Négyéves lányom rettenetesen féltékeny a két évvel fiatalabb öccsére. Állandóan piszkálja és bántja őt. Emiatt sokat veszekszünk vele. Ő a nagyobb, nem neki kellene jobban alkalmazkodni? Hogyan lehetne megszüntetni a féltékenységét?
Kedves Anyuka!
Sok szülő esik kétségbe, amikor hasonlót tapasztal. A helyzet valóban nehéz, de szerencsére nem reménytelen. A testvérféltékenység teljesen egészséges és természetes dolog a gyermek részéről. Gondoljon csak bele a helyzetébe! Nincs könnyű dolga, hiszen amíg a testvére meg nem született, egyedül ő élvezte szülei minden figyelmét, szeretetét, és idejét. Trónfosztottnak lenni komoly csalódás. Az első helyről a második helyre kerülni nagy változás, természetes, hogy ilyenkor a kisebbek több törődést, gondoskodást, és figyelmet igényelnek. A kislánya egyik pillanatról a másikra csöppent abba a helyzetbe, hogy osztoznia kell a szülein valakivel. Ezen az érzelmi válságon valószínűleg még nem sikerült túljutnia, ha pedig sürgetjük a folyamatot, nem ritkán hosszabb ideig tart az ellenállás. A gyermek ezzel a viselkedéssel a testvére, és a szülei iránt érzett haragot fejezi ki, amit a helyzet miatt érez. Az indulatok kifejezésén túl, a gyermek ezzel a magatartással igyekszik felhívni magára a figyelmet. „Figyeljetek rám anyu, apu! Szeressetek ugyanúgy, mint régen!”
Szülőként sokat segíthetnek kislányuknak, hogy könnyebben átvészelje a számára minden bizonnyal nagyon megterhelő élethelyzetet. Alakítsanak ki olyan tevékenységeket, közös játékot, vagy szabadidős programokat, ami csak az övé, és ez legyen érvényes a másik gyermekre is. Kapjon több személyre szabott figyelmet, és vonják be a kisebbel végzett tevékenységekbe, vagy játékokba, ahol a segítő testvér szerepét kapja. Éreztessék vele, hogy nagyobbnak lenni jó dolog, ennek is megvannak a maga előnyei. Ügyeljünk arra, hogy elvárásokat érezzen ezzel kapcsolatban, és engedjük, hogy megtapasztalja, hogy ő több mindenben tényleg ügyesebb, és okosabb, mint a kisebb testvére.
Vigyázzunk arra is, hogy közben a kisebb gyermek szükségletei ne sérüljenek. Nem könnyű szülőként ezt a kényes egyensúlyt megtalálni. Előfordul, hogy minden jó szándékunk, és igyekezetünk ellenére sem találjuk a megfelelő megoldásokat. Ilyenkor érdemes szakemberrel, például védőnővel vagy a kerületi pedagógiai szakszolgálat pszichológusával konzultálni. Sokszor néhány egyszerű tanács is sokat segíthet abban, hogy más szemszögből lássunk rá a nehézségeinkre, és könnyebben tudjunk változtatni életünkön.
Fotó: Bethannigrams
