Kedves Jolán, 

a rekedtség bizony sokak életében elő-előforduló jelenség. Bizonyos esetekben egészségügyi okok állnak a hátterében, amelyeket fül-orr-gégész szakember segítségével tudja kivizsgáltatni. Ilyen esetben a további teendők meghatározásában a szakorvos utasításai az irányadóak. 

Előfordul azonban, hogy az orvosi vizsgálat nem mutat ki egyértelmű okot. Ilyenkor a rekedtség oka lehet pszichológiai tényező vagy helytelen hangképzési mód is. A megfelelő hangképzés kialakításában logopédus tud segítséget nyújtani. 

Amennyiben a rekedtség még nem áll fenn régóta, csak néhány hete jellemző, esetleg felsőlégúti fertőzéssel egy időben jelentkezik, nincs ok az aggodalomra. Óvodáskorban gyakran előfordul a hang túlerőltetése, aminek oka az élénk játéktevékenység és a sok kiabálás úgy, hogy közben a gyermek hangszalagjai még fejlődésben vannak. A hang védelméért azonban ilyenkor is sokat tehet.

A megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztás nagyon fontos, a hangképzésre is támogatóan hat. A nyálkahártya kiszáradásakor a hangszalagok ugyanis könnyebben irritálódnak, ezt érdemes megelőzni. Inkább vízzel kínálja gyermekét, mert a cukros és szénsavas italok szárítják a torkot. 

A megfelelő páratartalom biztosításával is sokat segíthet gyermekének, mivel a kellően párás levegő támogatja a nyálkahártya regenerálódását. Érdemes erre különösen az éjszakai órákban figyelni. Előfordulhat az is, hogy allergének irritálják a nyálkahártyát, amelyet pormentesítéssel és levegőtisztítással lehet mérsékelni. Ez hozzájárulhat a torokköszörülés csökkentéséhez, amely különösen megterhelő a hangszalagok számára. Torokköszörülés során ugyanis a hangszalagok erőteljesen ütköznek egymáshoz, ezért ennek kerülése javasolt.

Érdemes mellőzni a kiabálást. Kipróbálhatnak például olyan játékot, amelyben „titkos ügynökökké” válnak, és csak olyan hangerővel beszélnek, amelyet mások már nehezen hallanak meg.

Rekedtség esetében is nagyon fontos a mintaadás, figyeljen rá, hogy milyen hangerővel szólítja meg őt otthon, igyekezzen minél halkabban tenni. Érdemes a lakásban minél inkább háttérzajmentes környezetet biztosítani: beszélgetés közben a televíziót, a hangszórót és a rádiót célszerű kikapcsolt állapotban tartani. 

Bízom benne, hogy fia rekedtsége néhány héten belül elmúlik, addig is bátran próbálják ki a fenti javaslatokat! Segítségével elkerülhető a felesleges terhelés és megelőzhetőek a későbbi kellemetlen következmények is. Amennyiben a rekedtség továbbra is fennáll gyermekénél, érdemes fül-orr-gégész szakorvoshoz fordulni, majd a vizsgálat eredményeivel logopédusaink segítségét is igénybe venni. Bátran keresse szakszolgálatunkat! 

A Mit tehetek gyerekem hangjának védelme érdekében, hogy ne legyen rekedt? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Anja,

nagyon fontos kérdést feszeget, hiszen dadogó gyermek esetében óriási a jelentősége a környezet hozzáállásának. A dadogó gyermek szülői, családi részről történő támogatása a terápia mellett is nagyon fontos, hiszen Önök gyermekük legfőbb támaszai. 

Mindenképpen adjanak teret a gyermeküknek, időt arra, hogyha lassabban is, de elmondhassa, ami foglalkoztatja. Segítséget jelent számára, ha úgy beszélgetnek, hogy nyugodt környezet veszi körül Önöket. Az ellazult, nyugodt állapot általában a beszéd görcsösségét is oldja. A simogatás, érintés is feszültségoldó hatású lehet, így ezzel is támogathatják gyermeküket. 

A megfelelő mintaadás kiemelt jelentőségű. Érdemes lassítani a saját beszédtempót, ezzel is segítve a gyermeket a nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb beszéd kialakításában, amely mellett ritkábban jelentkezik a dadogás.

A gyermekek számára gyakran könnyebb a beszélgetés, ha az közös tevékenységhez kapcsolódik. Érdemes olyan elfoglaltságot választani, amelyet örömmel végeznek együtt, és amely lehetőséget ad a nyugodt beszélgetésre is.  Ilyen közös tevékenység lehet például egy séta vagy kirándulás, de a kézműveskedés, alkotás, festés is jó lehetőséget kínál. A közös főzés és sütés szintén alkalmas a nyugodt együttlétre és beszélgetésre. 

Beszélgetés közben ne arra reagáljanak ahogyan beszél a gyermekük, hanem mindig arra, amit mond. Ez hozzájárul ahhoz, hogy gyermekük biztonságban érezze magát. Fontos, hogy ne siettessék, és ne kérjék tőle a dadogás abbahagyását. A szemkontaktus fenntartásával és biztató tekintettel erősíthetik benne az elfogadás és a figyelem élményét. 

Kipróbálhatják, hogy valamilyen apró tárgyat adnak fiuk kezébe, amelynek nyomkodása segíthet a feszültség oldásában, ezáltal pedig gyermekük beszéde is folyamatosabbá válhat.   

A beszéd folyamatosságának hátterében több tényező is állhat. Akkor tudnak igazán hatékony segítséget nyújtani gyermeküknek, ha az egyéni nehézségeihez igazodva támogatják őt. Ennek fontos lépése, hogy már kapcsolatba léptek szakemberrel. Bátorítom Önöket, hogy forduljanak bizalommal a gyermekükkel foglalkozó szakemberhez, és kérjenek tőle személyre szabott tanácsot.

A Hogyan segítsem gyermekemet szülőként a dadogás leküzdésében? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Eszter,  

megértem, hogy nem szeretné, hogy kisfia már ötévesen “izé”-vel fejezze ki magát. Szeretném megnyugtatni, hogy ez bizonyos mértékig még életkori sajátosságnak tekinthető, és ebben az életkorban önmagában nem feltétlenül ad okot aggodalomra.  A kisgyerekek sokszor azért használnak töltelékszavakat – mint pl. az “izé” – mert a szókincsük még nem elég bő ahhoz, hogy ki tudják fejezni magukat. Előfordulhat az is, hogynem jut rögtön fia eszébe a keresett szó, ez a szókincsaktivizálás (szóelőhívás) lassabb működésére utal. Így „nyer időt”, amíg megfogalmazza, mit szeretne mondani ez a beszédtervezés  fejlődésének természetes része lehet. Persze olyan ok is állhat a töltelékhasználat hátterében, hogy a gyermek elleste egyik társától ezt a kifejezést, tetszett neki, és ezért kezdte el használni, majd általánossá vált szókészletében.  

Szerencsére a felsorolt okok kezelésében rengeteget segíthet a támogató otthoni közeg. A legfontosabb, hogy törekedjünk a kölcsönös, ráhangolt beszélgetésekre: teremtsünk olyan biztonságos légkört, ahol a gyermek azt érzi, figyelem kíséri minden szavát. Beszélgessenek sokat, de hagyjanak időt a válaszokra; ne sürgessék őt, és kerüljék a „feleltetést” vagy a szavak számonkérését. Érdemes szemmagasságba ereszkedni hozzá, mert a nyugodt, közös figyelem és a türelmes jelenlét sokkal többet segít a szókincs aktivizálásában, mint a beszédtechnikai részletek figyelése.

Szülőként próbáljon meg minél több témában beszélgetést kezdeményezni, ezzel egyre több szót használ majd a mindennapokban a gyermeke. Ezen kívül a szókincs bővülését nagymértékben elősegíti a meseolvasás is. Meséljen minél többet fiának! A nehezebb szavak jelentését beszéljék is meg, alkossanak a nehezebb szavakkal, kifejezésekkel mondatot is. A szókincsaktivizálást is többféle játékkal lehet fejleszteni. Gyűjtsenek szavakat! A szógyűjtést játszhatják egy-egy adott témához kapcsolódva, de akár meghatározott szótagú vagy kezdőhangú szavak gyűjtésével is. Ez a játék az óvodás korú gyermekek számára is élvezetes és motiváló szokott lenni. 

Nagyon jó, hogy szeretné segíteni fia beszédfejlődését, és a beszélgetésekre, valamint a szókincs bővítésére is időt fordítanak! Nagy segítség lesz ez gyermekének az iskolás éveiben is! 

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Javasolt logopédiai (és szükség esetén hallás-) vizsgálat, ha azt tapasztalja, hogy a szókeresés nagyon gyakori és frusztráló, a beszéd emiatt nehézkes, a környezet sokszor nem érti, más nyelvi területen is bizonytalan (pl. megértés, mondatalkotás), vagy tartós, erős elakadások (ismétlések, megnyúlások, blokkok) is társulnak hozzá.

Fotó: Freepik 

A “Izé”-zés óvodáskorban? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Huba!

Nagyon különböző, hogy egy középsős gyermek hány beszédhangot ejt hibásan. Valójában nem csupán a hanghibák száma a meghatározó: előfordulhat, hogy kevés hiba is nagyon zavaró, és az is, hogy több hiba mellett is jól érthető marad a beszéd.

Nem véletlen, hogy a jogszabály az ötévesek számára kötelező logopédiai szűrést ír elő, hiszen az ötéveskori szűrés elsősorban a beszédartikulációra (és az írott nyelvi készültségre) irányul. Tapasztalataink szerint a kisebb gyermekek beszéde sokszor spontán is javul, de ha a szűrés eredménye indokolja, azt részletesebb vizsgálat, majd logopédiai terápia követi.

A beszédhanghibák javítása nagyon sok ötéves, nagycsoportos óvodást érint. Általában az iskolát megelőző év elegendő ahhoz, hogy ezek a hibák korrigálódjanak. A sikeres fejlődéshez elengedhetetlen a szülők együttműködése is, akik az otthoni gyakorlással aktívan hozzájárulhatnak a terápiás folyamathoz.

Azt, hogy pontosan hány hanghiba „normális” egy középső csoportosnál, nehéz meghatározni. Sokkal fontosabb szempont az érthetőség:

Mennyire érthető a beszéde?

A család érti-e gond nélkül, és az idegenek (az óvodán kívüli környezet) mennyit értenek belőle? A kutatások szerint az érthetőség fejlődése nagy egyéni eltérést mutat, és nem minden gyermeknél lesz „hibátlan” már az óvodáskor elején.

Milyen jellegűek a hibák?

Inkább csak néhány hang bizonytalan, vagy sok hang érintett? Esetleg „szabályosan” egyszerűsít (kihagy, cserél, torzít)?

Tartós és következetes a hiba?

Ugyanazt a hangot mindig ugyanúgy ejti hibásan, vagy ez változó?

Zavarja-e őt?

Frusztrálja-e, ha nem értik meg, emiatt kerüli-e a beszédet?

Volt-e/van-e hallásra utaló jel?

Gyakori fülgyulladás, sokszor visszakérdez, vagy nem reagál a halkabb beszédre?

Mikor érdemes már nagycsoport előtt felkeresni a szakszolgálat logopédusait?

Akkor javasolt szakemberhez fordulni, ha a gyermek beszéde még a szűk környezete (szülők, testvérek) számára is nehezen érthető, ha a gyermek láthatóan küzd a beszéddel, emiatt kevesebbet beszél vagy csúfolják, illetve ha felmerül a hallásprobléma gyanúja.

Ilyenkor a logopédus célzottan meg tudja nézni, hogy valóban természetes fejlődési folyamatról van-e szó, vagy érdemes már most elindítani a célzott logopédiai terápiát.

Mit tudnak addig otthon tenni?

A legfontosabb a beszédkedv fenntartása és a jó beszédpélda. Hallgassanak sok mesét, mondókázzanak, és játszanak olyan játékokat, amelyek a figyelmet és a hallást élesítik (például „Milyen hangot hallasz a szobában?”).

Amennyiben gyermekével kapcsolatban felmerült már a fejlesztés gondolata, bátran keresse fel a lakóhelye szerinti tagintézményünk logopédusát, hogy személyre szabott kérdéseit feltehesse.

Nézzen szét a fejleszto.fpsz.hu oldalon is! Itt a Beszédfejlesztő gyakorlatok és a Beszédhangejtést fejlesztő gyakorlatok menüpontok alatt sok hasznos, játékos ötletet talál, amelyekkel még a logopédiai terápia megkezdése előtt is hatékonyan támogathatja gyermeke fejlődését.

A Középső csoportosan hány hanghiba normális? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Ildikó,

valóban így van, ahogy írja, hogy logopédusaink minden tanév elején szűrővizsgálatot végeznek az ötödik életévüket betöltött nagycsoportos gyermekek körében. A szűrés része a beszédhangok ejtésének vizsgálata is. Az eredmények alapján – amennyiben szükséges – a logopédus további vizsgálatot végez vagy javasol, melyet terápiás megsegítés is követhet. Tapasztalataink szerint sok ötödik életévét betöltött nagycsoportos óvodás vesz részt logopédiai ellátásban beszédhanghibák miatt, ami ebben az életkorban gyakori, és megfelelő fejlesztéssel jól korrigálható.

Valójában a logopédiai terápia megkezdését megelőzően is rengeteget lehet tenni a beszédhibák mielőbbi leküzdéséért. Először is javaslom, hogy menjenek el hallásvizsgálatra, melyben fül-orr-gégész szakorvos lesz segítségükre. A vizsgálat fájdalommentes, és eredménye igen nagy segítség tud lenni a továbbiakban.

A hallás épségén túl a beszédhangejtés során használt izmok erősítése is nagyon fontos. Sokat tehetnek ezért otthon! Érdemes arra törekedni, hogy lánya minél több olyan szilárd ételt fogyasszon, amely alapos, hosszan tartó rágást igényel, hiszen a rágás kiváló módja az arc- és szájkörüli izmok erősítésének. Emellett fontos a szájtérben való tájékozódás támogatása is. Erre nagyon jó lehetőséget nyújt a mindennapi fogmosás, amikor a fogkefe szájtérben történő mozgatásával segítjük a tájékozódás fejlődését lánya szájterében. A szájtérben való tájékozódás és az izomerő fejlesztése a nyelv tudatos mozgatásával tovább erősíthető. Ennek során megkérhetjük a gyermeket, hogy helyezze a nyelvét az alsó fogsor mögé, húzza hátra, majd nyújtsa ki. Szintén nagyon jó nyelverősítő gyakorlat a csettintés, mely játékos formában akár játszótéren, utazás vagy közös játék közben is végezhető. A csettintés hangja hasonlít a ló ügetésére. Hasznos tevékenység lehet továbbá a fagylalt tölcsérből történő nyalogatása, valamint különféle fújó gyakorlatok, például labda, vattapamacs vagy buborék fújása, amelyek mind hozzájárulnak a beszédhez szükséges izmok erősítéséhez. Honlapunkon is sok konkrét, játékos gyakorlatot talál a beszédben résztvevő izmok erősítéséhez, bátran nézzen körül!

A játékos gyakorlatokat itt találja:  fejleszto.fpsz.hu. Nézzék meg, és próbálják ki a Beszédhangejtést fejlesztő gyakorlatok közül az Előkészítő gyakorlatokat!

A beszédhangok ejtésében részt vevő izmok erősítése mellett még a hallási figyelem fejlesztéséért is sokat tehet otthoni környezetben, játékos, mindennapi tevékenységek során. Ehhez szintén talál játékos ötleteket a honlapunkon: fejleszto.fpsz.hu. Ilyen ötletekért a Beszédfejlesztő gyakorlatok között érdemes keresgélnie, elsősorban a Fülelő játékok címszó alatt.

Amennyiben lánya már tudja mondani a “k” és “l” hangokat, játsszanak olyat is, hogy ezeket hangoztatják. Amikor ez már jól megy, megpróbálhatják, hogy olyan szavakat is mondogatnak, amelyeknek az elején az adott hang van. Érdemes egy-két hétig csak az egyik hanggal – például “k” – játszani ezt a játékot.

Amennyiben középsős lánya beszéde nagyon nehezen érthető – és ez még a közvetlen környezete számára is nehézséget jelent – érdemes felvenni a kapcsolatot az óvodában dolgozó logopédussal. Ritka esetekben – ha a gyermeknél sok beszédhanghiba jelentkezik, és ezt szakmai szempontok indokolják – előfordul, hogy a logopédiai ellátás már korábban, ebben az életkorban megkezdődik. Ennek eldöntése logopédus szakember feladata.

Bátran keresse meg szakszolgálatunk óvodájukban dolgozó logopédusát, hogy személyre szabott választ kapjon lánya beszédének fejlődése érdekében.

Fotó: Freepik

A Mit érdemes itthon játszani, mielőtt logopédiára kezd járni a gyermekem? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Janka,

a szókincsaktivizálás fogalma azt takarja, hogy a gyermek milyen gyorsan és könnyen tudja előhívni az adott helyzethez illő szót – akár kimondáskor, akár írás előtt a gondolkodás során. Akkor beszélünk lassú szókincsaktivizálásról, ha a gyermeknek nehezebben, lassabban jut eszébe a megfelelő szó vagy egy kép megnevezése. Képek megnevezésénél, fogalmazásnál és beszédnél is megjelenhet a szókincsaktivizálás nehézsége. Kutatások szerint a lassú szókincsaktivizálás összefüggésbe hozható az olvasási nehézségek megjelenésével is, és sok gyermeknél ezek kísérőjelenségeként figyelhetők meg.

Amennyiben lassú gyermeke szókincsaktivizálása, érdemes fejleszteni őt ezen a területen. Rengeteg olyan játékos gyakorlat van, amiket otthon is lehet játszani! Gyűjtsenek szavakat adott témakörben, adott szótaggal vagy adott hanggal kezdődően. Játsszanak szóláncot! Nevezzenek meg minél több képet, tárgyat – legyenek köztük könnyebb és nehezebb szavak is! Mindenképpen olvasson sokat gyermekének, és a nehezebb jelentésű szavakat ismételten beszéljék át, megbeszélve, mit jelentenek. Érdemes a szavakat mondatokban is használni, így a gyermek könnyebben aktivizálja és rögzíti az új kifejezéseket. Beszélgessenek különböző témakörök mentén, és használják a témakörhöz kapcsolódó szavakat! Érdemes képek sorozatát is “olvastatni” gyermekével: sorban nevezze meg a képeket, színeket vagy személyeket. Néhány nap múlva ismételjék át ezeket a megnevezéseket, és biztassa gyermekét, hogy próbálja egyre gyorsabban elmondani a képek, színek vagy nevek sorát. Ez játékosan fejleszti a szókincsaktivizálást és a beszédgyorsaságot. Mérhetik stopperrel is, hogy mennyi idő alatt nevezi meg a képeket – ezt akkor érdemes megtenni, ha ugyanazt a sorozatot, csoportképet adja többször gyermeke kezébe. A méréssel a kicsi számára is láthatóvá válik a fejlődés. Nagyon szokták élvezni a gyerekek!

Mindenképpen érdemes tudni, hogy rendszeres fejlesztéssel rengeteget lehet javítani a szókincsaktivizáláson, ezért javaslom, hogy minél többet játsszák a fenti játékokat. Bízom benne, hogy nem csak hasznos, hanem szórakoztató időtöltés is lesz!

Fotó: Freepik

A Mit tegyek a szókincsaktivizálás fejlesztéséért? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Gergely,

a két terület valóban közel áll egymáshoz. A beszédészlelés a beszédhangokhoz kapcsolódik, azt a képességet foglalja magába, amivel felismerjük, azonosítjuk és megismételjük a beszédhangokat. Ez vonatkozhat önmagukban is a beszédhangokra, de akár azok egymásutániságára is, ekkor beszélünk szótagokról, szavakról, mondatokról.

A hallási differenciálás képessége ezzel szemben nem korlátozódik csupán a beszédhangokra, a nem beszédhangok megkülönböztetését is szolgálja, mint például a zörejek, hangszín, hangerő és hangmagasságbeli különbségek. A két terület valójában összefügg egymással, a hallási differenciálás szükséges a pontos beszédészleléshez.

A hallási figyelem fejlesztése érdekében érdemes az alábbi játékokat beépíteni a mindennapokba. Járás vagy séta közben figyeljenek csendben a környezet hangjaira, majd beszéljék meg, mit hallottak. Ezt játszhatják a parkban, séták során vagy akár otthon is. A gyermekek gyakran élvezik azt is, amikor valamilyen eszköz segítségével hangot adunk ki, és nekik kell kitalálni, mi volt az. Ezek a játékok egyszerre fejlesztik a hallási figyelmet és a koncentrációt, miközben szórakoztatóak is. Keresse fel honlapunkat is, ahol talál ötleteket e terület fejlesztéséhez: fejleszto.fpsz.hu. A Beszédfejlesztő gyakorlatok között a Fülelő játékok több fejlesztő hatású, játékos ötletet kínálnak.

Nagyon jó, hogy szeretné segíteni fiát ezen a területen. A beszédészlelés és a hallási differenciálás kulcsfontosságú a beszédfejlődéshez, valamint az olvasásés írás elsajátításához, ezért a szülői segítség nagyban hozzájárul a gyermek fejlődéséhez.

Fotó: Freepik

A Miben különbözik a beszédészlelés és a hallási differenciálás? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Réka,

ez a kérdés minden kisgyermekes családban ismerős. Vannak napok, amikor hiába lenne szüksége a gyereknek mozgásra, levegőre, szabadságra; az időjárás vagy épp a családi körülmények ezt nem teszik lehetővé. A mozgásigény viszont nem szűnik meg attól, hogy nem mehetünk ki. A gyerekeknek ilyenkor is szükségük van mozgásra és ha ez nem történik meg, akkor jön a nyűgösség, vagy épp az egymást provokáló testvérek örök harca.

A jó hír, hogy a lakásban is rengeteg olyan játéklehetőség van, ami egyszerre  fejleszt és élményt is ad anélkül, hogy fel kellene forgatni az egész nappalit.

Az egyik legegyszerűbb, de nagyon hatékony lehetőség az otthoni akadálypálya. Nem kell hozzá más, csak néhány párna, szék, takaró, esetleg egy alagútnak használt doboz vagy egy szélesebb kendő. A gyerek kúszhat, mászhat, átbújhat, átléphet. Ez a fajta mozgás különösen jól fejleszti a testtudatot, az egyensúlyt, a térbeli tájékozódást, és rendkívül hatékony módja a belső feszültség levezetésének. Lehet időre is csinálni, vagy versenyt rendezni a testvérek között.

Ha a mozgás inkább táncos, ritmusos formában jelenik meg a gyereknél, akkor nagyon hasznos lehet egy „táncoljunk együtt” félóra, aminek nem kell, hogy bármilyen struktúrája legyen. Csak bekapcsoltok egy jó zenét, és együtt ugráltok, forogtok vagy épp utánozzátok egymás mozdulatait. Ez a fajta „szabad tánc” fejleszti az érzelemszabályozást, a mozgáskoordinációt, és segít átdolgozni a nap során felgyülemlett feszültségeket. Egyes gyerekeknek az is segít, ha tükör előtt mozoghatnak, mások inkább becsukják a szemüket és csak a zenére figyelnek.

A nagyobb mozgásigényű gyerekeknél az is jól működhet, ha egy egyszerű gyakorlatsort alakítunk ki. Ugrálás, guggolás, négykézláb mászás, békaugrás, tapsolás, valamint fekvőtámaszhoz hasonló gyakorlatok. Ez a típusú tevékenység különösen jó hatással van a proprioceptív érzékelésre (azaz a test izmainak, ízületeinek érzékelésére), amely fontos szerepet játszik a gyermek idegrendszeri érésében és figyelmi funkcióiban.

De mozgás nemcsak a nagymozgások szintjén létezik. Az olyan finommotorikai játékok, mint a gyurma, a nagy méretű gyöngyfűzés vagy épp a kézzel festés, szintén segítenek a belső feszültségek oldásában, miközben közvetlen hatással vannak az érzékelésre és az önszabályozásra is. A kezek mozgása sokkal mélyebben kapcsolódik az idegrendszerhez, mint elsőre gondolnánk, így nem véletlen, hogy sok gyerek ilyen tevékenységek után válik hirtelen kiegyensúlyozottabbá.

És végül, ha minden kötél szakad, és a gyerek „csak pörög”, érdemes tudatosan megengedni neki a kontrollált „kiborulást”. Ilyen lehet például a matracra való ugrálás párnákkal körülvéve, a párnacsata (szabályokkal) vagy egy közös „morgás, nyávogás, őrült mozgás” típusú szerepjáték. Igen, hangos lesz, és igen, lehet, hogy a szomszéd néha hallja. De ezek a játékos „kitörések” csodát tehetnek, különösen, ha az utolsó 5-10 percben jön a közös megnyugvás.

Fotó: freepik

A Esős, havas napok otthon – fejlesztő játékok a lakásban bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Abigél!

Bármennyire is küzdelmes olykor a memoriterek tanulása, megéri energiát fektetni a közös munkába. A szövegtanulással valójában a gyermekek tanulási kompetenciáját fejlesztjük. Hasznos lesz ez majd magasabb osztályfokon!

Nagyon jó, hogy szeretne segíteni fiának a memoriterek megtanulásában! Íme néhány praktikus tipp:

Javaslom, hogy kezdjék el időben a szövegtanulást, lehetőleg egyből, amikor a gyermek pedagógusa feladja! Így belefér az időbe, hogy kisebb egységenként tanulja meg fia a szöveget, naponta csak kevés időt kell rászánni a memoriter megtanulására, marad elég idő az ismétlésre és a szöveg elmélyítésére is.

Biztosan segítséget jelent gyermekének, ha a szöveget minél több oldalról megtámogatják a tanulás során. Mindenképpen olvassák el közösen a szöveget, beszéljék meg, hogy miről szól. Magyarázzák meg a nehezebb szavakat! A gyermeke érzelmileg is tud majd kapcsolódni a szöveghez, ha beszélgetnek a témájáról. Olvassa fel hangosan fia is a memoritert! Bátran hallgassák meg különböző előadóktól is a tanulandó szöveget – jó minőségű felvételek találhatóak az interneten. Hallgassák meg többször is ezeket!

A gyerekek gyakran sokkal könnyebben jegyzik meg a szöveget, ha vizuálisan vagy mozgással is feldolgozhatják. Erre sokféle formában sor kerülhet. Kérdezzék meg, mi tetszene neki legjobban: mutogatná a szöveget, bábozna hozzá, rajzolna vagy festene? Próbáljanak ki több lehetőséget, hogy megtalálják, mi segíti leginkább a tanulást. Ezt a technikát később, magasabb osztályfokon is hasznosíthatja, amikor már több és nehezebb tananyagot kell elsajátítania.

Nem mindig kell formális tanulási időt kialakítani. Nagy segítség lehet a gyermekének az is, ha célzott tanulási idő helyett játékosan foglalkoznak a szöveggel, például – autóban, villamoson, buszon – utazás közben hallgatják, mondogatják a memoritert.

Bízom benne, hogy ezek a technikák segítenek, és a memoriterek tanulása könnyebb, élvezetesebb lesz a fiának!

Fotó: Freepik

A Segítség! Memoriterek másodikban. bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

A három iskolás gyerekünk már nagyon leterhelt. A tavaszi szünetben szeretnénk olyan programokat szervezni, amelyek mindannyiunknak segítségére lenne abban, hogy kicsit fellélegezhessünk. Vannak esetleg ötleteik erre?

Kedves Péter!

A tavaszi szünet mindig egy különös és kissé átmeneti időszak az évben. Már túl vagyunk a tél nehézkes hónapjain, a karácsonyi varázs elcsendesült, de még messze a nyár felszabadultsága. A természet éppen csak éledezik, és az ember is valahol félúton van: fáradt, de már vágyik a megújulásra. Szülőként gyakran úgy érezzük, ez a szünet „csak egy hét”, amit át kell vészelni, megszervezni, kitölteni, miközben a gyerekek pihennek, vagy legalábbis nem járnak iskolába.

Pedig a tavaszi szünet lehet sokkal több ennél. Lehetőség arra, hogy visszanyerjük a család ritmusát. Arra, hogy ne csak időt töltsünk együtt, hanem jelen legyünk egymás életében – másként, mint a hétköznapokban. És lehetőség arra is, hogy a gyerekek a  pihenés mellett tapasztaljanak, épüljenek, kapcsolódjanak – önmagukhoz, a világhoz, hozzánk.

A szünet ideje nem „szabad idő”, hanem nyitott idő. A gyerekek számára ez nemcsak azt jelenti, hogy nem kell iskolába menni, hanem azt is, hogy a megszokott keretek (kicsit) fellazulnak. Ez a lazaság egyszerre felszabadító és nyugtalanító. Kisebb gyerekeknél gyakran ilyenkor jelentkeznek viselkedéses kilengések, hiszen a belső ritmusuk is elveszíti a külső támpontokat. A nagyobbaknál megjelenhet az unalom, ami – jól kezelve – akár kreatív motorrá is válhat, de csak akkor, ha a szülő nem próbálja állandóan „hasznossá” tenni a szabadidőt.

A kulcs nem a programok szervezésén, hanem a struktúra és spontaneitás egyensúlyán van. Lehet egy napnak íve, anélkül hogy percre be lenne osztva. Lehet célja, anélkül hogy eredménykényszer hajtaná. Egy reggel, amit együtt töltünk egy kávé és közös olvasgatás mellett, egy kirándulás, ahol nem a túra teljesítése, hanem a fák megérintése a cél – belső teret nyithak ki. A gyerekek ezt az időt nem feltétlenül úgy „használják ki”, mint mi: érzékelnek, emlékeznek, tárolnak, majd ezek a belső tárolt élmények válnak később biztonságérzetté.

A tavaszi szünet során érdemes kilépni a megszokott programtípusokból. Nem kell minden nap „kimenni valahová”. A kultúra például nemcsak színházban vagy múzeumban érhető el. Egy-egy családi történet elmesélése, régi fényképek nézegetése, egy gyerekekkel közösen meghallgatott klasszikus zenei darab vagy vers mind olyan élmény lehet, amely emlékké válik – és akár gyermekünk későbbi érdeklődéseit is megalapozza.

A szünet alatt megpróbálhatunk új közös tevékenységeket kipróbálni, amelyek nem feltétlenül a gyermekünk korosztályának „elvárt” tevékenységei – például lehet egy reggel közösen kísérletezni a konyhában egy teljesen új étellel, megnézni egy fekete-fehér filmet, vagy együtt kísérletezni egy felnőtteknek szánt kreatív technikával. A gyerekek meglepően nyitottak az olyan élményekre, amelyeket nem szánunk kifejezetten nekik, csak meghívjuk őket, hogy részesei legyenek.

Miközben kívülről talán úgy tűnik, hogy gyermekünk „csak játszik” vagy „csak pihen”, valójában mély belső folyamatok zajlanak benne. A megélt tapasztalatok – iskolai, kortársi, tanulási élmények – ilyenkor rendeződnek, ülepednek. A fejlődéshez nemcsak stimuláció kell, hanem szünet is. Egy átmeneti tér, ahol nem kell jól teljesíteni, csak lenni.

Ez különösen fontos olyan gyerekeknél, akik szorongásra hajlamosak, vagy akik nehezen élik meg az iskolai elvárásokat. A tavaszi szünet nemcsak fizikai pihenés, hanem idegrendszeri újrahangolódás is lehet – ha megengedjük. Ha nem tömjük tele elvárással, „élményekkel”, hanem megtanulunk együtt csendben lenni, unatkozni, lassan lenni.

A legnagyobb ajándék, amit a szünet alatt adhatunk, az a belső szabadság: annak a lehetősége, hogy a gyermekünk (és mi magunk is) kicsit máshogyan működjünk, mint hétköznap. Nem kell „kihozni belőle a legtöbbet” – csak benne lenni. Meghallani a másikat. Észrevenni, ha egy kérdés tovább marad a levegőben. Vagy ha épp semmi sincs a naptárban, és ez így van jól.

A Tavaszi szünet – csendes átmenet vagy rejtett lehetőség? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kihez forduljak, ha 1. osztályos lányomnak még így év vége felé is nehézségei vannak az összeolvasással?

Kedves Leonóra!

Természetes módon szeretné mielőbb látni, hogy gyermeke a tanulásban, annak is az alapjául szolgáló olvasásban, jól boldogul, és természetes, hogy aggódik amiatt, ha gyermeke első osztály végéhez közeledve még bizonytalanul olvas. Az olvasás azonban olyan készség, amely elsajátítása gyermekenként eltérő tempóban történik – ezért nem feltétlenül jelez problémát, ha valaki az év vége felé még nem olvas teljes magabiztossággal.

Nagyon fontos, hogy kísérje figyelemmel gyermeke tanulását, különös az olvasást! Javaslom, hogy egyeztessen gyermeke tanítójával: ő pontos képet tud adni arról, hol tart a kislánya a fejlődésben, és szükséges-e további támogatás.

Az első osztályos év az alapok lerakásáról szól, ezért különösen nagy jelentősége van az otthoni gyakorlásnak. Rengeteget tehet Ön is! Ha Ön szülőként rendszeresen, játékos formában segíti a gyermekét, az hatékonyan hozzájárul a készségek fejlődéséhez. Az olvasás fejlesztése nem feltétlenül kell, hogy tankönyv alapú, „iskolás” legyen – éppen ellenkezőleg: sokkal hatékonyabb lehet, ha játékos, élményszerű módon történik. Betűvadászat újságokban, szókirakó társasjátékok, szókártyás memóriajátékok vagy akár tartalomjegyzékek, menükártyák közös olvasgatása mind-mind remek eszközök lehetnek.

A gyakorlást érdemes a legegyszerűbb egységekkel kezdeni: betűk önálló hangoztatásával, majd kettő, három betűs szótagok összeolvasásával folytatni. Ha ezek már jól mennek, jöhetnek az egyszerű szavak, majd később mesecímek, rövid szövegek. A fokozatosság és a rendszeresség itt kulcsfontosságú.

Amennyiben úgy látja, hogy a rendszeres otthoni gyakorlás mellett is tartósan fennállnak a nehézségek, és ezt az iskolai pedagógus is megerősíti, érdemes felvenni a kapcsolatot a lakóhely szerinti pedagógiai szakszolgálat tagintézményével. Itt szakemberek segítségével feltérképezhető, hogy áll-e a háttérben specifikus tanulási nehézség, és ha igen, milyen fejlesztési lehetőségek állnak rendelkezésre. A szakszolgálat célja minden esetben az, hogy a gyermek megfelelő támogatást kapjon, és sikerélményekkel gazdagodva fejlődhessen tovább.

Bízom benne, hogy a közösen végzett, élményszerű gyakorlás hamarosan meghozza a kívánt eredményt, és kislánya magabiztosabban fog boldogulni az olvasás világában!

A Meddig lehet nehéz az összeolvasás? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

A Visszarázódás a szünet után bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.