A férjemmel megromlott a házasságunk. Több évig próbáltuk megmenteni, de nem sikerült. Eldöntöttük, hogy elválunk. Egy nyolcéves kislányunk és egy tizenegy éves fiúnk van. Szeretnénk, ha nem sérülnének emiatt. Mit mondjunk nekik, miért válunk el? Hogyan kímélhetnénk meg őket a nehézségektől?
Kedves János és Vera!
Nagyon sokan teszik fel ezt a kérdést. Tiszteletreméltó bátorságról és felelősségérzetről tanúskodik, amikor a szülők gyermekeik érdekében a békés elválás útját keresik. A legtöbb házasságban a válást megelőzi egy hosszabb-rövidebb ideig tartó időszak, amikor nézeteltérések, konfliktusok, esetleg gyakori veszekedések zajlanak. Ha a szülők igyekeznek tekintettel lenni a gyerekeikre, és vigyáznak, hogy mindez ne előttük történjen, akkor is sok mindent megéreznek a problémákból. A nehézségek sosem a válással kezdődnek, és valóban komoly jelentősége van annak, hogy a szülők hogyan kezelik ezt az élethelyzetet. Sokat számít, hogyan sikerül együttműködniük most vagy a későbbiekben, elsősorban a gyerekek érdekében.
Általánosságban elmondható, hogy egy kulturált válás kevésbé ártalmas a családtagok számára, mint egy veszekedésekkel, indulatokkal teli, esetleg bántalmazó, vagy éppen fagyos, szeretetlen légkörű családi együttélés.
Az Önök esetében is rendkívül fontos, hogy gondosan beszéljék át, hogyan tudják minél kíméletesebben megoldani a felmerülő tennivalókat. A gyerekeknek őszintén, egyszerű szavakkal mondják el, miért döntöttek a válás mellett. Például, hogy sok mindenben nem értenek már egyet, vagy másképpen szeretnének a jövőben élni. Mondják el, hogy milyen változásokat jelent majd az életükben a különválás. Jelent-e ez költözést, iskolaváltást, illetve hogyan találkozhatnak azzal a szülővel, akitől külön élnek majd. Előre egyeztessék, mit mondanak majd el a gyerekeknek.
Fontos tudni, hogy a gyermek számára mindenképpen érzelmi teher és megrázkódtatás a szülők válása. Gyakran előfordul, hogy magukat kezdik el hibáztatni, bűntudatuk támad, azt gondolják, biztosan nem voltak elég jók, vagy nem lehet őket eléggé szeretni, ezért történik mindez. Számítani lehet arra, hogy a bűntudat miatt – ha nem is tudatosan – erős negatív érzések, például harag és düh jelennek meg a gyerekekben egyik vagy mindkét szülővel szemben. Előfordulhat, hogy romlik a tanulási teljesítményük, vagy más magatartási problémák jelentkeznek náluk. Természetesen a gyerekek nem mindig reagálnak egyformán ugyanarra a nehéz élethelyzetre. Vannak, akiknél látszólag semmi nem változik, de ettől még ne gondolják, hogy már „túl is vannak az egészen”. Fontos, hogy legyenek velük türelmesek és megértőek.
Nagyon fontos az is, hogy beszélgessenek velük arról, mit gondolnak, mit éreznek, hogyan gondolkodnak. Arról beszélgessenek, amire a gyerekeknek is igényük van, ne terheljék őket olyasmivel, amit még nem tudnak befogadni. Arra is figyeljenek, hogy az elhallgatás, a titkok és tabuk elkerülése, a gyerekek szükségleteinek figyelembevétele, valamint a túlzott bevonásuk elkerülése sokat segíthet mindenkinek. Így rengeteg problémát előzhetnek meg a jövőben is.
