Nagycsoportos kislányomat mindig úgy neveltük, hogy ne keseredjen el, ha nem végez az első helyen. Ennek ellenére nem fogadja el a vesztes szerepet, ha például játszunk, és nem ő nyer. Ilyenkor feláll és elvonul, vagy ami még rosszabb hisztizni kezd. Mi lesz majd az iskolában, ha kudarcok érik? Mit csinálok rosszul?
Kedves Erika!
Veszíteni rossz érzés, ezzel sokszor a felnőtteknek is nehéz megbirkózni. A gyerekeknek különösen fontos megtanítani, hogyan kezeljék ezeket a helyzeteket, hiszen a tanulásban is sok probléma elejét vehetjük, ha ebben támogatni tudjuk őket. Szeretném hangsúlyozni, hogy a gyermeket elsősorban nyerni kell megtanítani, ez pedig elsősorban azt jelenti, hogy támogatni kell az önbizalmát. Mindamellett azt is el kell fogadnia, hogy a legnagyobb erőfeszítései ellenére is alulmaradhat. Ez egy kettős és igen nehéz feladat, így nem csoda, ha a szülő úgy érzi, valamit rosszul csinál, pedig ilyesmiről szó sincs. Lássunk néhány trükköt, ami beválik a nehéz helyzetekben és segít hatékonyabban kezelni a problémát!
Létezik egy módszer, ami segít a gyermeknek abban, hogy átélje a vesztes érzést, és csak annyira engedje közel magához, amennyire el tudja viselni. Szinte minden társasjáték átalakítható úgy, hogy legyen benne nyertes és vesztes, azonban a játékosok csak annyira vonódjanak be ebben a szerepbe, amennyire el tudják viselni azt. Az a cél, hogy a veszteség és a győzelem a játékban ne érintse a gyermeket érzelmileg túlságosan erősen. Lehetőleg ne személyek, hanem csoportok versengjenek egymással, fiúk és lányok, felnőttek és gyerekek például. Érzelmileg könnyebb feldolgozni a veszteséget, ha nem csak a miénk, hanem valakivel meg tudjuk osztani. Ha olyan játékot játszunk, amelyben az ügyesség és okosság segít nyerni, a kisebbeknek mindig adjunk előnyt! Ha a győzelem a szerencsén múlik, játszunk minél több rövid kört, így mindig más lehet a nyertes!
Ha a gyermek vesztes lett, segítsünk neki pozitívumokat keresni abban, ami történt vele. Például dicsérjük meg, ha betartotta a játékszabályokat és tisztességesen játszott, mert kockáztatni, végigcsinálta és nem hagyta félbe a játékot! Ha így teszünk, tapasztalni fogjuk, hogy a gyerekek egyre inkább hozzáedződnek a kényelmetlen érzéshez és már nem lesz olyan nehéz számukra, hogy elfogadják, ha veszítenek.
Fotó: Dolanh