Kedves Bogi,

felső tagozatban sok gyermek számára megterhelő, hogy több tanárhoz, különböző elvárásokhoz és eltérő stílusokhoz kell alkalmazkodni. Ugyanakkor fontos jelzés, ha a félelem tartóssá válik, és a gyermek nemcsak egy-egy dolgozat vagy felelés előtt izgul, hanem visszahúzódik, kerüli az adott órát, vagy már előre szorong miatta.

Első lépésként érdemes megérteni, pontosan mitől fél. Előfordulhat, hogy nem is magától a tanártól, hanem a megszégyenüléstől, a hibázástól, egy hangos rászólástól, vagy attól tart, hogy negatív kép alakul ki róla. Ha ezt együtt sikerül pontosabban megfogalmazni, a félelem már kevésbé lesz megfoghatatlan.

Szülőként az egyik legfontosabb, hogy komolyan vegyük az érzéseit, de ne erősítsük fel a fenyegetettséget. Nem segít, ha legyintünk rá, de az sem, ha mi magunk is kizárólag negatívan beszélünk a tanárról. Inkább azt érdemes közvetíteni: „értem, hogy ez neked nehéz, és együtt megnézzük, mit lehet tenni”.

Sokat segíthet, ha konkrét helyzetekről beszélgetnek: mikor kezdődik a szorongás, mi történik az órán, mitől tart leginkább, és mit tudna mondani vagy tenni egy nehezebb pillanatban. Emellett fontos megerősíteni benne, hogy a hibázás természetes, egy rossz felelés nem minősíti őt, és nem kell minden helyzetben tökéletesnek lennie.

Ha a félelem tartósan fennáll, érdemes nyugodt, együttműködő módon a tanárral is felvenni a kapcsolatot. Nem feltétlenül panasszal, inkább azzal a céllal, hogy közösen találjanak megoldást arra, hogyan tudna a gyermek biztonságosabban részt venni az órán. Gyakran már az is változást hoz, ha a pedagógus látja: a gyermek nem érdektelen, hanem szorong.

Amennyiben a szorongás testi tünetekkel, alvászavarral, sírással, iskolakerüléssel vagy erős önbizalomvesztéssel jár, érdemes szakember segítségét is kérni.

A cél nem az, hogy a gyermeket minden nehéz helyzettől megóvjuk, hanem hogy ne maradjon egyedül a félelmével, és fokozatosan megtanulja kezelni azokat a helyzeteket, amelyekben kiszolgáltatottnak érzi magát.

A Mitől fél az órán? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Henrietta,

bár kívülről úgy tűnhet, hogy egy jól teljesítő tanulónak nincs oka szorongani, valójában éppen ezeknél a gyerekeknél jelenhet meg fokozott nyomás, hiszen gyakran érzik úgy, hogy mindig meg kell felelniük – önmaguknak, a tanáraiknak, a szüleiknek. A jó teljesítmény fenntartása, a hibázástól való félelem, az állandó elvárások olyan belső feszültséget keltenek, amely hosszú távon testi tünetekhez is vezethet: fejfájás, hasfájás, alvászavar, reggeli rosszullétek.

Az iskolai szorongás nem ritka, különösen a felső tagozat elején, amikor a gyerekek egyszerre szembesülnek a megnövekedett követelményekkel és azzal, hogy a tanárok egyre nagyobb önállóságot várnak el tőlük. A szorongás önmagában nem feltétlenül rossz – egy bizonyos szintű feszültség még segítheti is a teljesítményt –, de ha túllépi a gyerek tűréshatárát, akkor épp az ellenkező hatást váltja ki: gátolja a gondolkodást, csökkenti az önbizalmat, és megingathatja a tanuláshoz való viszonyt.

Szülőként azonban nagyon sokat tehet ilyenkor! Először is érdemes eltolnia a fókuszt a jegyekről a próbálkozás, a folyamat értékelése felé. Ha a gyermeke azt érzi, hogy nem a tökéletesség, hanem a tanulás a fontos, csökkenhet a szorongása. Segítség lehet az is, ha közösen készítenek egy egyszerű tanulási tervet, amiben a pihenésnek is van helye, és amelynek célja nem a tökéletes eredmény, hanem a biztonságos felkészülés. Fontos, hogy meghallgassa a gyermekét, segítsen neki szavakba önteni a félelmeit, és ne bagatellizálja el az érzéseit! Ha azt mondja, hogy „Félek a dolgozattól.”, ne azzal válaszoljon, hogy „De hát te mindig ötöst írsz!”, hanem próbálja megérteni, pontosan mitől fél.

A pedagógusokkal való együttműködés is kulcsfontosságú. Érdemes jeleznie a tanároknak, ha tartós szorongást tapasztal, és megkérni őket arra, hogy segítsenek pozitív visszajelzésekkel csökkenteni a nyomást. Ha úgy látja, hogy a gyermeke szorongása nem enyhül, sőt fokozódik, érdemes az iskolapszichológushoz fordulni. Már néhány célzott beszélgetés, relaxációs technika vagy viselkedési stratégia is sokat segíthet abban, hogy gyermeke újra biztonságban érezze magát az iskolai helyzetekben.

A legfontosabb üzenet, amit szülőként közvetíthet: nem az a lényeg, hogy mindig minden sikerüljön, hanem az, hogy nem baj, ha nem sikerül. A gyerekek önértékelése nagy részben abból épül fel, amit mi tükrözünk feléjük. Ha azt látják, hogy akkor is értékesek, ha hibáznak, megtanulják, hogy a szorongásuk kezelhető. Türelemmel és odafigyeléssel sokat segíthet gyermekének a mindennapi stresszhelyzetek kezelésében. 

Fotó: freepik

A Teljesítményszorongás – Hogyan segítsünk? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Viola!

A megfelelni vágyó gyerekeknél valóban gyakran előfordul, hogy kedvetlenek és letörtek, sőt pszichoszomatikus panaszok jelentkeznek náluk az izgulás miatt. Ha azonban nem javul a helyzet, érdemes utánajárni, hogy okozhatja-e a tanulástól való elfordulást valamilyen tanulási nehézség. Az iskolapszichológus szűrő vizsgálatok keretében fel tudja térképezni, hogy fennáll-e a tanulási zavar gyanúja vagy sem. Amennyiben a figyelem vizsgálatok és a tanulási attitűdöket feltérképező felmérések alapján ez feltételezhető, mindenképpen javaslatot tesz majd, hogy jelentkezzenek vizsgálatra a Pedagógiai Szakszolgálatnál. A teljes kép alapján kiderülhet, hogy a tanulási kedvetlenséget valójában tanulási zavar okozza. Ez esetben a gyermek számára a fejlesztő terápia jelenthet megoldást, melynek köszönhetően a tantárgyi hozzáállás és a gyermek megsérült énképe is pozitív irányban változhat majd.

A Mit okozhat a teljesítményzavart? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Tamás!

Érdemes különbséget tenni aközött, ha valaki próbálgatja magát, és igyekszik megtalálni azokat a dolgokat, amelyek érdeklik, és amelyekben sikeres, illetve aközött, amikor mindenbe belekap és semmit nem csinál végig. Az utóbbi különösen tinédzser korban fordul elő, hiszen a fiatalnak annyi mindenről nincs még tapasztalata, saját élménye. Nem szerencsés, ha rögzül ez a viselkedésmód, és egyre gyakoribbá válik a kudarcok kerülésére irányuló magatartás. A pszichológia használ is erre egy kifejezést, amit kudarckerülő viselkedésként emleget, mint személyiségvonást. Ha ebben változást szeretnél elérni, először is szabadulj meg az olyan negatív gondolatoktól, meggyőződésektől – ha vannak ilyenek-amelyekre a kérdésedből lehet következtetni. „Könnyen elmegy a kedvem mindentől”, „Nem vagyok elég kitartó”. Ha saját erődből ez nem sikerül, keress meg egy pszichológust, akár egy EMDR terapeutát, aki tud neked abban segíteni, hogy az úgynevezett blokkokat, belső akadályokat felszámolhasd magadban. Fontos a pozitív hozzáállás! Illusztrációként olvasd el egy sikeres sportolótól  Jackie Joyner-Kersee-tól, egy atléta bajnoktól vett idézetet, ami bemutatja, ahogyan egy bajnok gondolkozik: „Számomra soha nem a győzelem jelentette a sport szépségét. Maga a folyamat éppen akkora örömet okoz, mint a végeredmény, amelyhez vezet. Mindaddig, amíg fejlődöm, és megteszek minden tőlem telhetőt, azt sem bánom, ha nem nyerek. Ha pedig veszítek, egyszerűen visszamegyek a pályára, és edzek még egy kicsit.”

A Kudarcok leküzdése serdülőkorban bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Katalin!

Ebben az életszakaszban a gyerekek viszonylag gyakran panaszkodnak has-, vagy fejfájásra. Szerencsére ezek hátterében ritkán található valamilyen szervi probléma, az esetek jelentős részében a tünetek mögött lelki eredetű okok állnak. Ennek ellenére beszéljék meg a problémát gyermekorvosukkal, aki néhány rutin vizsgálat után biztosan ki tudja zárni a szervi betegségek valószínűségét.

Semmiképpen nem javasolt a fájdalomcsillapító gyógyszerek rendszeres alkalmazása. A hosszútávon szedett gyógyszereknek mindig lehetnek mellékhatásai, érdemes inkább a problémamegoldás lehetőséges módjait keresni a helyzetben, ami a gyökérokok kezelésében nyújt segítséget.

Mivel kisiskolás gyermekről van szó, az okok nagy valószínűséggel az iskolai teljesítménnyel, vagy az iskolai élettel állhatnak összefüggésben. Ide sorolhatók a gyermek társas kapcsolataiban jelentkező problémák, vagy konfliktusok, esetleg a felnőtteknek való túlzott megfelelni akarás, illetve a tanulást teljesítményhez fűződő magas elvárások miatt kialakult szorongás stb. Javasoljuk, hogy esténként beszélgessenek el kislányukkal a nap történéseiről. Lehet, hogy ez már önmagában megoldja a problémákat, de mindenképpen közelebb visz a nehézségek gyökeréhez. Szükség estén érdemes konzultálni a gyermeket tanító pedagógusokkal, vagy felkeresni az iskola pszichológusát.

A Teljesítményszorongás testi tünetei bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Mária!

Gyermeküknél feltehetően az úgynevezett teljesítményszorongás okozhatja az említett problémákat.  Ez az egyik leggyakoribb magatartászavar az iskolában. Az ilyen gyerekeknél a gátolt iskolai teljesítmény, az iskolai kudarc mellett gyakran egyéb tünetek is jelentkeznek, ilyenek például a légúti megbetegedések, a hasfájás, vagy a fejfájás stb. Ezek az iskolai szünetekben ritkábban jelentkeznek, vagy teljesen el is múlnak. Lélektani értelemben arról van ugyanis szó, hogy a megmérettetést a gyermek veszélyhelyzetként éli át, ami az idegrendszerben azokat a funkciókat aktivizálja, amelyek egy valódi veszélyhelyzetre készítik fel. Ide soroljuk a „harcolj, vagy fuss-menekülj” viselkedési stratégiákat. A szorongó tanulók nem tudatosan a menekülést választják a megküzdés helyett, vagyis amikor  „leblokkolnak”, védekeznek a kellemetlen helyzet és a stressz ellen. Vannak olyan gyerekek is, akiket a kihívás okozta szorongás jobb teljesítményre sarkall. Alaposabb vizsgálat tárhatja fel, hogy az ön kislányánál pontosan milyen tényezők váltják ki ezt a szorongásos állapotot, és milyen eszközökkel lehet ezt csökkenteni. A tünetek mögött általában összetett okok állnak, részben alkati tulajdonságok, részben környezeti hatások.

Jó hír, hogy többféle módszer létezik, ami segíthet. A stresszkezelés szerencsére a gyermekeknek is tanítható, és a környezet megfelelő reakciói is sok változást tudnak elindítani. Javasoljuk, hogy keressék meg problémájukkal a területileg illetékes nevelési tanácsadót, ahol felkészült szakemberek segítenek megoldást találni.

A A teljesítményszorongás hatása a tanulmányokra és a lelki életre bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Erika!

Veszíteni rossz érzés, ezzel sokszor a felnőtteknek is nehéz megbirkózni. A gyerekeknek különösen fontos megtanítani, hogyan kezeljék ezeket a helyzeteket, hiszen a tanulásban is sok probléma elejét vehetjük, ha ebben támogatni tudjuk őket.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a gyermeket elsősorban nyerni kell megtanítani, ez pedig elsősorban azt jelenti, hogy támogatni kell az önbizalmát. Mindamellett azt is el kell fogadnia, hogy a legnagyobb erőfeszítései ellenére is alulmaradhat. Ez egy kettős és igen nehéz feladat, így nem csoda, ha a szülő úgy érzi, valamit rosszul csinál, pedig ilyesmiről szó sincs.

Létezik egy módszer, amely segít a gyermeknek abban, hogy átélje a veszteség érzését, és csak annyira engedje közel magához, amennyire azt el tudja viselni. Szinte minden társasjáték átalakítható úgy, hogy legyen benne nyertes és vesztes, azonban a játékosok csak annyira vonódjanak be ebbe a szerepbe, amennyire azt el tudják viselni. Az a cél, hogy a veszteség és a győzelem a játékban ne érintse a gyermeket érzelmileg túlságosan erősen.

Lehetőleg ne személyek, hanem csoportok versengjenek egymással, például fiúk és lányok, vagy felnőttek és gyerekek. Érzelmileg könnyebb feldolgozni a veszteséget, ha nem csak a miénk, hanem valakivel meg tudjuk osztani. Ha olyan játékot játszunk, amelyben az ügyesség és az okosság segít nyerni, a kisebbeknek mindig adjunk előnyt. Ha a győzelem a szerencsén múlik, játsszunk minél több rövid kört, így mindig más lehet a nyertes.

Ha a gyermek vesztes lett, segítsünk neki pozitívumokat keresni abban, ami történt vele. Például dicsérjük meg azért, hogy betartotta a játékszabályokat, tisztességesen játszott, vállalta a kihívást, végigcsinálta és nem hagyta félbe a játékot. Ha így teszünk, tapasztalni fogjuk, hogy a gyerekek egyre inkább hozzászoknak a kellemetlen érzésekhez, és idővel könnyebben elfogadják azt is, ha nem ők nyernek.

A Hisztizni kezd ha veszít bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.