Kedves Erika!

Veszíteni rossz érzés, ezzel sokszor a felnőtteknek is nehéz megbirkózni. A gyerekeknek különösen fontos megtanítani, hogyan kezeljék ezeket a helyzeteket, hiszen a tanulásban is sok probléma elejét vehetjük, ha ebben támogatni tudjuk őket.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a gyermeket elsősorban nyerni kell megtanítani, ez pedig elsősorban azt jelenti, hogy támogatni kell az önbizalmát. Mindamellett azt is el kell fogadnia, hogy a legnagyobb erőfeszítései ellenére is alulmaradhat. Ez egy kettős és igen nehéz feladat, így nem csoda, ha a szülő úgy érzi, valamit rosszul csinál, pedig ilyesmiről szó sincs.

Létezik egy módszer, amely segít a gyermeknek abban, hogy átélje a veszteség érzését, és csak annyira engedje közel magához, amennyire azt el tudja viselni. Szinte minden társasjáték átalakítható úgy, hogy legyen benne nyertes és vesztes, azonban a játékosok csak annyira vonódjanak be ebbe a szerepbe, amennyire azt el tudják viselni. Az a cél, hogy a veszteség és a győzelem a játékban ne érintse a gyermeket érzelmileg túlságosan erősen.

Lehetőleg ne személyek, hanem csoportok versengjenek egymással, például fiúk és lányok, vagy felnőttek és gyerekek. Érzelmileg könnyebb feldolgozni a veszteséget, ha nem csak a miénk, hanem valakivel meg tudjuk osztani. Ha olyan játékot játszunk, amelyben az ügyesség és az okosság segít nyerni, a kisebbeknek mindig adjunk előnyt. Ha a győzelem a szerencsén múlik, játsszunk minél több rövid kört, így mindig más lehet a nyertes.

Ha a gyermek vesztes lett, segítsünk neki pozitívumokat keresni abban, ami történt vele. Például dicsérjük meg azért, hogy betartotta a játékszabályokat, tisztességesen játszott, vállalta a kihívást, végigcsinálta és nem hagyta félbe a játékot. Ha így teszünk, tapasztalni fogjuk, hogy a gyerekek egyre inkább hozzászoknak a kellemetlen érzésekhez, és idővel könnyebben elfogadják azt is, ha nem ők nyernek.

A Hisztizni kezd ha veszít bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Anyuka!

Sok szülő esik kétségbe, amikor hasonlót tapasztal. A helyzet valóban nehéz, de szerencsére nem reménytelen. A testvérféltékenység teljesen egészséges és természetes dolog a gyermek részéről. Gondoljon csak bele a helyzetébe! Nincs könnyű dolga, hiszen amíg a testvére meg nem született, egyedül ő élvezte szülei minden figyelmét, szeretetét és idejét. Trónfosztottnak lenni komoly csalódás. Az első helyről a második helyre kerülni nagy változás, természetes, hogy ilyenkor a kisebbek több törődést, gondoskodást és figyelmet igényelnek. A kislánya egyik pillanatról a másikra csöppent abba a helyzetbe, hogy osztoznia kell a szülein valakivel. Ezen az érzelmi válságon valószínűleg még nem sikerült túljutnia, ha pedig sürgetjük a folyamatot, nem ritkán hosszabb ideig tart az ellenállás.

A gyermek ezzel a viselkedéssel a testvére és a szülei iránt érzett haragot fejezi ki, amit a helyzet miatt érez. Az indulatok kifejezésén túl a gyermek ezzel a magatartással igyekszik felhívni magára a figyelmet. „Figyeljetek rám, anyu, apu! Szeressetek ugyanúgy, mint régen!”

Szülőként sokat segíthetnek kislányuknak, hogy könnyebben átvészelje a számára minden bizonnyal nagyon megterhelő élethelyzetet. Alakítsanak ki olyan tevékenységeket, közös játékot vagy szabadidős programokat, ami csak az övé, és ez legyen érvényes a másik gyermekre is. Kapjon több személyre szabott figyelmet, és vonják be a kisebbel végzett tevékenységekbe vagy játékokba, ahol a segítő testvér szerepét kapja. Éreztessék vele, hogy nagyobbnak lenni jó dolog, ennek is megvannak a maga előnyei. Ügyeljenek arra, hogy ne csak elvárásokat érezzen ezzel kapcsolatban, hanem megtapasztalhassa azt is, hogy ő valóban több mindenben ügyesebb és okosabb, mint a kisebb testvére.

Vigyázzunk arra is, hogy közben a kisebb gyermek szükségletei ne sérüljenek. Nem könnyű szülőként ezt a kényes egyensúlyt megtalálni. Előfordul, hogy minden jó szándékunk és igyekezetünk ellenére sem találjuk a megfelelő megoldásokat. Ilyenkor érdemes szakemberrel, például védőnővel vagy a kerületi pedagógiai szakszolgálat pszichológusával konzultálni. Sokszor néhány egyszerű tanács is sokat segíthet abban, hogy más szemszögből lássunk rá a nehézségeinkre, és könnyebben tudjunk változtatni életünkön.

A Mit kezdjünk a testvérféltékenységgel? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Anyuka!

Az Ön által említett probléma kapcsán valóban érdemes a családterápia nyújtotta lehetőségekkel alaposabban megismerkedni. A gyermekek kiegyensúlyozott és biztonságos felnövekedése szempontjából a család jelenti az elsődleges és legmeghatározóbb közösséget. A családokat azonban számtalan olyan külső-belső hatás éri, amely megzavarhatja a harmonikus működésüket. Nem feltétlenül kell negatív történésekre gondolnunk. Minden változás próbára teheti a gyerekek és felnőttek alkalmazkodási készségét, ami komoly stresszt és kihívást jelent számukra. Ilyen például a kisgyermek vagy testvér születése, a költözés, vagy a változások a családi életciklusban, amikor a gyermekünk serdülőkorba lép, vagy kollégiumba költözik, esetleg válás, betegség, haláleset és munkanélküliség okoz nehézségeket.

A családterápia a családot érintő problémák esetén jól alkalmazható terápiás módszer. A családra mint rendszerként működő egészre tekint, amelyben a családtagok kölcsönhatásban állnak egymással, és jellemző, gyakran rosszul működő kommunikációs formákra igyekszik felhívni az érintettek figyelmét. Ez azért hasznos, mivel az említett kölcsönhatások tartják fenn például a kamaszoknál is a nem kívánatos viselkedést, a lelki problémákat, így az egész családot érintő konfliktusokat is. A kommunikáció javításával, a kapcsolatok megerősítésével viszonylag gyorsan lehet eredményeket elérni.

A családterápiát megfelelően képzett szakemberek vezetik, általában ketten. A hatékonyság és a pozitív változások érdekében nagyon fontos a családtagok együttműködése és nyitottsága a változásra.

A Testvérek közötti konfliktusok bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.