Kedves István,

a serdülőkorban gyakran előfordul, hogy az addig jól működő baráti kapcsolatok átmenetileg bizonytalanabbá válnak. A gyermekek nem egyszerre érnek, és nem azonos ütemben indul el náluk a kamaszodás. Ilyenkor gyorsan változhat az érdeklődésük, eltérő lehet a kockázatvállalási hajlandóságuk, és különböző mértékben válik fontossá számukra a kortárscsoporthoz tartozás. Mindez önmagában nem jelenti azt, hogy a barátságoknak véget kell érniük, de előfordulhat, hogy új egyensúlyra és új keretekre van szükség.

Érdemes kerülni, hogy a szülő egyszerűen „rossz társaságként” beszéljen a barátokról. Ez könnyen védekezést válthat ki a gyermekből, vagy azt az érzést keltheti benne, hogy választania kell a szülő és a barátai között. Többet segíthet, ha arról beszélgetnek, hogy a társaság tagjai most eltérő tempóban fejlődnek, és ez számára is okozhat bizonytalanságot. Érdemes megkérdezni, hogyan érzi magát közöttük: jól érzi-e magát a társaságban, tud-e önmaga lenni, vannak-e olyan helyzetek, amelyek kellemetlenek számára, vagy előfordul-e, hogy csak azért megy bele valamibe, mert fél a kimaradástól.

A baráti kapcsolatok megőrzése mellett is fontos a megfelelő határok kijelölése. Nem szükséges minden programot engedni azért, hogy a gyermek ne érezze magát kívülállónak. A szülő feladata ilyenkor nem az, hogy elszigetelje a barátaitól, hanem hogy segítsen különbséget tenni aközött, mi fér bele egy kamaszos nyári szabadságba, és mi az, ami már veszélyes, túlzott kockázatot jelent vagy nem összeegyeztethető a család értékeivel.

Sokat segíthetnek az előre megbeszélt szabályok: hol lehetnek, meddig maradhatnak, kikkel vannak együtt, hogyan érhető el a gyermek, mikor szükséges jelentkeznie, illetve milyen helyzetekből kell kilépnie. Ezeket érdemes nem tiltásként vagy fenyegetésként, hanem a biztonságot szolgáló kapaszkodóként megfogalmazni.

Hasznos lehet olyan közös programokat is szervezni, amelyekben a baráti kapcsolat fennmaradhat, ugyanakkor biztonságosabb keretek között zajlik. Ilyen lehet például a közös strandolás, sportolás, grillezés vagy filmnézés. Ezekben a helyzetekben a felnőttek jelen vannak, de teret hagynak a kamaszok önálló kapcsolódásának.

Közben fontos a gyermek lehetőségeinek bővítése is. Ha kizárólag egyetlen társaságra támaszkodhat, könnyebben érezheti úgy, hogy mindenáron alkalmazkodnia kell hozzájuk. Jót tehet, ha a nyár során más közösségekben is szerezhet pozitív élményeket, például táborban, sportfoglalkozáson, rokonokkal vagy régi osztálytársakkal töltött idő során, illetve olyan programokon, ahol hozzá hasonló érdeklődésű vagy hasonló fejlődési ütemű kortársakkal találkozhat.

A legfontosabb üzenet az, hogy a gyermek ne azt élje meg: vele van probléma azért, mert „lemaradt” a többiekhez képest. Érdemes megerősíteni benne, hogy mindenki saját ütemében fejlődik, és teljesen természetes, ha ő még nem ugyanazokra a dolgokra kíváncsi, mint a barátai. A szülői támogatás akkor a leghatékonyabb, ha egyszerre védi a gyermeket, tiszteletben tartja a számára fontos kapcsolatokat, és segíti abban, hogy a kortársi nyomás hatására se kelljen feladnia saját értékeit vagy személyes határait.

A Amikor más tempóban serdülnek bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Szülők,

a válás utáni nyári szünet különösen érzékeny időszak lehet a gyermek számára. Ilyenkor hosszabb időt tölt külön a másik szülőtől, megváltozik a megszokott napirendje, és két otthon, kétféle szabályrendszer, valamint eltérő napi ritmus között kell alkalmazkodnia. Egy hétéves gyermek számára ez akkor is megterhelő lehet, ha mindkét szülő szeretettel és odafigyeléssel van jelen az életében.

Fontos, hogy a tiltakozást ne értelmezzük automatikusan az egyik szülő elutasításaként. A háttérben állhat honvágy, szeparációs szorongás, bizonytalanság, a megszokott környezet hiánya, lojalitáskonfliktus, vagy egyszerűen az, hogy a hosszabb távollét még túl nagy kihívást jelent számára. Ebben az életkorban a gyermek gyakran még nem tudja pontosan megfogalmazni, mi okozza a nehézséget, ezért inkább azt mondja: „nem akarok menni”, vagy „nem szeretnék ilyen sokáig maradni”.

Ha a kapcsolattartás rendjét szülői megállapodás vagy jogi döntés szabályozza, az fontos és biztonságot nyújtó keretet jelent. Ugyanakkor a keretek megtartása mellett is lehetőség van arra, hogy a gyermek alkalmazkodását megkönnyítsük. Sokat segíthet a fokozatosság, a kiszámítható napirend, egy előre megtervezett naptár, a megszokott tárgyak átvitele a másik otthonba, valamint az, ha a gyermek pontosan tudja, mikor és milyen módon tarthat kapcsolatot a másik szülővel.

Különösen fontos, hogy a gyermek ne kerüljön döntőbírói szerepbe. Nem szerencsés, ha neki kell eldöntenie, melyik szülőt választja. Ugyanakkor az érzéseit mindig komolyan kell venni. A kettő között lényeges különbség van: a felnőtt döntéseket továbbra is a szülők hozzák meg, de közben figyelembe veszik, mire van szüksége a gyermeknek ahhoz, hogy biztonságban és kiszámíthatónak élje meg a helyzetet.

A váltások során sokat számít a szülői együttműködés és a szülők kommunikációja. Ha a gyermek azt tapasztalja, hogy a szülők tisztelettel viszonyulnak egymáshoz, együttműködnek, és neki nem kell egyikük oldalára sem állnia, könnyebben tud alkalmazkodni az átmenetekhez.

Amennyiben a tiltakozás nagyon erős, rendszeresen testi tünetekkel, alvásproblémával, tartós szorongással vagy jelentős szenvedéssel jár, érdemes szakember segítségét kérni. Ez nem azt jelenti, hogy valamelyik szülő hibázott, hanem azt, hogy a családnak támogatásra lehet szüksége az új élethelyzethez való alkalmazkodásban.

A jól működő megoldás nem feltétlenül a szabályok feladását jelenti, de nem is a gyermek érzéseinek figyelmen kívül hagyását. Sokkal inkább egy olyan egyensúly megtalálását, amelyben a kapcsolattartás keretei megmaradnak, miközben a gyermek elegendő kapaszkodót, kiszámíthatóságot és érzelmi biztonságot kap ahhoz, hogy mindkét szülővel kiegyensúlyozott kapcsolatot tudjon fenntartani.

A Nyári kapcsolattartás válás után bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Ilona,

a nyári szünetben természetes, hogy a gyermekek több időt töltenek digitális eszközök használatával. Ilyenkor kevesebb a kötöttség, több a szabadidő, és sok gyermek számára az online játék nemcsak kikapcsolódást, hanem a barátokkal való kapcsolattartás egyik formáját is jelenti. A nehézség akkor kezdődik, amikor a képernyőidő fokozatosan kiszorít más fontos tevékenységeket, például a mozgást, az alvást, a családi együttlétet, a személyes baráti találkozásokat vagy akár a pihentető, kreativitást is támogató unatkozást.

A képernyőhasználat szabályozása általában akkor működik a legjobban, ha nem hirtelen tiltásként jelenik meg, hanem előre megbeszélt, kiszámítható nyári keretek részeként. Érdemes külön, a szünidőre vonatkozó családi szabályokat kialakítani, hiszen ami tanítási időszakban jól működik, az a nyári szünetben nem feltétlenül alkalmazható változtatás nélkül.

A gyermekek számára biztonságot ad, ha pontosan tudják, mikor, mennyi ideig és milyen feltételekkel használhatják a digitális eszközöket. Fontos azonban, hogy a szabályozás ne kizárólag az időtartamról szóljon. Legalább ilyen lényeges, hogy mi történik a képernyő előtt és után: volt-e elegendő mozgás, étkezés, pihenés, személyes találkozás vagy közös családi program. A cél nem az, hogy a gyermek egyáltalán ne játsszon, hanem az, hogy a digitális tevékenység ne váljon az egyetlen örömforrássá vagy feszültségkezelési eszközzé.

A kütyüzés csökkentése önmagában ritkán vezet tartós eredményre, ha nem társulnak hozzá valódi, vonzó alternatívák. A nyári szünetben ezek lehetnek egyszerű programok is: kerékpározás, séta, strandolás, sport, társasjáték, közös főzés, rajzolás, olvasás, zenélés, baráti találkozások vagy családi filmnézés. Nem az a cél, hogy a gyermek minden perce be legyen osztva, hanem hogy megtapasztalja: a képernyőn kívül is számos örömteli és sikerélményt nyújtó tevékenység vár rá.

Az alternatívák akkor működnek igazán jól, ha illeszkednek a gyermek érdeklődéséhez. Az online játékokat kedvelő gyermek számára például jó átmenetet jelenthetnek a társas- vagy stratégiai játékok, a programozás, a robotika, egy sporttevékenység vagy valamilyen kreatív alkotó elfoglaltság. Nem szükséges, hogy ezek elsőre ugyanolyan vonzóak legyenek, mint a digitális játékok; érdemes fokozatosan, türelemmel bevezetni őket.

A következetesség különösen fontos, mert a nyári szünetben könnyen elmosódhatnak a határok. Ugyanakkor a túlzottan merev tiltások gyakran ellenállást vagy titkolózást eredményeznek. A jól működő szabályok egyszerre határozottak és rugalmasak, figyelembe veszik a gyermek életkorát, szükségleteit és a család mindennapi működését.

Érdemes arra is odafigyelni, hogy milyen érzelmi szerepet tölt be a digitális eszközök használata. Ha a gyermek elsősorban akkor fordul az online játékokhoz, amikor unatkozik, magányosnak érzi magát, szorong vagy dühös, akkor nem elegendő csupán az eszközhasználat korlátozása. Ilyenkor abban is támogatásra van szüksége, hogy más módon tudjon megnyugodni, kapcsolódni másokhoz vagy sikerélményt szerezni.

A digitális nevelés egyik legfontosabb célja az egyensúly kialakítása. A nyári szünet lehetőséget ad arra, hogy a gyermek pihenjen, játsszon és használja az online világ nyújtotta lehetőségeket, miközben megőrzi a kapcsolatát saját testével, érzéseivel, családjával és a személyes közösségeivel.

A Kütyüzés a nyári szünetben bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Elza!

A nyári szünetnek elsősorban a pihenésről, feltöltődésről és a szabad játékról kellene szólnia. Mégis előfordul, hogy a gyereknek tanulnia kell ebben az időszakban is – akár iskolai felzárkózás, akár egy közelgő vizsga vagy éppen tehetséggondozás miatt. Ilyenkor sok szülőben felmerül a kérdés: hogyan hogyan lehet a nyári tanulást hatékonnyá, de mégis szerethetővé tenni? Fontos, hogy a tanulás ne csak „le legyen tudva”, hanem illeszkedjen a gyermek életkorához és szükségleteihez. A benső motiváció sokkal tartósabb és eredményesebb hajtóerő, mint a külső elvárás.

A nyári tanulás tervezésekor az egyik legfontosabb dolog, hogy ne a teljesítménycentrikusság, hanem a belső motiváció vezérelje a folyamatot. A gyerekek egész évben külső elvárások szerint teljesítenek, nyáron viszont érdemes teret adni annak, hogy ők maguk is beleszóljanak, mit és hogyan tanuljanak. Ha partnerként kezeljük őket a célok meghatározásában – például megkérdezzük, mit szeretne jobban érteni, mi az, ami nehézséget okoz, vagy mi az, ami igazán érdekli – azzal nemcsak a tanulási kedvet növeljük, hanem a kompetenciaérzését is erősítjük.

Ugyanakkor fontos a keretek megtartása is. Bár a nyár a lazaság időszaka, sok gyermek számára a teljes szabadság bizonytalanságot és akár szorongást is okozhat. Egy előre megbeszélt, rugalmas napirend – például heti néhány délelőtti tanulósáv – segít a tájékozódásban, növeli a biztonságérzetet, és jobban beoszthatóvá teszi a figyelmet és energiát.

A tanulás mennyiségénél sokkal fontosabb annak minősége. Különösen nyáron, amikor a gyerekek figyelme könnyen elkalandozik, érdemes rövid, fókuszált tanulási szakaszokban gondolkodni. A 20–25 perces koncentrált időszakokat kövessék rövid szünetek – például játék, mozgás vagy valamilyen kreatív tevékenység. Ez nemcsak felfrissíti a gyereket, de segíti is a tanultak rögzülését. A túl hosszú, fárasztó feladatok könnyen frusztrációhoz és ellenálláshoz vezethetnek.

A tanulás nyáron nem kell, hogy kizárólag tankönyvek vagy munkafüzetek mentén történjen. Sőt, akkor a  leghatékonyabb a tanulás, amikor szinte észre sem vesszük! Egy közös séta során lehet gyakorolni a mértékegységeket; főzés közben a szorzást; egy nyári meseregény olvasása pedig többet fejleszthet a szókincsen, mint tíz szövegértési feladat. A gyerekek természetes kíváncsiságára és a közös élményekre építve olyan tanulási helyzeteket teremthetünk, amelyek egyszerre fejlesztőek és örömteliek.

A legfontosabb mégis az, hogy a tanulás ne rombolja a szülő-gyerek kapcsolatot. A gyereknek fontos tudnia, hogy szeretve van akkor is, ha hibázik, ha nehézségei vannak, ha valami nem megy elsőre. A biztató, együttérző légkör segíti a belső erőforrások mozgósítását, ami nélkülözhetetlen a fejlődéshez. Értékesebbek az olyan visszajelzések, amelyek a próbálkozást és az erőfeszítést dicsérik, nemcsak az eredményt.

Ha kérdése merül fel, bizonytalan, hogyan segíthetne gyermekének ebben az időszakban, pedagógiai szakszolgálatunk munkatársai készséggel állnak rendelkezésére.

Fotó: freepik

A Tanulás nyáron??! bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

A Mindennapi logopédiai emlékeztető a nyáron bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

A Minőségi idő a gyermekkel, közben a beszédfejlődés támogatása bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

A Gyakoroljunk logopédiát a nyáron? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

A Milyen tábort válasszunk? – Segítség a nyári szünet megtervezéséhez bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

A Tanév vége – Bizonyítványosztás  bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Lehetséges, hogy a fiam nem tanulja meg szeptemberig a hiányzó hangokat?

Kedves Tamás!

A kisgyermekek beszéde – különösen az artikuláció, vagyis a hangok tiszta ejtése – egyénenként eltérő ütemben fejlődik, tisztul. Gyakran olvashatjuk, hogy ideális esetben a hanghibák a iskolakezdésre már javulnak, és ez valóban így van. Ugyanakkor előfordulhat, hogy egyes hangok még az iskolás korban is korrekcióra szorulnak – ez egyáltalán nem ritka, és ilyenkor is van lehetőség fejlesztésre.

Szeretném megnyugtatni: szeptemberig még három hónap áll rendelkezésre, ami egy kisgyermek beszédfejlődése szempontjából nagyon sokat jelenthet! Még bőven van idő a fejlődésre! Ez alatt az idő alatt akár jelentős előrelépés is történhet.

Első lépésként érdemes felkeresnie gyermeke jelenlegi logopédusát, és megbeszélni vele: hogyan látja gyermeke eddigi fejlődését, milyen hangokkal van még teendő, milyen gyakorlatokat javasol otthonra.

A hangok helyes képzésének megtanítása logopédus feladata, de a szülőként az Ön aktív szerepe kulcsfontosságú abban, hogy a javított hangok beépüljenek a spontán beszédbe. Otthon is sokat tehetnek ezért!

A gyakorlásnak nem kell erőltetettnek lennie – a nyári szünet ideális lehet az oldott, játékos fejlesztésre. A fejleszto.fpsz.hu weboldalon sok ötletet és gyakorlatot talál, kifejezetten a beszédhangok javításához. Böngésszen bátran a „Beszédhangejtést fejlesztő gyakorlatok” között!

Érdemes ezeket rendszeresen elővenni, például a közös játék közben beiktatni 1-2 perc gyakorlást; mondókázni, szerepjátékot játszani a „javított” hangokkal; és finoman, szeretettel emlékeztetni gyermekét a helyes hanghasználatra.

Ha a nyár végére még marad artikulációs hiba, az sem jelent gondot! Iskolakezdés után keresse bizalommal a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálat logopédusait, akik az iskolás gyermekek ellátásában is segítséget nyújtanak.

Bízom benne, hogy fiának beszéde szépen fejlődik a következő hónapokban. Egy kis gyakorlás sokat számíthat – és ebben Ön mint szülő kulcsszereplő!

A Iskolába hanghibával? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Péter!

A legtöbb család számára ismerős probléma, hogy a tanév végére a gyermekek elfáradnak. Ez teljesen természetes, hiszen rengeteg energiát követel tőlük az iskolai élet. Természetesen fontos, hogy hagyjanak időt a pihenésre is. Minden gyermek azonban különböző. Sokan tényleg elfelejtik az év közben tanultakat, ha nem foglalkoznak vele a nyáron, nekik mindenképpen érdemes gyakorolniuk.

A többség számára előny, ha a nyári szünet sem marad gyakorlás nélkül. Persze nem a papír-ceruza feladatokra kell gondolni, célszerűbb játékosan foglalkozni az iskolában tanultakkal. Olvassanak esti mesét, írjanak levelet a barátoknak, nagyszülőknek a nyári élményeikről, vásároljanak, majd fizessenek ők a boltban, és ellenőrizzék, hogy jól kaptak-e vissza! Süssenek, főzzenek recept alapján, ők is vállaljanak részt a házi munkából, utazáshoz próbálják meg ők összeszedni a dolgaikat! Beszéljenek arról, hogy hova utaznak, mik a hely jellegzetességei, próbálják meg a térképolvasást! Bízzanak rájuk olyan feladatokat, amiket már el tudnak végezni! Beszélgessenek sokat, társasjátékozzanak!

Talán nem is sejti, mennyi dolgot tanulnak gyermekei ezeken a tevékenységeken keresztül, többet, mint hinné. Magabiztosságra tesznek szert, elősegíti az önállóságukat, erősödik a feladattudatuk, szabálykövetést tanulnak, amelyek mind-mind fontosak az iskolai jó teljesítmény elérésében, továbbá az életben szerzet tapasztalatok segítik az iskolában tanultak beépülését. Remélem sikerül a jövő tanévet kipihenten kezdeni!

Fotó: Cheltenham Sparks

A Tanulás nyári szünetben bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.