Kedves Imola!

Az egészségesen fejlődő babák hét hónapos koruk körül elkezdenek rágni. Ehhez már tudni kell zárni a szájukat, megtanulni a rágást és a nyelést. A garatreflex (nyelési reflex) kiváltása a szilárd ételek fogyasztása közben is hamar automatikussá válik. A szájkontroll folyamatosan fejlődik, egyre ritkábban nyel félre a gyermek, nyálfolyás is legfeljebb a fogzás időszakában észlelhető. Azoknál azonban, akiknél az étkezés biológiai vagy pszichés okokból akadályozott, az evés örömforrás helyett, számos nehézséggel, félelemmel járó, bonyolult és ijesztő feladattá válik. Ilyen esetekben az étkezésnél speciális tudást és ismereteket igénylő segítségre van szükség. Ilyenek lehetnek a központi idegrendszeri károsodás (CP – cerebrális parézis), a súlyos értelmi fogyatékosság, vagy bármely más, komoly központi idegrendszeri sérüléssel járó állapotok.

Az étkezési zavarok mielőbbi kezelése elengedhetetlen. Ilyenkor nemcsak a táplálkozási akadályok leküzdéséről van szó, hanem fontos izmok működésének a kiépítéséről is. A táplálkozásban résztvevő izmok egy része később a beszéd kialakulásában is szerepet játszik. Azért is fontos az összetett étkezési zavarok mielőbbi kezelése, mert ezzel megelőzhető vagy enyhíthető lehet a későbbi súlyos beszédfejlődési probléma. Az evésterápiák éppen a gyermek sajátos étkezési zavarát kiegyensúlyozó, fizikai és értelmi fejlődését biztosító, optimális táplálást célozzák meg. Sokrétűek, nem csupán konkrétan magára az etetésre szorítkoznak. Igen nagy szerepe van az étkezést megelőző előkészületeknek, a megfelelő izmok kilazításának, mobilizálásának, a megfelelő környezet kialakításának, valamint az ideális testhelyzet megtalálásának, az ún. pozícionálásnak. Ha mozgáskorlátozottság okoz evési rendellenességeket, az etetésterápia kiindulópontja is a mozgásterápia. A fejlesztés komplex folyamat. 

Fotó: prostooleh

A Mi állhat az evési problémák hátterében kisgyermekeknél? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Dóra!

Javaslom, hogy mindenképpen keresse fel az iskolapszichológust vagy a Pedagógiai Szakszolgálat szakembereit, amíg sikerül előkészíteni, hogy gyermeke is segítséget kapjon. Elképzelhető, hogy a nevelési tanácsok már Önnek is sokat segítenek majd, és kevésbé érzi tehetetlennek magát azzal kapcsolatban, hogyan hasson fiára.

A gyerekek gyakran megbélyegezve érzik magukat, ha pszichológushoz kell járniuk, mert félnek, hogy kiközösítik, bántják majd őket emiatt, vagy bizalmatlanok, mert nehezen tudnak megnyílni. Ha Ön is meglátogatja a pszichológust, és saját tapasztalatai alapján mesél neki arról, mire számíthat majd, ha ő is elmegy, valószínűleg könnyebben oldódik majd az ellenállása. Mindazonáltal érdemes következetesen képviselni, hogy amíg nem tapasztalta meg, milyen a beszélgetés, addig a gyermek nem dönthet arról, hogy el akar-e menni vagy sem. Ha később is megmarad az ellenállása, jó alkalom lesz a terápiát végző szakemberrel átbeszélni, hogyan tovább. 

Az iskolapszichológus abban is tud segíteni, hogy felveszi az osztályfőnökkel, illetve az érintett pedagógusokkal a kapcsolatot, illetve közösségépítő foglakozásokat kezdeményez, ami osztály szinten segíthet a megoldásban. Szerencsés, ha nem az iskolapszichológus foglalkozik egyéniben a gyermekkel, ami csupán néhány alkalmas foglalkozásra ad lehetőséget, és zavaró, ha párhuzamosan osztálymunka is folyik, ezért a terápia mindenképpen a Pedagógiai Szakszolgálatban javasolt. 

Fotó: theirhistory

A Hogyan segíthet az iskolapszichológus a kortárskapcsolatok alakulásában? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.