Fiam kiskorában már járt logopédiára, és sokat javult a beszéde, de most a kamaszkorral mintha felerősödött volna a hadarása. Látom, hogy a kortárs kapcsolatokban is zavarja, mégis hallani sem akar arról, hogy újra terápiára járjon. Hogyan lehet egy ellenálló kamasz fiút motiválni arra, hogy tudatosabban figyeljen a beszédére, és elfogadja a szakmai segítséget?
Kedves Iván,
sokakat érintő problémát feszeget. A kamasz gyermekek motiválása a szülőkön, a pedagógusokon túl bizony a pedagógiai szakszolgálatot is érintő kihívás. A cél jelen helyzetben az, hogy a kamaszkorú gyermek partnerré váljon a saját beszédének fejlesztése érdekében. Mindezt nem is akárhogyan, hanem úgy, hogy a motiválás ne menjen a szülő-gyermek kapcsolat rovására.
Először is szeretném megnyugtatni Önt, hogy természetes és gyakori jelenség a beszédfolyamatossági zavarok kapcsán, amilyen a hadarás is, hogy bár kiskorban a terápia sikeres volt, a kamaszkorban kibillen a korábban már stabilnak hitt beszéd. Ennek oka a kamaszkorban zajló fizikai és lelki változásokban keresendő. A serdülőkor ugyanis robbanásszerű idegrendszeri, hormonális és szociális változásokat hoz.
Kamaszkorban a gondolkodás jellemzően felgyorsul, a kortársak felé irányuló megfelelési kényszer óriási, a szóbeli megnyilatkozások pedig egyre nagyobb tétre mennek. Akár a baráti kapcsolatok terén, az ismerkedéseknél, vagy az iskolai számonkérések alkalmával.
Ilyen körülmények között valóban nagy kihívás a függetlenedni vágyó kamaszt rávenni a közös munkára. A legfontosabb, hogy fia azt érezze, hogy a személye és a mondandója értékes, függetlenül attól, hogy azt éppen milyen tempóban sikerül közölnie. Ezen túl alább olvashat néhány bevált stratégiáról, ami segíthet átlendülni az ellenálláson.
Először is érdemes elfelejteni a „Lassíts le!” és a „Gondold át, mit mondasz!” instrukciókat! Bár ezek a mondatok a legjobb szándékból fakadnak, a kamasz számára folyamatos kritikaként hatnak. A hadaró ember ráadásul sokszor nem is érzékeli, hogy gyorsan beszél. A folyamatos javítgatás csak frusztrációt szül, és a kommunikáció kerüléséhez vezet. Ehelyett mutasson példát fiának, amikor beszélget vele, tudatosan lassítsa le a saját beszédtempóját, tartson több szünetet. A beszédritmus ugyanis ragadós, és a gyermeke önkéntelenül is alkalmazkodni fog a nyugodtabb tempóhoz.
Nagyon hasznos szokott lenni, ha a korábban használt kifejezések helyett újakat vezet be, mintegy átkeretezve ezzel a helyzetet. Ilyen lehet például az, hogy terápia helyett kommunikációs tréning szükségességéről beszélget vele. Egy tizenéves számára ugyanis a logopédia és a terápia szavak gyakran egyet jelentenek a gyermekséggel és a betegségtudattal. Használjon tehát más szavakat! Fogalmazzon például úgy, hogy a szakember egy kommunikációs edző, aki abban segít, hogy magabiztosabban tudjon kiállni a barátai elé, lazábban tudjon ismerkedni, vagy sikeresebb legyen a szóbeli feleléseknél. A hangsúlyt a magabiztosságra és a meggyőző fellépésre érdemes helyezni, hiszen ezek a témák már valós, belső motivációt jelentenek egy kamasz számára!
Mindenképpen hasznos az is, ha fia keresi meg a nehézségei okát. A külső szülői nyomás ebben a korban már nem működik. Akkor fog változtatni, ha rájön, hogy a beszédtempója őt magát akadályozza a saját céljai elérésében. Ebben rákérdezéssel tud neki segíteni, például úgy, hogy “Észrevetted, hogy a múltkor a barátaid visszakérdeztek, amikor azt a sztorit mesélted? Szerinted miért volt?”. Mindig hagyja, hogy ő maga mondja ki a problémát. Jó lehetőség a meggyőzésre az is, ha esetleg érdeklik fiát az online platformokon való szereplés, a vita vagy a színjátszás. Ilyen esetben mutasson rá, hogy sok munkaterületen a tiszta beszéd a siker kulcsa.
Segítség lehet a tovább lépésben, az is, ha értő, időmilliomos közeget teremt otthon. A hadarás ugyanis abból a belső félelemből is fakadhat, hogy ha nem mondja el elég gyorsan, félbeszakítják, vagy nem hallgatják végig. Biztosítsa ezért fiát arról, hogy otthon senki sem sietteti. Mindezt ne szavakkal, hanem tettekkel tegye. Amikor mesél, tartsa vele a szemkontaktust, bólogasson, és várjon egy-két másodpercet a válaszadással, miután ő befejezte a mondandóját.
A fentieken túl javaslom továbbá, hogy a szakember felkeresését akkorra időzítsék, amikor konkrét kihívás miatt a fia is érzi a felkészülés szükségességét. Egy középiskolai felvételi például jó motiváló erő lehet.
Bízom benne, hogy sikerül a szülő-gyermek kapcsolat megóvása mellett segítenie és támogatnia fiát a beszédének fejlesztésében!
