Kedves Iván!

Aggodalomra semmi ok, sok családban előforduló jelenség, hogy a kistestvér érkezése nem várt visszafejlődést okoz a nagyobb gyermeknél. Ez megmutatkozhat a játékban, a szobatisztaságban, sőt alvási nehézségekben, és a beszédben is érzékelhető lehet. Tulajdonképpen ez a reakciója a nagyobb gyermeknek a kialakult új helyzetre. Mindenképpen érdemes figyelni a felvett új szokásokat, és amennyire csak lehet, kezeljék természetesen a helyzetet. Ha a szülők a kistesó születése után is törekszenek arra, hogy a nagyobb gyermek megfelelő személyes figyelmet kapjon, és olyan programoknak is teret engednek, amelyek a nagyobb igényeihez igazodnak, akkor ezek a problémák átmeneti nehézségek lesznek csupán. Néhány hónap alatt a nagytestvér megszokja a megváltozott dolgok rendjét és sikeresen alkalmazkodik a helyzethez. Természetesen a gyermek személyiségétől is nagyban függ, hogy ez mennyi ideig tart, illetve, hogy sikerül-e egyedül megbirkóznia az új helyzettel. Amennyiben érzékenyebb, törődésre jobban vágyó gyermekük van, lehet, hogy pszichológus szakember segítségét is érdemes igénybe venni.

Félelme, hogy gyermeke talán elfelejtette, amit korábban már tudott a beszéd területén, valószínűleg alaptalan. Inkább figyelemfelhívásra használja a babás beszédet, talán éppen azért, mert így az aggódás miatt több figyelmet kap. Javaslom, hogy ne csináljanak ügyet a dologból, mert azzal éppen a nem kívánt babás beszédet erősítik meg nála. Inkább akkor részesítsék nagyobb figyelemben és akkor dicsérjék, ha valamilyen vágyát, igényét, szükségletét korának megfelelő módon fejezte ki. Ezzel a viselkedéssel hozzájárulnak, hogy minél rövidebb ideig tartson a fent leírt állapot és valóban átmeneti jelenségről legyen szó.

A Mit okozhat a kistestvér érkezése az idősebb gyerekben? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Három éves a kislányom, már nagyon szépen beszélt, de mióta a kistestvére megszületett, újra halandzsázni és mutogatni kezdett. A beszédével ugye nem lesz baj később?

Kedves Zsanett!

Egy kistestvér születése nagy öröm a családban, de a nagyobb testvér ezt általában nehezen éli meg. Sok türelmet igényel, hogy megtanítsuk őt alkalmazkodni az új helyzethez. A vele töltött idő nagyon fontos, éreznie kell, hogy továbbra is ugyanolyan fontos a szülők számára, és a család életében.

Az, hogy újra halandzsázni és mutogatni kezdett a zavarodottságát jelzi. Legyen vele türelmes! Attól nem kell félnie, hogy ez az állapot a beszédteljesítmény romlását okozza majd a későbbiekben. Úgy beszéljen hozzá, ahogy korábban, a korának megfelelő módon. Türelem kérdése és „visszatalál” a korábban megszokott kommunikációhoz. A legtöbb gyermeknél ez magától megtörténik. Amennyiben több hónap után is fennmarad a probléma, vagy romlást tapasztal, érdemes szakember tanácsát kérni.

A Visszaesés a beszéd területén kistestvér érkezése miatt bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Anyuka!

Sok szülő esik kétségbe, amikor hasonlót tapasztal. A helyzet valóban nehéz, de szerencsére nem reménytelen. A testvérféltékenység teljesen egészséges és természetes dolog a gyermek részéről. Gondoljon csak bele a helyzetébe! Nincs könnyű dolga, hiszen amíg a testvére meg nem született, egyedül ő élvezte szülei minden figyelmét, szeretetét és idejét. Trónfosztottnak lenni komoly csalódás. Az első helyről a második helyre kerülni nagy változás, természetes, hogy ilyenkor a kisebbek több törődést, gondoskodást és figyelmet igényelnek. A kislánya egyik pillanatról a másikra csöppent abba a helyzetbe, hogy osztoznia kell a szülein valakivel. Ezen az érzelmi válságon valószínűleg még nem sikerült túljutnia, ha pedig sürgetjük a folyamatot, nem ritkán hosszabb ideig tart az ellenállás.

A gyermek ezzel a viselkedéssel a testvére és a szülei iránt érzett haragot fejezi ki, amit a helyzet miatt érez. Az indulatok kifejezésén túl a gyermek ezzel a magatartással igyekszik felhívni magára a figyelmet. „Figyeljetek rám, anyu, apu! Szeressetek ugyanúgy, mint régen!”

Szülőként sokat segíthetnek kislányuknak, hogy könnyebben átvészelje a számára minden bizonnyal nagyon megterhelő élethelyzetet. Alakítsanak ki olyan tevékenységeket, közös játékot vagy szabadidős programokat, ami csak az övé, és ez legyen érvényes a másik gyermekre is. Kapjon több személyre szabott figyelmet, és vonják be a kisebbel végzett tevékenységekbe vagy játékokba, ahol a segítő testvér szerepét kapja. Éreztessék vele, hogy nagyobbnak lenni jó dolog, ennek is megvannak a maga előnyei. Ügyeljenek arra, hogy ne csak elvárásokat érezzen ezzel kapcsolatban, hanem megtapasztalhassa azt is, hogy ő valóban több mindenben ügyesebb és okosabb, mint a kisebb testvére.

Vigyázzunk arra is, hogy közben a kisebb gyermek szükségletei ne sérüljenek. Nem könnyű szülőként ezt a kényes egyensúlyt megtalálni. Előfordul, hogy minden jó szándékunk és igyekezetünk ellenére sem találjuk a megfelelő megoldásokat. Ilyenkor érdemes szakemberrel, például védőnővel vagy a kerületi pedagógiai szakszolgálat pszichológusával konzultálni. Sokszor néhány egyszerű tanács is sokat segíthet abban, hogy más szemszögből lássunk rá a nehézségeinkre, és könnyebben tudjunk változtatni életünkön.

A Mit kezdjünk a testvérféltékenységgel? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Anyuka!

Az Ön által említett probléma kapcsán valóban érdemes a családterápia nyújtotta lehetőségekkel alaposabban megismerkedni. A gyermekek kiegyensúlyozott és biztonságos felnövekedése szempontjából a család jelenti az elsődleges és legmeghatározóbb közösséget. A családokat azonban számtalan olyan külső-belső hatás éri, amely megzavarhatja a harmonikus működésüket. Nem feltétlenül kell negatív történésekre gondolnunk. Minden változás próbára teheti a gyerekek és felnőttek alkalmazkodási készségét, ami komoly stresszt és kihívást jelent számukra. Ilyen például a kisgyermek vagy testvér születése, a költözés, vagy a változások a családi életciklusban, amikor a gyermekünk serdülőkorba lép, vagy kollégiumba költözik, esetleg válás, betegség, haláleset és munkanélküliség okoz nehézségeket.

A családterápia a családot érintő problémák esetén jól alkalmazható terápiás módszer. A családra mint rendszerként működő egészre tekint, amelyben a családtagok kölcsönhatásban állnak egymással, és jellemző, gyakran rosszul működő kommunikációs formákra igyekszik felhívni az érintettek figyelmét. Ez azért hasznos, mivel az említett kölcsönhatások tartják fenn például a kamaszoknál is a nem kívánatos viselkedést, a lelki problémákat, így az egész családot érintő konfliktusokat is. A kommunikáció javításával, a kapcsolatok megerősítésével viszonylag gyorsan lehet eredményeket elérni.

A családterápiát megfelelően képzett szakemberek vezetik, általában ketten. A hatékonyság és a pozitív változások érdekében nagyon fontos a családtagok együttműködése és nyitottsága a változásra.

A Testvérek közötti konfliktusok bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.