Kedves Péter!

A legtöbb család számára ismerős probléma, hogy a tanév végére a gyermekek elfáradnak. Ez teljesen természetes, hiszen rengeteg energiát követel tőlük az iskolai élet. Természetesen fontos, hogy hagyjanak időt a pihenésre is. Minden gyermek azonban különböző. Sokan tényleg elfelejtik az év közben tanultakat, ha nem foglalkoznak vele a nyáron, nekik mindenképpen érdemes gyakorolniuk.

A többség számára előny, ha a nyári szünet sem marad gyakorlás nélkül. Persze nem a papír-ceruza feladatokra kell gondolni, célszerűbb játékosan foglalkozni az iskolában tanultakkal. Olvassanak esti mesét, írjanak levelet a barátoknak, nagyszülőknek a nyári élményeikről, vásároljanak, majd fizessenek ők a boltban, és ellenőrizzék, hogy jól kaptak-e vissza! Süssenek, főzzenek recept alapján, ők is vállaljanak részt a házi munkából, utazáshoz próbálják meg ők összeszedni a dolgaikat! Beszéljenek arról, hogy hova utaznak, mik a hely jellegzetességei, próbálják meg a térképolvasást! Bízzanak rájuk olyan feladatokat, amiket már el tudnak végezni! Beszélgessenek sokat, társasjátékozzanak!

Talán nem is sejti, mennyi dolgot tanulnak gyermekei ezeken a tevékenységeken keresztül, többet, mint hinné. Magabiztosságra tesznek szert, elősegíti az önállóságukat, erősödik a feladattudatuk, szabálykövetést tanulnak, amelyek mind-mind fontosak az iskolai jó teljesítmény elérésében, továbbá az életben szerzet tapasztalatok segítik az iskolában tanultak beépülését. Remélem sikerül a jövő tanévet kipihenten kezdeni!

Fotó: Cheltenham Sparks

A Tanulás nyári szünetben bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Ivett!

Az „Akaratlagos figyelem, Biztos egyensúly, Csodálatos összhang – A sikeres tanulás ABC-je” című könyv hozzáértő, átfogó és forradalmian új eszköz a tanulási nehézségek és a kísérő magatartási rendellenességek megértéséhez. A könyv naprakész kézikönyv, amely a specifikus magatartási problémák eredetének új értelmezését nyújtja elsősorban az oktatásban dolgozó és a gyermekek fejlődésével foglalkozó szakemberek számára. Ha Önt is érdeklik a legkorszerűbb elméleti megközelítések, ezt a könyvet lebilincselőnek fogja találni. Sally Goddard Blythe úttörő munkával gyakorlatban használható és hatékony módszert fejlesztett ki a gyermekek és tanáraik segítésére azzal, hogy megvilágította a tökéletes mozgáshoz szükséges „fejlődési szintet”, és felszabadította a gondolkodást és a képzeletet a reflexes megszokottság korlátaitól. Sally Goddard Blythe a Neurofiziológiai Pszichológiai Intézet (Chester) igazgatója. Az Intézet a specifikus tanulási nehézségekkel, tériszonnyal (agorafóbia) és pánikbetegséggel küzdő gyermekeknél és felnőtteknél alkalmazott fejlesztő módszerek értékelésére és irányítására specializálódott. Több, széles körben elismert könyv szerzője, beleértve a „Reflexek, tanulás és viselkedés” és „A kiegyensúlyozott gyermek” című könyveket.

A szerző általam ajánlott könyvében a tanulás fizikai alapjait kutatja. Megvilágítja a korai reflexek szerepét, azok funkcióit a korai fejlődésben, és hátramaradásuk esetén hatásaikat a tanulásra és a magatartásra. Vizsgálja azokat a lehetséges hatásokat is, amelyeket ezek a korai reflexek az élet későbbi időszakában a fejlődés más aspektusaira fejtenek ki, például a testtartásra, az egyensúlyra, a motoros képességekre, valamint a stressz és a szorongás iránti fogékonyságra. Kiváló választás a témát elmélyülten tanulmányozni kívánók számára.

A Tanulási nehézséggel kapcsolatos olvasmány bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Tizenhét éves gyerekemnek kevés a sikerélménye az iskolában, sajnos nem szívesen tanul egyedül, pedig nem dyslexiás, és nincs tanulási zavara sem. Az pedig kifejezetten idegesíti, ha odaülők mellé és segíteni akarok a másnapi felkészülésben vagy a házi feladatában. Mit javasolnak, hova forduljak segítségért?

Kedves Imre!

Sok szülő teszi fel aggódva ezt a kérdést, sajnos egyre gyakoribb probléma, hogy a gyerekeket nehéz rávenni a tanulásra, ennek pedig számtalan különböző oka lehet. Ezek közé tartozik a szorongás, a motiváció hiánya, sőt az időbeosztás, a tanulási tempó, a tervezés hiánya is, a nem megfelelő tanulási stratégiákról nem is beszélve. Ezért lényeges, hogy a gyermek megismerje és elsajátítsa a hatékony tanulás titkait, amelyek a legjobban beválnak számára. A pedagógiai szakszolgálatokban tanulástechnikai tréning teszi lehetővé ezen ismeretek elsajátítását. A gyermek szűrővizsgálati tesztek segítéségével megismerheti például, hogy hallás vagy látás útján fogadja be könnyebben az új ismereteket. A tanulási motivációt növelő feladatokkal, valamint teljesítményszorongást csökkentő módszerekkel, figyelem- és memóriafejlesztő stratégiák megtanulásával, illetve hatékony problémamegoldási- és tanulási technikák elsajátításával sok segítséget kapatnak a mindennapi tanuláshoz. Javaslom, beszéljenek erről a fiával!

A Nincs tanulási zavara, mégsem tanul? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Vera!

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD, vagyis Attetion Deficit Hyperactivity Disorder) sajnos évről évre több gyereket érint. Magam is egyre több szülővel találkozom, akik kétségbeesetten kérnek tanácsot, mi tévők legyenek hasonló helyzetben. Számos könyv látott napvilágot a témában, ezek közül Christine Ettrich és Monika Murphy-Witt: A hiperaktív, figyelemhiányos gyerek – Segítség az ADHD megértéséhez és kezeléséhez című könyvét ajánlom most figyelmébe. A kötetben egy rövid elméleti áttekintést követően bemutatásra kerülnek azok a tesztek, amelyek segíti a diagnózis felállítását. Ez az alapja a megfelelő terápia megtalálásának, ami az első és legfontosabb lépés az ADHD kezelésében. A szenzoros integrációs gyógymóddal például az agyi működést lehet fejleszteni, a homeopátia a test öngyógyító képességét erősíti, ha pedig az étrendterápiát választja az olvasó és a szakember, akkor egy tucat gondosan összeállított recept közül válogathat a kötet mellékletében. Gyermeke közérzetét azonban nemcsak a terápia befolyásolja és alakítja, hanem mindenekelőtt a nevelés, a mozgás, a játék és a társas kapcsolatok. A szerzőpáros részletesen foglalkozik ezekkel a témákkal is.

A A hiperaktív, figyelemhiányos gyermek kezelése – könyvajánló bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Imola!

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) már kisgyermekkorban jelentkezik, és egyértelmű tünetei vannak: túlzott aktivitás, koncentrációs probléma, nyugtalanság. Az ilyen gyerkőcöket nehezen lehet lekötni, emiatt kedvenc tevékenységük sincs. Általában ők azok, akik fel-alá futkároznak, a játékokban alig vesznek részt, saját játékuk is csak pár percig tart. Egy ilyen kisgyermek a nap minden percében leköti a szülő figyelmét, hiszen állandóan menni kell utána.

Teljesen más a tüneteket fedezhetünk fel a csecsemőknél, mint az ovisoknál vagy az iskolásoknál. Az egész piciknél az étvágytalanság, a sok sírás, és a túlzott mozgékonyság adhat okot gyanúra, náluk egyáltalán nem áll be a mindennapok ritmusa. Óvodás korban tünet lehet, ha a gyerkőc nem barátkozik, vagy nem találja fel magát a játékban. Iskoláskorban mindenképpen gyanakodjunk, ha a tanító arról számol be, hogy egyfolytában forgolódik, és csak néhány percig tud csak koncentrálni. Ez azért is baj, mert ha nem fejlődik harmonikusan az írás- és olvasástudás, akkor komolyabb tanulási problémák is megjelenhetnek a későbbiekben.

Hiába tapasztalják a szülők a figyelemfelkeltő tüneteket, a gyanú és az ezt követő első vizsgálat gyakran csak akkor következik be, amikor közösségbe kerül a gyermek, ekkor ugyanis szabályokkal és magasabb követelményekkel találkozik, amelyek „feladják neki a leckét”. A gyermekkori hiperaktivitás-figyelemzavar kialakulásában több tényező játszik szerepet. Mindenképpen javaslom, hogy keresse fel a kerületi szakszolgálatot és kérje szakember tanácsát.

A ADHD vagy normál fejlődési elakadás? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Nagyon nehezen megy a matek a 14 éves fiamnak, kiderült, hogy diszkalkuliás. Mára ott tartunk, hogy nem szívesen jár iskolába, ráadásul a tanárok magatartásprobléma miatt is nyaggatják. Nem figyel órán, elmondása szerint nem érti, amit tanulnak. Kell-e gyógyszert szednie a gyermekemnek, ha a fejlesztés nem segít?

Kedves Eszter!

A diszkalkulia önmagában nem igényel gyógyszeres kezelést, korszerű terápiával és megfelelő pedagógiai eljárásokkal hatékonyan kezelhető.  Ezek a kezelések már önmagukban segíthetnek a gyerekeknek a különböző típusú tanulási és figyelemi problémáknál és a helyes számolási stratégiák kialakításában. Ilyenkor csökken a gyermekre nehezedő stressz, és a magatartásproblémák is ritkábban jelentkeznek.

Azonban vannak olyan gyerekek, akiknél a számolási zavar mellett súlyos figyelemzavart,  ADHD-t vagy szorongásos zavart, depressziót is diagnosztizálnak. Ha ezek együtt fordulnak elő a diszkalkuliával, a gyermekpszichiáter gyógyszeres kezelést javasol az ADHD tünetek csökkentésére, esetleg szorongás elleni gyógyszert, vagy antidepresszánst ír fel. Ám ez sem minden figyelem zavarral küzdő gyerkőcnél indokolt. Van, akinél a mozgásterápia már hatékonyan segíti az idegrendszer érését, és nincs szükség gyógyszeres kezelésre. A viselkedési problémákat a szakszolgálatoknál végzett pszichoterápia is mérsékli.  Az iskola- vagy óvodapszichológussal való találkozások ugyancsak növelik  a gyermek önbecsülését, és oldódhat a matematika tanulás miatt átélt stressz is.  Néhány gyermeknél viszont kizárólag az iskolai környezet átalakítása, esetleg az iskolaváltás hoz eredményt. A kisebb tanulói létszámmal indított osztályokban könnyebbé válik a csoportban való matematika tanulás.

Minél több szakember segíti a gyermeket, a szülőt és a tanárait, minél több elfogadást és támogatást kap a gyerkőc – a megfelelő terápia megválasztásával – annál nagyobb esély van arra, hogy a gyermek a saját erőfeszítése révén is megbirkózik a diszkalkulia miatti nehézségekkel.

A Mikor kell gyógyszer, ha a terápia ellenére sem megy a matek? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Ottó!

Bizony az utánzásnak kiemelt szerepe van a gyerekek fejlődésében. A kezdetektől fogva befolyásolja nemcsak a viselkedésük alakulását, hanem azt is, ahogy a gyerekek saját magukat megismerik, a környezetükhöz való viszonyukról, és az érzelmi reakcióikról nem is beszélve. A csecsemők járni és beszélni is így tanulnak meg.

Az életkor előrehaladtával a gyerekek egyre komplexebb mozdulatokat, cselekvéssorokat vesznek át, később pedig már teljes viselkedésmintákat, illetve tipikus érzelmi megnyilvánulásokat sajátítanak el. Ezeket a mintákat a korai időszakban elsősorban a környezetükben élő személyek, szülők, nagyszülők, testvérek stb. szolgáltatják. Később bővül a lista, más felnőttek, óvodástársak, barátok kerülnek ebbe a körbe. A gyermekek már nemcsak átvesznek, utánoznak dolgokat, hanem hasonlítani szeretnének a másikra, és mélyen azonosulnak vele. Olyan tanulási folyamatok kezdődnek, amelyek során a csemeték fontos szabályokat, normákat sajátítanak el, és ezeknek megfelelően fejlődik a gondolkodásuk, az érzelem világuk, és a társas kapcsolataik.

Az, hogy gyermekeink tükröt tartanak számunkra, nem csupán üres frázis.  Hatalmas, egyben nemes és játékos feladat mintát nyújtani kicsinek, nagynak, és persze egymásnak is! Kedves Ottó, a feleségének valóban igaza van, Tomi sok szempontból tényleg azt fogja tenni, amit lát Önöktől. Érdemes tehát odafigyelni, hogy ez a modell valóban a gyermek fejlődését támogassa.

A Utánzás kisgyermekkorban bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Az intenzív, több érzékszervet is megmozgató gyakorlás valóban felgyorsítja a javulás ütemét. Az Ön által említett számolólap rendkívül korszerű segédeszköz, a használatával mindenképpen gyorsabban lehet haladni a hagyományos matekozáshoz képest.

A gyermek fejlődésének folyamatos követése rendkívül fontos. A gyermekét nem csak akkor kell megvizsgálni, amikor elkezdi a terápiát, hanem javasolt negyed- vagy félévente újra és újra felmérni, mennyit fejlődtek azok a képességek, amelyek miatt kialakult a számolási zavara. Ha a matek okoz problémát, nem csak azt kell vizsgálni, hogy megy neki az összeadás vagy a szorzás, hanem azt is, hogy az említett műveletek elvégzéséhez szükséges vizuális figyelem, az emlékezet, az analizáló és szintetizáló képesség, a téri tájékozódás, a mozgásos, és egyéb funkciók hogyan működnek, és igényelnek-e támogatást.

Arra fel kell készülni, hogy a terápia lassú és több évig is eltarthat, azonban az eredményei már az első időszakban látványosak, ha a gyakorlás intenzív, és a gyermek szívesen végzi. Kezdetben a terápia fárasztó lehet, de ez szerencsére később elmúlik. Az Önök által használt Dyscalculine Program remek választás, arra azonban érdemes odafigyelni, hogy amit lát a gyermek a számolólapokon, az mindig tárgyak formájában is ott legyen előtte, hogy megérinthesse, mozgathassa őket, és téri struktúrákat alkothasson belőlük. Ha nem is lehet pontosan megjósolni, meddig tart majd a terápia, ne feledje, gyermeke kitartó gyakorlással hamar felzárkózik majd a többiekhez!

A A Dyscalculine Program előnyei a számolási zavar fejlesztő terápiájában bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Mária!

Gyermeküknél feltehetően az úgynevezett teljesítményszorongás okozhatja az említett problémákat.  Ez az egyik leggyakoribb magatartászavar az iskolában. Az ilyen gyerekeknél a gátolt iskolai teljesítmény, az iskolai kudarc mellett gyakran egyéb tünetek is jelentkeznek, ilyenek például a légúti megbetegedések, a hasfájás, vagy a fejfájás stb. Ezek az iskolai szünetekben ritkábban jelentkeznek, vagy teljesen el is múlnak. Lélektani értelemben arról van ugyanis szó, hogy a megmérettetést a gyermek veszélyhelyzetként éli át, ami az idegrendszerben azokat a funkciókat aktivizálja, amelyek egy valódi veszélyhelyzetre készítik fel. Ide soroljuk a „harcolj, vagy fuss-menekülj” viselkedési stratégiákat. A szorongó tanulók nem tudatosan a menekülést választják a megküzdés helyett, vagyis amikor  „leblokkolnak”, védekeznek a kellemetlen helyzet és a stressz ellen. Vannak olyan gyerekek is, akiket a kihívás okozta szorongás jobb teljesítményre sarkall. Alaposabb vizsgálat tárhatja fel, hogy az ön kislányánál pontosan milyen tényezők váltják ki ezt a szorongásos állapotot, és milyen eszközökkel lehet ezt csökkenteni. A tünetek mögött általában összetett okok állnak, részben alkati tulajdonságok, részben környezeti hatások.

Jó hír, hogy többféle módszer létezik, ami segíthet. A stresszkezelés szerencsére a gyermekeknek is tanítható, és a környezet megfelelő reakciói is sok változást tudnak elindítani. Javasoljuk, hogy keressék meg problémájukkal a területileg illetékes nevelési tanácsadót, ahol felkészült szakemberek segítenek megoldást találni.

A A teljesítményszorongás hatása a tanulmányokra és a lelki életre bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Gyermekem alsó tagozatos, és minden gyakorlás ellenére második éve nem tudja az ujjai nélkül kiszámolni a matematikai műveleteket. Ismeri a számokat, az összeadás és a kivonás jelét, meg is tudja mondani, hogy mikor melyikkel számol, de csak akkor boldogul, ha az ujjait használja. Mi lehet ennek az oka?

Kedves Hilda!

Az elmondottak alapján úgy tűnik, hogy gyermekénél már kialakult a számfogalom, vagyis tisztában van azzal, mit jelentenek a számok, és mikor kell összeadni vagy kivonni. A nehézséget inkább az okozhatja, hogy a számok közötti mennyiségi összefüggéseket még nem tudja kellő biztonsággal fejben elképzelni és alkalmazni.

A számfogalom fejlődése nem csupán a számjegyek felismerését jelenti. A gyermeknek fokozatosan meg kell értenie a mennyiségek közötti kapcsolatokat is. Ki kell alakulnia a „több”, a „kevesebb”, az „ugyanannyi”, valamint a „valamennyivel több” és „valamennyivel kevesebb” fogalmának. Ehhez sok gyakorlati tapasztalatra van szükség, amikor tárgyakat számol, csoportosít, összehasonlít vagy különböző mennyiségekkel végez műveleteket.

Ezeknek az összefüggéseknek az elsajátítását nagymértékben segíti a megfelelő téri tájékozódás, a vizuális észlelés, a hallási feldolgozás és a nyelvi fejlettség. Ha ezek közül valamelyik területen nehézség mutatkozik, a gyermek lassabban alakítja ki a mennyiségi viszonyok belső képét, ezért tovább támaszkodik az ujjaira vagy más szemléltető eszközökre a számolás során.

Érdemes szakember segítségét kérni, aki komplex vizsgálattal fel tudja tárni, mely területek igényelnek fejlesztést. Sok esetben nem elegendő kizárólag a számolási készségek gyakorlása, hanem a téri orientáció, a mozgáskoordináció, a vizuális észlelés, a figyelem és a nyelvi képességek fejlesztése is hozzájárulhat ahhoz, hogy a matematikai műveletek egyre könnyebbé váljanak a gyermek számára.

A Még mindig az ujjait használja a számoláshoz? Okok és teendők bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Katalin!

Javaslom, hogy keressék fel a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálatot, ahol pontos tájékoztatást kaphatnak arról, milyen vizsgálatokra és dokumentumokra lehet szükség. Az iskolában adható kedvezmények és könnyítések alapját rendszerint szakértői vélemény vagy szakorvosi dokumentáció képezi.

Fontos tudni, hogy az egyoldali hallássérülés önmagában nem minden esetben jelent sajátos nevelési igényt. A szükséges támogatások és kedvezmények mértékét mindig az egyéni vizsgálatok eredménye alapján állapítják meg. Amennyiben a hallássérülés bizonyíthatóan nehezíti a tanulást vagy a tanórai teljesítményt, a szakértői bizottság javaslatot tehet különböző könnyítésekre.

Az egyoldali hallásvesztés a mindennapokban is okozhat nehézségeket. A gyermek számára problémát jelenthet a hangok irányának pontos meghatározása, a zajos környezetben történő beszédértés, illetve az olyan helyzetek, amikor a hangforrás távolabb helyezkedik el. Ez különösen idegen nyelvi órákon válhat feltűnővé, ahol a hallás utáni szövegértés fontos szerepet kap.

Érdemes fül-orr-gégészeti vagy audiológiai szakvizsgálaton is részt venni, ahol pontos képet kaphatnak a hallásvesztés típusáról és mértékéről. Szükség esetén a szakemberek hallásjavító eszközt vagy egyéb támogató megoldásokat is javasolhatnak.

A megfelelő szakértői vélemény birtokában az iskola könnyebben tud alkalmazkodni Norbi szükségleteihez, például kedvezményeket, alternatív számonkérési formákat vagy egyéb tanulást segítő lehetőségeket biztosíthat számára. A cél nem a felmentés, hanem az, hogy a hallássérülésből fakadó hátrányok minél kevésbé befolyásolják az iskolai teljesítményét.

A Mikor jogosult a hallássérült gyermek tanulási könnyítésre vagy felmentésre? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Ágota! 

Szeretném megnyugtatni, hogy az egyik legkorszerűbb módszerrel végzik a gyermek terápiáját. Általános visszajelzés, hogy a tanulási nehézségek esetében nagyon jó hatékonysággal dolgozik az említett kezelés, hamar tapasztalni fogják áldásos hatásait. A neurofeedback terápia segítségével a tanuló képessé válik arra, hogy saját idegrendszeri folyamatait szabályozza, ez pedig sokat segít a gyógyulásban.

A neurofeedback terápia vizsgálattal kezdődik, amely során a fejről elvezetett elektromos jelek tanulmányozásával feltérképezik a normálistól eltérő mintázatokat, ezek javításával pedig a tanuló problémája kezelhetővé válik. Az állapotfelmérés és a kezelési terv felállítása után a fejbőrre és a fülcimpákra elektródákat helyeznek el, amelyek segítségével megfigyelik az agy elektromos aktivitását és megvizsgálják a kivetített képet. A tanuló ezután a számítógép képernyőjén filmet vagy valamilyen animációt kezd nézni, amit a saját agyhullámai vezérlésével irányít. Ha megfelelően hangolja be az agyhullámait, jó minőségben látja a képet, ha viszont elkalandozik a figyelme vagy csökken a teljesítménye a kép elmosódott lesz és a hang élvezhetetlenné válik. A tanuló feladata, hogy megtanulja megváltoztatni az agyhullámait, hogy a kép ismét élvezhető legyen.

Az eredmények csak fokozatosan mutatkoznak meg, a tünetektől függően a javuláshoz nagyjából 10-60 alkalom szükséges. A kezelés általában 20-40 percet vesz igénybe, a kezelésre szánt időt a tanuló terhelhetősége is befolyásolja.

Bővebben itt olvashat a neurofeedback terápiáról.

A Figyelemfejlesztés – neurofeedback bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.