Nem értem a gyereket. Az egyik nap Csaba a barátja, és kéri, hogy hívjuk át hétvégére, mire megszervezzük, már utálja Csabát, és Csongorral van sülve-főve. Értem, hogy még csak öt éves, de ez normális? Nem képes barátkozni?
Kedves István!
A felnőttek számára sokszor elég rejtélyesnek tűnik, ahogy az óvodás, kisiskolás gyerekek baráti kapcsolataikat szövögetik. Néha már teljességgel követhetetlen, hogy ki, kinek a barátja, ki kit utál, vagy szeret. Különösen a kisebbekre jellemző, hogy gyakran változtatják a véleményüket.
Az óvodás, kisiskolás életszakaszra jellemző, hogy a gyerekek teljesen más szempontok szerint választanak barátokat, mint az idősebbek, vagy a felnőttek. Leggyakrabban azt tekintik barátnak, aki éppen játszik velük, vagy megosztja velük a játékát. Eleinte csak egymás mellett játszanak a gyerekek, miközben megtanulnak egymásra figyelni, saját nézőpontjuktól elvonatkoztatni, empátiát érezni. A másik érzéseinek megértése, komolyan vétele, és visszatükrözése minden barátság alapja. Ennek kialakulása a gyermekek életében hosszadalmas folyamat, és óriási szerepe van a közösségi beilleszkedésben, a szocializációban.
Egyáltalán nem kell tehát megijedni, ha ilyenkor még naponta változnak a barátságok, mert ez természetes része életüknek. Próbálgatják magukat, érzelmeik, aktuális szükségleteik szerint döntenek, ízlelgetik az életet. Nekünk, felnőtteknek csak annyi dolgunk van, hogy nyitottan, mosolyogva figyeljük próbálkozásaikat, és segítünk abban, hogy minél többet tudjanak kortársaik közegében játszani.
