Barátainkkal sokat vitatkozunk azon, mi árt vagy használ a gyerekeknek a családi perpatvarok alkalmával. Az a jobb, ha látják a gyerekek, hogy vitatkoznak a szüleik, vagy ha nem? Melyik az egészségesebb?
Kedves Dorina!
A kérdés nagyon izgalmas! A válasz azonban annál összetettebb, semmint hogy rövid igennel vagy nemmel lehetne rá válaszolni.
Szakemberek és nem szakemberek általában egyetértenek abban, hogy gyermekeinket fölöslegesen ne tegyük ki extrém feszültségeknek és stressznek, így a szülők konfliktusaiból adódó indulatok és veszekedések érzelmi terhei alól is jobb mentesíteni őket. A felnőttek kontrollálatlan indulatai a gyermekek számára félelmetesek lehetnek, sokszor nem is értik pontosan, miről van szó. Ilyenkor tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érezhetik magukat, amit jobb elkerülni. A rendszeres, nyílt családi konfliktusok hosszú távon is kedvezőtlen hatással lehetnek a gyermekek érzelmi biztonságára.
Annak a megközelítésnek tehát, miszerint a komoly párkapcsolati konfliktusokat ne a gyermekek előtt rendezzék a szülők, mindenképpen helye van. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a gyermekek akkor is érzékelhetik a feszültséget, ha előttük soha egy hangos szó sem hangzik el. Ilyenkor saját fantáziájuk segítségével próbálhatják értelmezni a helyzetet, ami akár félelmetesebb és szorongáskeltőbb is lehet számukra, mint a valóság. A kisebb gyermekek könnyen magukra vonatkoztathatják a problémákat, és akár azt is gondolhatják, hogy ők tehetnek a kialakult helyzetről.
Az sem feltétlenül szerencsés, ha a családban minden negatív érzést és nézeteltérést elrejtenek. A gyermekek ugyanis a szüleik viselkedéséből azt is megtanulhatják, hogyan lehet kulturáltan kifejezni a véleménykülönbségeket, meghallgatni a másikat, kompromisszumot kötni, bocsánatot kérni és kibékülni.
A mértékkel megjelenő, kontrollált és hiteles érzelmek tehát önmagukban nem feltétlenül károsak. Fontos azonban, hogy a gyermek azt is megtapasztalja, hogy a konfliktusokat tiszteletteljesen és biztonságosan lehet rendezni. Az életkorának megfelelő magyarázatokkal és én-közlések használatával a szülők segíthetnek neki megérteni a helyzetet, miközben megfelelő mintát mutathatnak a nézeteltérések kezelésére.
