SZÜLŐI KÉRDÉS:
Sok időt töltök otthon fél éves kisfiammal, igyekszem figyelemmel követni a fejlődését. Mi a különbség a gőgicsélés és a gagyogás között?
Kedves Viola!
A figyelme és a gondossága kincset ér, csak megerősíteni és bátorítani tudom, hogy továbbra is ezzel az alapossággal kövesse gyermeke fejlődését! Bármilyen kisebb-nagyobb késéssel zajló folyamatot így időben felismerhetünk.
A csecsemők hat–nyolc hetes korukban kezdenek gőgicsélni, többnyire akkor, amikor nyugalomban pihennek. A gőgicsélés hangjai a sírással együtt fejlődnek, és könnyű észrevenni, hogy egyre gyakoribbak és változatosabbak lesznek. A gőgicsélés leginkább az orrhangokra hasonlít, arról lehet felismerni, hogy a síráshoz hasonlít, de annál dallamosabb. A gőgicsélő hangok aztán összefonódnak, és hosszabb hangsorokká változnak.
Ezután a játékos hangadás időszaka következik, amikor a hangok már tisztulnak, hosszabbak lesznek, és sűrűn ismétlődő hangsorokból állnak. Ekkor létrejön a gagyogó beszéd, amelynek elsősorban a hangadás gyakorlásában van jelentősége, ezt a gyermek mindig nagyon élvezi. A gagyogás hangjai kevésbé változatosak, mint a játékos hangadásé, a csecsemő ilyenkor még kevesebb hangot nagyobb gyakorisággal ad ki. A gagyogás következő szakaszában a csecsemő olyan hangsorokat mond, amelyekben a hangok egymást követő szótagokban követik egymást. A hangsorok ritmusa, a szótagok hosszúsága ilyenkor hasonlítani kezd a beszédhez. Ez persze még nem értelmes beszéd, annak ellenére, hogy sokszor szavakhoz hasonlít.
