Kedves Délia!

Ha a gyermeke jól érzi magát az iskolában, valóban érdemes megfontolni a döntést. A gyerekek számára az iskolaváltás hasonló kihívást jelent, mint a felnőttek életében az új munkahelyen való beilleszkedés, amit kialakult személyiséggel is gyakran nehezen tud megélni az ember.

A gyermek azzal szembesülhet az új közösségben, hogy a fiúk erősen rivalizálnak egymással, erős lehet a nyomás azzal kapcsolatban, hogy a legjobbat kell nyújtaniuk, és lehetséges, hogy a gyermek korábban kimagasló volt az osztályban és sokat dicsérték az új osztályban viszont nagyobb eséllyel lesznek nála is okosabbak, és még jobbat kell hoznia, ha szeretné megtartani a korábbi elismertséget. Ez komoly teher a gyerekek számára. A 6 osztályos gimisek általános iskolás korú, ám gimi státuszú gyerekek, akik a gimis tananyag struktúra szerint tanulnak. Ez pedig 7. és 8. osztályos gyerekeknél ugyancsak nehézséget jelenthet. Mindezek mérlegelése mellett, ha továbbra is dilemmázik, mi a legjobb döntés, keresse fel az iskola pszichológusát vagy kérjen tanácsot a Pályaválasztási Tanácsadó szakembereitől.

A Iskolaváltás – felvételi bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Mária!

Teljesen érthető, hogy aggódik, de valószínűleg nincs mitől tartania. Ma már nem számít ritkaságnak, hogy a fiatalok nagy része külföldi egyetemeken tanul, sőt középiskolásként is hónapokat töltenek más országokban, hogy tapasztalatokat szerezzenek, nyelvet tanuljanak. Ugyanakkor a szülők természetes reakciója, hogy nehezen engedik el gyermeküket az ismeretlenbe. Egyébként is új szakasz kezdődik a család életében, hiszen fiuk most már a felnőttkor küszöbén áll, illetve éppen készül átlépni azt. Higgye el, hogy képes lesz megbirkózni a kihívásokkal, és ezek az erőpróbák segítik őt ebben a folyamatban! Az Ön bizonytalansága lehetséges, hogy tisztán érzelmi eredetű, talán az átlagosnál nehezebben viseli el gyermeke leválását. Azt javaslom, ne maradjon ki a tervezgetés folyamatából, úgy biztosan kevésbé lesz félelmetes az új helyzet víziója, és Ön is könnyebben barátkozik meg az új tervekkel.

A Külföldi továbbtanulás bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Szülők!

Ezek nagyon fontos kérdések. Természetes, hogy a szülők a legjobbat akarják gyermeküknek, ezért sokan rendszeresen együtt tanulnak otthon gyermekükkel. Ahhoz azonban, hogy az Önök esetére véleményt mondhassak, kellene tudnom, hogy mennyi idős a fiuk, vannak-e tanulási nehézségei, és diagnosztizálták-e nála tanulási zavarokat. Viszont ezeket nem írták meg, pedig mindez nagyon fontos abból a szempontból, hogy hogyan álljunk az együtt tanulás kérdéséhez.

A kisiskolásoknál fontos szerepe lehet a szülő jelenlétének. Sokat jelent a jó szülő–gyerek kapcsolat szempontjából, a gyermek megtapasztalhatja, hogy számíthat a felnőttek biztatására, támogatására, segítségére. A nebuló ebben a folyamatban ráérezhet a tanulás örömére, mindez megalapozza a tanuláshoz való pozitív viszonyt és hozzáállást.

Fontos az is, hogy a tanulás rendje a gyermek számára kiszámítható legyen, lehetőleg ne terheljük túl! Érdemes tehát megszokott rítusokat kialakítani az idő, hely stb. tekintetében. Azt javaslom, hogy az iskolából való hazaérkezés után mindenképpen hagyjanak időt a pihenésre, és 15–30 percnél ne tanuljanak egyszerre többet! Ha szükség van a folytatásra, tartsanak egy kis szünetet, utána folytathatják a munkát! Még egyszer hangsúlyozom, ügyeljenek arra, hogy ne terheljék túl a gyermeküket! Sokszor a kevesebb több! Ha marad idő játékra, mozgásra, kötetlen beszélgetésre a családban, a tanuláshoz is több kedvet és energiát mozgósíthat a gyermek.

Van, amikor a gyermek egyáltalán nem igényli a felnőtt segítségét, viszont ilyenkor se hagyjuk őt magára! Fontos, hogy érezze, hogy fontos számunkra, hogyan teljesít, és milyen kudarcok vagy sikerek érik! Szoktassuk hozzá, hogy munkáját értékeljük, és egyben ahhoz is, hogy szeretetünk, törődésünk nem függ az iskolai teljesítményétől!

Nagyobb gyermekeknél, harmadik, negyedik osztálytól kezdődően már más a helyzet! Mindenképpen tanácsos csökkenteni a szülői jelenlétet a gyermek tanulásánál, azonban továbbra is kövessük a fejlődését! Bizonyosodjunk meg arról, hogy érti-e a gyermek az órák anyagát, fel tud-e megfelelően készülni, tud-e képességeinek megfelelően teljesíteni? Ha nehézségei vannak, járjunk a végére, hogy ezek miből adódnak! A képességeken túl több egyéb tényező is hat a tanulásra, amelyek alapvetően befolyásolhatják a hatékonyságot. Ilyenek például a gyermek tanulási módszerei és motivációja, egyéb érzelmi akadályok vagy akár a kortársak hatása, a részképességzavarokról nem is beszélve. Ha diagnosztizált tanulási zavarokkal küzd gyermekük, érdemes a fejlesztőpedagógussal konzultálni arról, mennyi legyen a közös tanulásra fordított idő.

Ha a gyermek felső tagozatos, csak akkor tanuljanak közösen, ha ez valóban indokolt. Ilyenkor már akadályozhatja a gyermeknél a belső motiváció és a felelősségérzet kialakulását a túlzott szülői jelenlét. Legyenek elérhetőek, de csak akkor vonódjanak be, ha valamiben elakadást tapasztalnak, vagy a gyermeknek segítségre van szüksége. Semmiképpen ne oldják meg a feladatokat helyette! Az ilyen szülői hozzáállás rombolja a tanuló önérzetét, önbecsülését, hosszú távon pedig csökkenti a belső indíttatást a tanulásra. Felső tagozatban az új elvárások miatt átmenetileg a megszokottnál több segítségre is szükség lehet, mégis fontos, hogy minél nagyobb önállóságra biztassák őt.

Középiskolás gyerekeknél a szülő azzal tud a legtöbbet segíteni, ha rendszeresen érdeklődik az iránt, ami a gyermekkel történik, és beszélget vele azokról a dolgokról, amelyek a serdülő életében fontosak. Ennek az iskolai tanulás is beletartozik, azonban ne feledjük, hogy a serdülők nagyon érzékenyek arra, ha a szülőt egyedül csak az iskolai teljesítménye érdekli.

Érdemes „jókat beszélgetni”, érdeklődjünk, legyünk kíváncsiak a gyermek véleményére, és mondjuk el, mi hogyan gondolkodunk. Hívjuk fel a kamasz figyelmét érdekes, plusz információkra, könyvekre, filmekre, amelyek akár az iskolai tananyaghoz kapcsolódó témákat is érintik. Mindez már nem csupán együtt tanulásnak számít, hanem erőteljesen építi a későbbiekben a felnőtt gyermekükkel ápolt harmonikus kapcsolatot. Ha a korosztályi sajátosságokat is figyelembe veszik, és ennek megfelelően alakítják a közös tanulást a fiúkkal, mindenképpen javaslom, hogy támogassák őt!

A Otthoni tanulás – hogyan segítsen a szülő bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.