kapaszkodóként megfogalmazni.

Hasznos lehet olyan közös programokat is szervezni, amelyekben a baráti kapcsolat fennmaradhat, ugyanakkor biztonságosabb keretek között zajlik. Ilyen lehet például a közös strandolás, sportolás, grillezés vagy filmnézés. Ezekben a helyzetekben a felnőttek jelen vannak, de teret hagynak a kamaszok önálló kapcsolódásának.

Közben fontos a gyermek lehetőségeinek bővítése is. Ha kizárólag egyetlen társaságra támaszkodhat, könnyebben érezheti úgy, hogy mindenáron alkalmazkodnia kell hozzájuk. Jót tehet, ha a nyár során más közösségekben is szerezhet pozitív élményeket, például táborban, sportfoglalkozáson, rokonokkal vagy régi osztálytársakkal töltött idő során, illetve olyan programokon, ahol hozzá hasonló érdeklődésű vagy hasonló fejlődési ütemű kortársakkal találkozhat.

A legfontosabb üzenet az, hogy a gyermek ne azt élje meg: vele van probléma azért, mert „lemaradt” a többiekhez képest. Érdemes megerősíteni benne, hogy mindenki saját ütemében fejlődik, és teljesen természetes, ha ő még nem ugyanazokra a dolgokra kíváncsi, mint a barátai. A szülői támogatás akkor a leghatékonyabb, ha egyszerre védi a gyermeket, tiszteletben tartja a számára fontos kapcsolatokat, és segíti abban, hogy a kortársi nyomás hatására se kelljen feladnia saját értékeit vagy személyes határait.

A Amikor más tempóban serdülnek bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Tamara,

az első szerelem gyakran sokkal intenzívebb élmény, mint amilyennek kívülről tűnik. Nem csupán arról szól, hogy valaki tetszik a gyermeknek, hanem arról is, hogy először találkozik ilyen erősen a vágy, a bizonytalanság, a várakozás és az elutasítástól való félelem érzésével. Ezért teljesen természetes, ha ilyenkor a hangulata hullámzóbbá válik, érzékenyebb lesz, és sokat foglalkozik a másik személlyel.

Szülőként érdemes ezt az élményt érzelmileg komolyan venni, ugyanakkor nem szükséges túldramatizálni. Ha azt közvetítjük, hogy „ez csak gyerekszerelem”, a gyermek könnyen érezheti úgy, hogy nem értjük meg. Ha viszont túlzottan beleavatkozunk, elvehetjük tőle annak lehetőségét, hogy saját tapasztalatain keresztül tanuljon a kapcsolódásról.

A legtöbbet az segíti, ha lehet róla beszélni. Nem szükséges minden részletet ismerni, és nem érdemes kikérdezni, de fontos, hogy a gyermek érezze: érdeklődünk iránta. Amikor kiborul, sokszor nem tanácsra van szüksége, hanem arra, hogy valaki meghallgassa és elfogadja az érzéseit.

Közben finoman lehet kereteket is adni. Az állandó üzenetellenőrzés, a késő esti írogatás vagy a folyamatos készenlét könnyen felerősítheti a szorongást. Ilyenkor nem magát a szerelmet kell korlátozni, hanem segíteni abban, hogy a gyermek megőrizze a saját életritmusát: tudjon aludni, tanulni, barátkozni, és más tevékenységekben is részt venni.

Beavatkozni inkább akkor érdemes, ha a kapcsolat tartósan beszűkíti a mindennapjait, erős szorongást okoz, vagy bántó, leértékelő helyzetek jelennek meg. Egyébként az első szerelem fontos fejlődési tapasztalat: a gyermek ilyenkor tanul vágyakozni, csalódni, várni, határokat érzékelni, és önmagáról is új dolgokat felfedezni.

Szülőként nem az a feladat, hogy irányítsuk ezt a folyamatot, hanem hogy mellette maradjunk. Ne bagatellizáljuk, ne nevessük ki, de ne is vegyük át tőle az élmény feldolgozását.

A Gyerekszerelem – mit kezdjünk vele szülőként? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.