Kedves Erzsébet!

A testvérek közötti kötelék egész éltre szól. Egy kutatás szerint tizenegy éves korukig a gyerekek az idejük egyharmadát töltik a testvéreikkel, tehát valóban érdemes elgondolkodni azon, miként formálják egymás személyiségét? A születési sorrend életünkre gyakorolt hatása azonban jelenleg is vitatott.

Bizonyára Ön is hallott már a „középső gyermek szindrómáról” avagy arról, hogy az elsőszülöttek vezető alkatok, esetleg arról, hogy a legkisebb gyermekek álmozók, és  szétszórtabbak a testvéreikhez képest. A születési sorrend személyiségre gyakorolt hatását azonban kevés bizonyíték támasztja alá. A Proceedings of The National Academy of Sciences cikke számol be arról a kutatásról, ami ugyancsak erre a következtetésre jut. Az eredmények egyetlen jelentős mintát sem tudtak igazolni, ami a születési sorrend személyiségre gyakorolt hatását igazolta volna. A születési sorrendre tehát érdemes úgy tekintenünk, mint egy jellemzőre, amely a testvérek közötti kapcsolaton keresztül formálja a gyermek személyiségét, ugyanakkor nem kőbe vésett jellegzetességeket alakít ki bennük.

Ha a gyermeke szorongó, érdemes kideríteni, mi okozhatja a nyugtalanságát. A célzott stresszoldó technikák elsajátítása is segítségére lehet, hogy kezelni tudja a kényelmetlen érzéseket. Ha szükségesnek érzi, kérje szakember tanácsát!

A Van hatása a személyiségfejlődésre, hogy a gyermek hányadik a testvérsorrendben? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Anyuka!

Sok szülő esik kétségbe, amikor hasonlót tapasztal. A helyzet valóban nehéz, de szerencsére nem reménytelen. A testvérféltékenység teljesen egészséges és természetes dolog a gyermek részéről. Gondoljon csak bele a helyzetébe! Nincs könnyű dolga, hiszen amíg a testvére meg nem született, egyedül ő élvezte szülei minden figyelmét, szeretetét és idejét. Trónfosztottnak lenni komoly csalódás. Az első helyről a második helyre kerülni nagy változás, természetes, hogy ilyenkor a kisebbek több törődést, gondoskodást és figyelmet igényelnek. A kislánya egyik pillanatról a másikra csöppent abba a helyzetbe, hogy osztoznia kell a szülein valakivel. Ezen az érzelmi válságon valószínűleg még nem sikerült túljutnia, ha pedig sürgetjük a folyamatot, nem ritkán hosszabb ideig tart az ellenállás.

A gyermek ezzel a viselkedéssel a testvére és a szülei iránt érzett haragot fejezi ki, amit a helyzet miatt érez. Az indulatok kifejezésén túl a gyermek ezzel a magatartással igyekszik felhívni magára a figyelmet. „Figyeljetek rám, anyu, apu! Szeressetek ugyanúgy, mint régen!”

Szülőként sokat segíthetnek kislányuknak, hogy könnyebben átvészelje a számára minden bizonnyal nagyon megterhelő élethelyzetet. Alakítsanak ki olyan tevékenységeket, közös játékot vagy szabadidős programokat, ami csak az övé, és ez legyen érvényes a másik gyermekre is. Kapjon több személyre szabott figyelmet, és vonják be a kisebbel végzett tevékenységekbe vagy játékokba, ahol a segítő testvér szerepét kapja. Éreztessék vele, hogy nagyobbnak lenni jó dolog, ennek is megvannak a maga előnyei. Ügyeljenek arra, hogy ne csak elvárásokat érezzen ezzel kapcsolatban, hanem megtapasztalhassa azt is, hogy ő valóban több mindenben ügyesebb és okosabb, mint a kisebb testvére.

Vigyázzunk arra is, hogy közben a kisebb gyermek szükségletei ne sérüljenek. Nem könnyű szülőként ezt a kényes egyensúlyt megtalálni. Előfordul, hogy minden jó szándékunk és igyekezetünk ellenére sem találjuk a megfelelő megoldásokat. Ilyenkor érdemes szakemberrel, például védőnővel vagy a kerületi pedagógiai szakszolgálat pszichológusával konzultálni. Sokszor néhány egyszerű tanács is sokat segíthet abban, hogy más szemszögből lássunk rá a nehézségeinkre, és könnyebben tudjunk változtatni életünkön.

A Mit kezdjünk a testvérféltékenységgel? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.