Kedves Dominika,

ha egy gyermek sok időt tölt a szobájában, az önmagában még nem feltétlenül ad okot aggodalomra. Előfordulhat, hogy introvertáltabb személyiség, több egyedüllétre van szüksége, vagy így piheni ki az iskolai év terhelését. Ugyanakkor az is lehet, hogy szorongás, bizonytalanság a kortárskapcsolatokban, vagy egy korábbi negatív élmény áll a visszahúzódás hátterében.

A táborválasztás során ezért nem az a cél, hogy a gyermeket mindenáron közösségbe tereljük, hanem hogy olyan környezetet találjunk számára, ahol biztonságban érezheti magát, és természetes módon tud kapcsolódni másokhoz.

Általában a kisebb létszámú, nyugodtabb légkörű, tematikus táborok jelentenek kedvezőbb választást, mint a nagy, zajos vagy erősen versengő közösségek. A közös érdeklődés – például a rajzolás, kézműveskedés, állatok, természetjárás, társasjátékok, programozás, zene vagy sport – megkönnyítheti az ismerkedést, hiszen a kapcsolódás egy közös tevékenységen keresztül történik.

Fontos, hogy a gyermeket is bevonjuk a döntésbe. Ahelyett, hogy kész helyzet elé állítanánk, érdemes néhány választható lehetőséget felkínálni számára. Ez növeli a kontrollélményt, ami különösen sokat jelenthet azoknak a gyermekeknek, akik számára az új helyzetek szorongást keltenek.

Első tapasztalatként jó választás lehet egy napközis tábor, ahonnan estére hazatérhet. Szintén előnyös, ha a táborban kiszámítható napirend, támogató felnőtt jelenlét és pihenési lehetőség is biztosított. Egy visszahúzódó gyermek számára ugyanis kimerítő lehet, ha egész nap folyamatosan alkalmazkodnia vagy szerepelnie kell.

Sokat segíthet az előzetes felkészülés is. Érdemes közösen megnézni a tábor helyszínét, átolvasni a programot, beszélgetni arról, hogyan telik majd egy nap, kik lesznek jelen, mikor lehet hazamenni, és kihez fordulhat segítségért, ha bizonytalannak érzi magát. A visszahúzódó gyermekek számára gyakran nem maga a tábor jelenti a legnagyobb kihívást, hanem az ismeretlen helyzetből fakadó bizonytalanság.

Ha a gyermek nagyon erősen tiltakozik, pánikszerűen reagál, testi tüneteket mutat, vagy hosszabb ideje teljesen elszigetelődik, érdemes először megérteni, mi áll a visszahúzódás hátterében. Ilyen esetben nem biztos, hogy a tábor jelenti az első lépést, és hasznos lehet pszichológus vagy más szakember segítségét kérni.

A jól megválasztott nyári tábor biztonságos lehetőséget kínál arra, hogy a gyermek új helyzetekben próbálja ki magát, új közösségi élményekkel gazdagodjon, miközben megőrizheti saját személyiségét és egyéni tempóját.

A Milyen tábort válasszunk, ha visszahúzódó a gyermekünk? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Amikor gyermeke új közösségbe kerül – óvodába, iskolába, sportkörbe vagy akár új lakóhelyre – szorongás, félelem és bizonytalanság is kísérheti az élményt. Egy új közösségbe való beilleszkedés minden gyermek számára kihívást jelenthet. De jó hír: megfelelő támogatással ez az átmenet könnyebb lehet.

Ebben a bejegyzésben olyan praktikus tanácsokat, valódi történeteket és működő ötleteket talál, melyekkel segíthet gyermekének otthonra találni egy új közegben.

1. Beszélgessen vele az új élményekről – már előre

Készítse fel gyermekét a változásra! Beszélgessen vele arról, mi vár rá, mutassa be az új helyet képeken, ha tud, látogasson el oda előzetesen vele! Az ismeretlen kevésbé ijesztő, ha már ismerős arcok és helyek fogadnak! Ossza meg vele pozitív dolgokat – új barátokat, érdekes programokat –, de legyen vele őszinte, és beszéljen az esetleges nehézségekről is!

2. Türelem és empátia: mindenki más tempóban illeszkedik be

Egy ismerős kislány első balettóráján sírva bújt anyukájához. Mi lehet ilyenkor megoldás? A szülő néhány alkalommal ott maradt a terem sarkában. A kislány tudta, hogy nincs egyedül – ez adott neki elég bátorságot. Két hét múlva már ő rohant be elsőként. Mit tanít meg ez Önnek?

Ne sürgesse a gyermekét, ha visszahúzódóbb! Vannak gyerekek, akik azonnal belevetik magukat az új helyzetbe, míg mások félénkek. A kulcs: a türelem. Adjon neki időt, hogy saját tempójában nyisson az új helyzet felé!

3. Bátorítsa minden apró sikerért!

Az önbizalom kulcskérdés. Bátorítsa a gyermekét minden apró lépésnél: ha odament valakihez, ha kérdezett, ha önzetlen volt. Ezek a kis sikerek megalapozzák a következőket. Dicsérje meg, ha köszön, ha megszólít valakit, ha beáll egy játékba. Ezek mind hatalmas lépések egy gyerek számára.

Otthon szerepjátékkal, babákkal, Lego-figurákkal, plüssökkel is gyakorolhatja gyermekével a különböző szociális helyzeteket.

4. Új barátok játszótéren, szülinapokon, azaz a keresztkapcsolatok jelentősége

Egy kisfiú, aki új városba költözött, kezdetben szorongott az oviban. A szülei ugyanarra a játszótérre jártak vele, ahol az ovistársak is megfordultak. Így szép lassan talált barátokat – és vele az önbizalma is nőtt.

Ne csak az intézményben várjuk a kapcsolódást! A közös játék, játszótéri ismerkedés, meghívásos programok erősítik a barátságokat.

5. Kérdezzen, de ne faggasson!

Minden nap szánjon időt arra, hogy megbeszéljék, mi történt aznap – jó és rossz dolgokat egyaránt. Ne erőltesse a beszélgetést, de legyen ott, ha a gyermeke meg akarja osztani Önnel az élményeit. Fontos, hogy a gyermeke tudja: bármikor elmondhatja, ha valami bántja. Figyeljen a jelekre, és adjon teret az őszinte beszélgetésre!

Tűzzenek ki együtt apró, közös célokat: „Ma odaköszönök valakinek”, „Ma megpróbálok odamenni valakihez játszani.” – és este beszéljék meg, hogyan ment! A közösen megélt sikerélmények megerősítik a gyermekét.

6. Pozitív példák a mesék világából

Használja ki a könyvek és filmek erejét! Nagyon hatékony lehet, ha a gyermeke azonosulni tud egy hasonló helyzetbe került szereplővel. Ilyen például Harry Potter (aki új iskolába megy), Paddington (aki új otthont és barátokat keres), vagy akár Vuk, aki felfedezi az ismeretlen világot. Ezek jó kiindulópontjai lehetnek a beszélgetéseknek is, és segítenek megérteni a változást.

A beilleszkedés minden gyermek számára másképp zajlik, de gyerekek sokkal rugalmasabbak, mint hisszük – de csak akkor, ha érzik, hogy van kihez fordulniuk. Ha van egy biztos pont, egy nyugodt háttér, ahol elfogadják őket, segítenek nekik, és nem sürgetik őket, az nagyon sokat jelent. Ha ezt megadjuk nekik, jó eséllyel megtalálják a helyüket az új közösségben – és szívük szerint való barátokra is lelnek.

A Új közösség, új élmények – hogyan segítse gyermekét a beilleszkedésben? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Márti,

sok szülő szembesül azzal a dilemmával, hogy gyermeke állandóan nyugtalan, állandóan jár az agya, nehezen koncentrál, és szinte sosem tud igazán kikapcsolni. Az ilyen gyermek viselkedése néha impulzívnak tűnik, máskor inkább feszültnek vagy aggodalmaskodónak. Ez nem véletlen: az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) és a szorongás tünetei gyakran átfedést mutatnak – sőt, a két állapot sok esetben egyszerre is jelen van.

Az ADHD-t leggyakrabban az impulzivitással, a figyelemzavarral és a fokozott mozgékonysággal azonosítjuk. Ugyanakkor sok ADHD-s gyermek szorongással is küzd – félhet a hibázástól, a társas helyzetektől, vagy attól, hogy valamit ismét elfelejtett. Ennek részben biológiai oka van: az ADHD-val élő gyerekek idegrendszere érzékenyebben reagál a külső ingerekre, és nehezebben szabályozza az érzelmeit. Emiatt nemcsak „túlpöröghetnek”, hanem gyakran túl is agyalnak; a belső feszültség pedig szorongásként jelentkezhet.

A környezet visszajelzései tovább erősíthetik ezt a mintát. Egy ADHD-s gyermek, aki gyakran kap fegyelmező megjegyzést, elfelejti a házi feladatát, vagy nem úgy viselkedik, ahogy elvárnák tőle, könnyen kialakíthatja magában azt az érzést, hogy „velem mindig baj van”. Ez a belső bizonytalanság és az önértékelési nehézség fokozhatja a szorongást, ami tovább rontja a figyelmi és önszabályozási képességeket – így alakul ki az ördögi kör.

Szülőként érdemes a szorongás rejtettebb jeleit is észrevenni. Ilyen lehet, ha a gyermek:

• gyakran panaszkodik testi tünetekre (pl. hasfájás, fejfájás),
• visszahúzódik a társas helyzetekből,
• túlaggódja az iskolai vagy otthoni feladatokat,
• nehezen alszik el, vagy reggelente szorongva ébred.

Ezek a tünetek arra utalhatnak, hogy az ADHD mellett szorongás is jelen van.

Fontos azonban tudni, hogy ez nem gyengeség és nem a nevelés hibája, hanem egy komplex idegrendszeri sajátosság, amely megfelelő támogatással jól kezelhető. Az első lépés az, hogy elismerjük: a gyermek nem szándékosan „nem figyel” vagy „rosszalkodik” – ő is küzd a saját működésével.

A mindennapokban segíthet:

• a kiszámítható rutin és az előre látható szabályok,
• a dicséret az erőfeszítésért, nem csak az eredményért,
• a túlterheltség kerülése, megfelelő pihenőidő beiktatásával.

Ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak, mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni – gyermekpszichológus vagy gyermekpszichiáter segíthet a háttér feltárásában és a megfelelő támogatási forma megtalálásában.

Fotó: freepik

A „Túlmozgásos vagy szorong?” – Az ADHD és a szorongás összefüggései gyerekkorban bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Henrietta,

bár kívülről úgy tűnhet, hogy egy jól teljesítő tanulónak nincs oka szorongani, valójában éppen ezeknél a gyerekeknél jelenhet meg fokozott nyomás, hiszen gyakran érzik úgy, hogy mindig meg kell felelniük – önmaguknak, a tanáraiknak, a szüleiknek. A jó teljesítmény fenntartása, a hibázástól való félelem, az állandó elvárások olyan belső feszültséget keltenek, amely hosszú távon testi tünetekhez is vezethet: fejfájás, hasfájás, alvászavar, reggeli rosszullétek.

Az iskolai szorongás nem ritka, különösen a felső tagozat elején, amikor a gyerekek egyszerre szembesülnek a megnövekedett követelményekkel és azzal, hogy a tanárok egyre nagyobb önállóságot várnak el tőlük. A szorongás önmagában nem feltétlenül rossz – egy bizonyos szintű feszültség még segítheti is a teljesítményt –, de ha túllépi a gyerek tűréshatárát, akkor épp az ellenkező hatást váltja ki: gátolja a gondolkodást, csökkenti az önbizalmat, és megingathatja a tanuláshoz való viszonyt.

Szülőként azonban nagyon sokat tehet ilyenkor! Először is érdemes eltolnia a fókuszt a jegyekről a próbálkozás, a folyamat értékelése felé. Ha a gyermeke azt érzi, hogy nem a tökéletesség, hanem a tanulás a fontos, csökkenhet a szorongása. Segítség lehet az is, ha közösen készítenek egy egyszerű tanulási tervet, amiben a pihenésnek is van helye, és amelynek célja nem a tökéletes eredmény, hanem a biztonságos felkészülés. Fontos, hogy meghallgassa a gyermekét, segítsen neki szavakba önteni a félelmeit, és ne bagatellizálja el az érzéseit! Ha azt mondja, hogy „Félek a dolgozattól.”, ne azzal válaszoljon, hogy „De hát te mindig ötöst írsz!”, hanem próbálja megérteni, pontosan mitől fél.

A pedagógusokkal való együttműködés is kulcsfontosságú. Érdemes jeleznie a tanároknak, ha tartós szorongást tapasztal, és megkérni őket arra, hogy segítsenek pozitív visszajelzésekkel csökkenteni a nyomást. Ha úgy látja, hogy a gyermeke szorongása nem enyhül, sőt fokozódik, érdemes az iskolapszichológushoz fordulni. Már néhány célzott beszélgetés, relaxációs technika vagy viselkedési stratégia is sokat segíthet abban, hogy gyermeke újra biztonságban érezze magát az iskolai helyzetekben.

A legfontosabb üzenet, amit szülőként közvetíthet: nem az a lényeg, hogy mindig minden sikerüljön, hanem az, hogy nem baj, ha nem sikerül. A gyerekek önértékelése nagy részben abból épül fel, amit mi tükrözünk feléjük. Ha azt látják, hogy akkor is értékesek, ha hibáznak, megtanulják, hogy a szorongásuk kezelhető. Türelemmel és odafigyeléssel sokat segíthet gyermekének a mindennapi stresszhelyzetek kezelésében. 

Fotó: freepik

A Teljesítményszorongás – Hogyan segítsünk? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Viola!

A megfelelni vágyó gyerekeknél valóban gyakran előfordul, hogy kedvetlenek és letörtek, sőt pszichoszomatikus panaszok jelentkeznek náluk az izgulás miatt. Ha azonban nem javul a helyzet, érdemes utánajárni, hogy okozhatja-e a tanulástól való elfordulást valamilyen tanulási nehézség. Az iskolapszichológus szűrő vizsgálatok keretében fel tudja térképezni, hogy fennáll-e a tanulási zavar gyanúja vagy sem. Amennyiben a figyelem vizsgálatok és a tanulási attitűdöket feltérképező felmérések alapján ez feltételezhető, mindenképpen javaslatot tesz majd, hogy jelentkezzenek vizsgálatra a Pedagógiai Szakszolgálatnál. A teljes kép alapján kiderülhet, hogy a tanulási kedvetlenséget valójában tanulási zavar okozza. Ez esetben a gyermek számára a fejlesztő terápia jelenthet megoldást, melynek köszönhetően a tantárgyi hozzáállás és a gyermek megsérült énképe is pozitív irányban változhat majd.

A Mit okozhat a teljesítményzavart? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Péter! 

Igen, ez valóban így van, az új helyzet és a koronavírus okozta aggodalom felerősítheti mindenkiben a szorongást. Olyan krízishelyzetben vagyunk, amivel sokan először küzdenek meg életükben és nem biztos, hogy van rá ellenszerük vagy megküzdési módjuk. Az is igaz, hogy a szorongásnak nem csak rossz oldala van, arra is jótékonyan tud sarkallni bennünket, hogy másik utat vagy megoldást keressünk egy problémára.

Gyermekünk szorongását oldhatjuk, ha saját magunkat is megvizsgáljuk és rálátunk arra, hogy mitől tartunk a legjobban, mikor reagálunk egy-egy helyzetben esetleg túlzóan. Figyeljünk non-verbális jeleinkre és amikor érezzük, hogy megfeszülünk, próbáljunk meg lazítani, szánjunk időt a rendszeres relaxálásra, az izmok ellazítására.

A relaxáció és annak megtanítása gyerekünknek kulcsfontosságú lehet ebben az időszakban. Rengeteg online óra – akár családi relaxációt oktató kurzusok is -, applikáció, hanganyag van fent az interneten. Azonban, ahogy a koranavírus előtt sem, most sem feltétlenül kell erőltetni a használatát.

A közös játékok, beszélgetések a helyzetről, a megfelelő mennyiségű információközlés, a napirend betartása, a régi rituálék megtartása segít abban, hogy keretezzék a történéseket és fogódzkodókat adjanak egymás kezébe. A kreatív otthoni játékok kifejlesztése, kuckó- vagy sátorépítés, kincskeresés, a mesekönyvek, a társasozás, a családi színdarab vagy film készítése, karantén blog írása vagy a nagyobbaknak szóló internetes karantén kihívások segítik, hogy jól el tudják tölteni az időt.

Ha úgy látja, hogy a szorongás nem enyhül, bátran kérjen segítséget akár telefonon, akár online. Az önkéntes segítőkön túl, a pedagógiai szakszolgálatokban dolgozó szakembereket is el tudja érni online munkavégzés keretein belül.

Fotó: Raymond Barlow

A Szorongás a karanténhelyzetben bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Liza!

Ebben az életkorban a leggyakoribb, hogy a gyerekeknél különböző félelmek jelennek meg. Az igaz, hogy sok család hétköznapjait, estéit nehezítik meg az ilyen riadalmak, ugyanakkor szeretném megnyugtatni, hogy valójában a három-hat éveseknél ez természetesnek mondható. Ennek oka elsősorban az, hogy ez a korosztály nagyon sok külső, belső változásnak, fejlődést igénylő követelménynek van kitéve, és ez bizony komoly feszültségeket okoz a lurkókban. Gondoljon csak bele, az óvodában egyre több a feladat, szabály, amihez alkalmazkodni kell, egyre fontosabbak a kortársakkal való kapcsolatok, illetve az ovis csoportban betöltött szerep. Egyre közelebb kerül hozzájuk az is, hogy nemsokára el kell hagyniuk az óvoda biztonságát és egy teljesen új világba, az iskola világába kell belépniük. Utóbbiról egyre több szó esik, különböző dolgokat hallanak, amit azután a fantáziájukkal kiszíneznek.

Az Önök kisfia valójában nem a gyermekrablóktól fél, hanem feltehetően a napi feldolgozatlan feszültségek okozzák a tüneteit. Ez tehát nagy valószínűséggel egy alkalmazkodási probléma, amely megfelelő szülői támogatással egy idő után magától megoldódik. Persze komolyan kell venni a gyermek félelmeit, tilos kinevetni, vagy büntetni, a szeretetteljes elfogadás, a támogatás kulcs fontosságú. Érdemes azt is végig gondolni, hogy mikor kezdődött a nyugtalan alvás, mi történt abban az időszakban? Ha pár héten belül nem oldódnak meg a nehézségek, érdemes szakember (pszichológus) segítségét is kérni.

Fotó: Tony Hammond

A Gyermeki félelmek, szorongások (pl.: rablók jönnek éjjel) bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Ottó!

A körömrágás hátterében számtalan ok állhat. Ugyanazon tünet mögött állhatnak teljesen eltérő okok, és ez fordítva is igaz, azonos okok eltérő tüneteket okozhatnak. Ha egy gyerek rágja a körmét, vagy a haját, az gyakran szorongásra utal. Gyermeküknek lehetnek nehézségei az iskolában a kortársaival, tarthat a tanulással kapcsolatos kudarcoktól, de az is lehet, hogy az otthoni elvárásoknak nem tud megfelelni, esetleg a felnőttek konfliktusai terhelik meg. Az is előfordulhat, hogy elfojtott érzelmek kerülnek ily módon kifejezésre. Elfojtott érzelmeket szintén sok minden kiválthat, a testvérféltékenységtől kezdve a szexuális kíváncsiság okozta bűntudaton át a szülők elvesztésétől való félelemig. A tünetet fokozza a stresszes környezet, a felnőttek veszekedései, az ijesztő filmek, illetve a rémálmok stb.

Az alaprecept itt is igaz. A szeretetteljes légkör, elfogadás, a következetes nevelési elvek, a reális elvárások, és az odafigyelés segít a megoldásban. A probléma sokszor hirtelen jelentkezik, leggyakrabban valamilyen stressz esemény hatására, de sajnos ez nem jelenti azt, hogy gyorsan el is fog múlni. Ha a gyermeknél már egészen kicsi kora óta tart ez a szokás, akkor lehet, hogy az újszopást, vagy az anyamellet helyettesíti a körömrágás. Ilyenkor is türelemmel, nyugodt légkör megteremtésével tudunk segíteni. Semmiképpen nem szabad erőszakosan, fegyelmezéssel, vagy megszégyenítéssel próbálkozni. Az ilyen szülői magatartás csak további bajokat okoz.

Fotó: Alberto P. Veiga

A Mit kezdjünk a körömrágással? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Nagyon nehezen megy a matek a 14 éves fiamnak, kiderült, hogy diszkalkuliás. Mára ott tartunk, hogy nem szívesen jár iskolába, ráadásul a tanárok magatartásprobléma miatt is nyaggatják. Nem figyel órán, elmondása szerint nem érti, amit tanulnak. Kell-e gyógyszert szednie a gyermekemnek, ha a fejlesztés nem segít?

Kedves Eszter!

A diszkalkulia önmagában nem igényel gyógyszeres kezelést, korszerű terápiával és megfelelő pedagógiai eljárásokkal hatékonyan kezelhető.  Ezek a kezelések már önmagukban segíthetnek a gyerekeknek a különböző típusú tanulási és figyelemi problémáknál és a helyes számolási stratégiák kialakításában. Ilyenkor csökken a gyermekre nehezedő stressz, és a magatartásproblémák is ritkábban jelentkeznek.

Azonban vannak olyan gyerekek, akiknél a számolási zavar mellett súlyos figyelemzavart,  ADHD-t vagy szorongásos zavart, depressziót is diagnosztizálnak. Ha ezek együtt fordulnak elő a diszkalkuliával, a gyermekpszichiáter gyógyszeres kezelést javasol az ADHD tünetek csökkentésére, esetleg szorongás elleni gyógyszert, vagy antidepresszánst ír fel. Ám ez sem minden figyelem zavarral küzdő gyerkőcnél indokolt. Van, akinél a mozgásterápia már hatékonyan segíti az idegrendszer érését, és nincs szükség gyógyszeres kezelésre. A viselkedési problémákat a szakszolgálatoknál végzett pszichoterápia is mérsékli.  Az iskola- vagy óvodapszichológussal való találkozások ugyancsak növelik  a gyermek önbecsülését, és oldódhat a matematika tanulás miatt átélt stressz is.  Néhány gyermeknél viszont kizárólag az iskolai környezet átalakítása, esetleg az iskolaváltás hoz eredményt. A kisebb tanulói létszámmal indított osztályokban könnyebbé válik a csoportban való matematika tanulás.

Minél több szakember segíti a gyermeket, a szülőt és a tanárait, minél több elfogadást és támogatást kap a gyerkőc – a megfelelő terápia megválasztásával – annál nagyobb esély van arra, hogy a gyermek a saját erőfeszítése révén is megbirkózik a diszkalkulia miatti nehézségekkel.

A Mikor kell gyógyszer, ha a terápia ellenére sem megy a matek? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Erzsébet!

A testvérek közötti kötelék egész éltre szól. Egy kutatás szerint tizenegy éves korukig a gyerekek az idejük egyharmadát töltik a testvéreikkel, tehát valóban érdemes elgondolkodni azon, miként formálják egymás személyiségét? A születési sorrend életünkre gyakorolt hatása azonban jelenleg is vitatott.

Bizonyára Ön is hallott már a „középső gyermek szindrómáról” avagy arról, hogy az elsőszülöttek vezető alkatok, esetleg arról, hogy a legkisebb gyermekek álmozók, és  szétszórtabbak a testvéreikhez képest. A születési sorrend személyiségre gyakorolt hatását azonban kevés bizonyíték támasztja alá. A Proceedings of The National Academy of Sciences cikke számol be arról a kutatásról, ami ugyancsak erre a következtetésre jut. Az eredmények egyetlen jelentős mintát sem tudtak igazolni, ami a születési sorrend személyiségre gyakorolt hatását igazolta volna. A születési sorrendre tehát érdemes úgy tekintenünk, mint egy jellemzőre, amely a testvérek közötti kapcsolaton keresztül formálja a gyermek személyiségét, ugyanakkor nem kőbe vésett jellegzetességeket alakít ki bennük.

Ha a gyermeke szorongó, érdemes kideríteni, mi okozhatja a nyugtalanságát. A célzott stresszoldó technikák elsajátítása is segítségére lehet, hogy kezelni tudja a kényelmetlen érzéseket. Ha szükségesnek érzi, kérje szakember tanácsát!

A Van hatása a személyiségfejlődésre, hogy a gyermek hányadik a testvérsorrendben? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Márta!

A kutyákat a gyermekek többsége szereti, velük sokkal könnyebben teremtenek kapcsolatot a szorongó gyerekek. Valóban igaz, hogy a kutyán keresztül a legzárkózottabb gyermekhez is közel kerülhetünk, a kutya simogatása önmagában véve is terápiás hatású, hiszen az állat feltétel nélkül viszonozza az iránta táplált szeretetet, ami gyógyító hatású. A túlmozgásos, agresszív gyerekeket megnyugtatja, a szorongó típusokat feloldja.
A kutyaterápia során a gyerekek önállóan irányítják, mozgatják az erre kiképzett, nyugodt természetű kutyát, és megtanulnak az állatnak rövid, határozott utasításokat adni. A gyerekeknek a siker érdekében jobban kell figyelnie, összpontosítania, az állat irányításakor pedig az önbizalmuk is nő, és magabiztosabbak lesznek. Nem csak a szorongó, de a nem, vagy alig beszélő, sőt a kevésbé harmonikusan mozgó gyerekeket is cselekvésre, beszédre készteti a kutya, illetve a vele való kapcsolatteremtés vágya.

Nincs abban semmi újdonság, hogy a gyermekek fő motiváló eszköze a játék, a játéktevékenységet minden gyermek imádja. Kutya segítségével nemcsak a viselkedés, hanem a tanuláshoz szükséges készségek is fejlődnek, amikor mozgást és utánzást, memóriát, figyelmet és testsémát is fejlesztő játékokat játszanak.
A foglalkozásokon alapvető követelmény a türelem megtanulása, illetve a társakra és a kutyára való odafigyelés elsajátítása. A kutyával való együttműködés az önfegyelmet is erősíti. Valóban sokoldalú és kifejezetten jótékony hatású terápiás formáról van tehát szó, amit jó szívvel ajánlok gyermeke számára.

Fotó: Harris County Public Library

A Kutyaterápia szorongás esetén bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Niki!

A kutyákat a gyermekek többsége szereti, velük sokkal könnyebben teremtenek kapcsolatot a szorongó gyerekek. Valóban igaz, hogy a kutyán keresztül a legzárkózottabb gyermekhez is közel kerülhetünk, a kutya simogatása önmagában véve is terápiás hatású, hiszen az állat feltétel nélkül viszonozza az iránta táplált szeretetet, ami gyógyító hatású. A túlmozgásos, agresszív gyerekeket megnyugtatja, a szorongó típusokat feloldja.
A kutyaterápia során a gyerekek önállóan irányítják, mozgatják az erre kiképzett, nyugodt természetű kutyát, és megtanulnak az állatnak rövid, határozott utasításokat adni. A gyerekeknek a siker érdekében jobban kell figyelnie, összpontosítania, az állat irányításakor pedig az önbizalmuk is nő, és magabiztosabbak lesznek. Nem csak a szorongó, de a nem, vagy alig beszélő, sőt a kevésbé harmonikusan mozgó gyerekeket is cselekvésre, beszédre készteti a kutya, illetve a vele való kapcsolatteremtés vágya.

Nincs abban semmi újdonság, hogy a gyermekek fő motiváló eszköze a játék, a játéktevékenységet minden gyermek imádja. Kutya segítségével nemcsak a viselkedés, hanem a tanuláshoz szükséges készségek is fejlődnek, amikor mozgást és utánzást, memóriát, figyelmet és testsémát is fejlesztő játékokat játszanak.
A foglalkozásokon alapvető követelmény a türelem megtanulása, illetve a társakra és a kutyára való odafigyelés elsajátítása. A kutyával való együttműködés az önfegyelmet is erősíti. Valóban sokoldalú és kifejezetten jótékony hatású terápiás formáról van tehát szó, amit jó szívvel ajánlok gyermeke számára.

Fotó: Nikki Knight

A Kutyaterápia szorongás esetén bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.