Kedves Eszter,  

megértem, hogy nem szeretné, hogy kisfia már ötévesen “izé”-vel fejezze ki magát. Szeretném megnyugtatni, hogy ez bizonyos mértékig még életkori sajátosságnak tekinthető, és ebben az életkorban önmagában nem feltétlenül ad okot aggodalomra.  A kisgyerekek sokszor azért használnak töltelékszavakat – mint pl. az “izé” – mert a szókincsük még nem elég bő ahhoz, hogy ki tudják fejezni magukat. Előfordulhat az is, hogynem jut rögtön fia eszébe a keresett szó, ez a szókincsaktivizálás (szóelőhívás) lassabb működésére utal. Így „nyer időt”, amíg megfogalmazza, mit szeretne mondani ez a beszédtervezés  fejlődésének természetes része lehet. Persze olyan ok is állhat a töltelékhasználat hátterében, hogy a gyermek elleste egyik társától ezt a kifejezést, tetszett neki, és ezért kezdte el használni, majd általánossá vált szókészletében.  

Szerencsére a felsorolt okok kezelésében rengeteget segíthet a támogató otthoni közeg. A legfontosabb, hogy törekedjünk a kölcsönös, ráhangolt beszélgetésekre: teremtsünk olyan biztonságos légkört, ahol a gyermek azt érzi, figyelem kíséri minden szavát. Beszélgessenek sokat, de hagyjanak időt a válaszokra; ne sürgessék őt, és kerüljék a „feleltetést” vagy a szavak számonkérését. Érdemes szemmagasságba ereszkedni hozzá, mert a nyugodt, közös figyelem és a türelmes jelenlét sokkal többet segít a szókincs aktivizálásában, mint a beszédtechnikai részletek figyelése.

Szülőként próbáljon meg minél több témában beszélgetést kezdeményezni, ezzel egyre több szót használ majd a mindennapokban a gyermeke. Ezen kívül a szókincs bővülését nagymértékben elősegíti a meseolvasás is. Meséljen minél többet fiának! A nehezebb szavak jelentését beszéljék is meg, alkossanak a nehezebb szavakkal, kifejezésekkel mondatot is. A szókincsaktivizálást is többféle játékkal lehet fejleszteni. Gyűjtsenek szavakat! A szógyűjtést játszhatják egy-egy adott témához kapcsolódva, de akár meghatározott szótagú vagy kezdőhangú szavak gyűjtésével is. Ez a játék az óvodás korú gyermekek számára is élvezetes és motiváló szokott lenni. 

Nagyon jó, hogy szeretné segíteni fia beszédfejlődését, és a beszélgetésekre, valamint a szókincs bővítésére is időt fordítanak! Nagy segítség lesz ez gyermekének az iskolás éveiben is! 

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Javasolt logopédiai (és szükség esetén hallás-) vizsgálat, ha azt tapasztalja, hogy a szókeresés nagyon gyakori és frusztráló, a beszéd emiatt nehézkes, a környezet sokszor nem érti, más nyelvi területen is bizonytalan (pl. megértés, mondatalkotás), vagy tartós, erős elakadások (ismétlések, megnyúlások, blokkok) is társulnak hozzá.

Fotó: Freepik 

A “Izé”-zés óvodáskorban? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Janka,

a szókincsaktivizálás fogalma azt takarja, hogy a gyermek milyen gyorsan és könnyen tudja előhívni az adott helyzethez illő szót – akár kimondáskor, akár írás előtt a gondolkodás során. Akkor beszélünk lassú szókincsaktivizálásról, ha a gyermeknek nehezebben, lassabban jut eszébe a megfelelő szó vagy egy kép megnevezése. Képek megnevezésénél, fogalmazásnál és beszédnél is megjelenhet a szókincsaktivizálás nehézsége. Kutatások szerint a lassú szókincsaktivizálás összefüggésbe hozható az olvasási nehézségek megjelenésével is, és sok gyermeknél ezek kísérőjelenségeként figyelhetők meg.

Amennyiben lassú gyermeke szókincsaktivizálása, érdemes fejleszteni őt ezen a területen. Rengeteg olyan játékos gyakorlat van, amiket otthon is lehet játszani! Gyűjtsenek szavakat adott témakörben, adott szótaggal vagy adott hanggal kezdődően. Játsszanak szóláncot! Nevezzenek meg minél több képet, tárgyat – legyenek köztük könnyebb és nehezebb szavak is! Mindenképpen olvasson sokat gyermekének, és a nehezebb jelentésű szavakat ismételten beszéljék át, megbeszélve, mit jelentenek. Érdemes a szavakat mondatokban is használni, így a gyermek könnyebben aktivizálja és rögzíti az új kifejezéseket. Beszélgessenek különböző témakörök mentén, és használják a témakörhöz kapcsolódó szavakat! Érdemes képek sorozatát is “olvastatni” gyermekével: sorban nevezze meg a képeket, színeket vagy személyeket. Néhány nap múlva ismételjék át ezeket a megnevezéseket, és biztassa gyermekét, hogy próbálja egyre gyorsabban elmondani a képek, színek vagy nevek sorát. Ez játékosan fejleszti a szókincsaktivizálást és a beszédgyorsaságot. Mérhetik stopperrel is, hogy mennyi idő alatt nevezi meg a képeket – ezt akkor érdemes megtenni, ha ugyanazt a sorozatot, csoportképet adja többször gyermeke kezébe. A méréssel a kicsi számára is láthatóvá válik a fejlődés. Nagyon szokták élvezni a gyerekek!

Mindenképpen érdemes tudni, hogy rendszeres fejlesztéssel rengeteget lehet javítani a szókincsaktivizáláson, ezért javaslom, hogy minél többet játsszák a fenti játékokat. Bízom benne, hogy nem csak hasznos, hanem szórakoztató időtöltés is lesz!

Fotó: Freepik

A Mit tegyek a szókincsaktivizálás fejlesztéséért? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Hallottam, hogy a szókincs bővítésével is elő lehet segíteni, hogy a gyerekek minél hamarabb szépen kezdjenek el beszélni. Hogyan tanítsak a három éves kislányomnak új szavakat? Mekkora szókincs elegendő ebben a korban?

Kedves Gizi!

Valóban igaz, hogy ahhoz, hogy a beszéd meginduljon, és a gyermekek mondatokat alkossanak, szükséges, hogy legyen egy alapszókincsük, amit a mondatalkotáshoz használnak. A szavak tanításához a mindennapok rengeteg lehetőséget nyújtanak, érdemes kihasználni ezeket! A kislányuknál a szótanítást játékosan kezdjék! Ne azt várják tőle, hogy mindig megismételje, amit mondanak neki, arra sem kell külön felhívni a figyelmét, ha éppen szavakat szeretnének tanítani neki! Csupán annyi a teendőjük, hogy amit lát és hall a gyermek, azt nevezzék meg! Ezt a legtöbbször mondatba foglalva érdemes megtenni, pl.: „Milyen szépen fütyül a madár a faágon!”. Ám lehetséges, hogy ez még kevés neki ahhoz, hogy megtanulja, mi az a madár. Így érdemes a fentebb említett mondat után rámutatni és megnevezni, hogy mire gondolunk pontosan, amikor azt mondjuk, „madár”. A kisebb egységeket a gyerekek sokszor könnyebben meg tudják jegyezni. Lehetőleg kerüljék, hogy mindent csak szavakkal mondjanak a gyermeknek, hiszen akkor lassabban fogja szükségét érezni annak, hogy mondatokat alkosson. Ha a gyermek sokáig nem ismétli, nem használja a szavakat, Önök sem lehetnek biztosak abban, hogy érti a jelentésüket, ezért érdemes azzal ellenőrizni, hogy rákérdeznek: „Hol van a madár?”.

Milyen helyzetekben, honnan vegyenek ötletet ahhoz, hogy milyen szavakat tanítsanak a gyermeküknek? Eleinte, kisebb gyermekeknél azoknak a szavaknak a tanítására törekedjenek, amelyeket minden nap használ, amelyekkel minden nap kapcsolatba kerül. A tárgyak, cselekvések megnevezéséhez a közlekedés során, a bevásárlások alkalmával, az étkezéseknél, a meseolvasásnál, képnézegetésnél rengeteg lehetőségünk nyílik, éljenek vele! Ha játékos formában mutatják meg ezeket a dolgokat a gyermeknek, ne erőltessék, hogy ő is mondja, megnevezze ezeket, akkor nem terhelik túl. Ha elfárad, azt úgyis jelezni fogja.  Ha a korosztályhoz képest egyértelműen elmaradás mutatkozik ezen a területen, érdemes minden nap 1,5-2 órát intenzíven a szótanításra fordítani. Lehetőleg ne egyben, hanem több részletben a nap folyamán, így nem érzik majd tehernek.

A Szótanítás mikéntje kicsiknek bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Nagycsoportos fiam szeptember óta jár logopédushoz, főleg az „r” hang javításával foglalkoznak. Azt is mondta a fejlesztő, hogy a fiam szókincsét is bővíteni kell. Hogyan segíthetem őt ebben?

Kedves Tamás!

A szókincs bővítése a legmókásabb és a legkönnyebb otthoni tevékenységek közé tartozik, semmilyen komoly előkészületet, sőt erőfeszítést sem igényel, és rengeteg lehetőség nyílik rá a hétköznapokban.

A gyerekek szókincse az első szavak kimondásától kezdve folyamatosan gyarapszik, óvodáskorban pedig ez a folyamat még intenzívebbé válik. Nincs abban semmi szokatlan, hogy a gyermek szókincse a korosztályához képest nem olyan gazdag, és egy kis figyelmet igényel a bővítése.

Nincs más dolgunk, mint időt fordítani arra, hogy megnevezzük a körülöttünk látott, hallott vagy érzékelt dolgokat. Hogy fest mindez a gyakorlatban? A közlekedés során, a vásárlások alkalmával beszélgessünk róla, mit látunk, és mit mire használunk! Nevezzük meg a járművek egyes részeit, beszélgessünk arról, amit a plakátokon vagy a kirakatban látunk! Ha vásárolni megyünk, sorra vehetjük, mit látunk a polcokon, ki mit szeret, és miért hasznos. Elég csak néhány dologról szót ejteni, ez könnyebbség a gyermeknek és a szülőnek egyaránt, így senki nem érzi terhesnek a játékot.

A szókincs bővítését otthon is folytathatjuk, továbbra is a tárgyak és tevékenységek megnevezésével. Tegyük a hétköznapok részévé a közös olvasást, és kezdeményezzünk beszélgetést a hallott történetről! Legyünk kíváncsiak rá, mit értett meg abból, amit hallott, és kérdezzünk rá később, mire emlékszik belőle! Derítsük ki, mi tetszett neki a legjobban az utazás, vásárlás vagy egyéb otthoni tevékenység közben tanultakkal kapcsolatban. Emlékszik-e még a szóban forgó dolog nevére, vagy arra, hogy hívják azt, amivel tojást lehet felverni például? Ha mindezt nem feladatnak érzi a gyermek, hanem élvezni tudja a játékot, nemcsak a közösen eltöltött mulatságot élvezi majd, hanem a szókincse is erőfeszítések nélkül gyarapszik majd!

A Szókincsbővítés otthon bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.