A kisfiam 2 éves, és szeptember óta jár bölcsibe. Már nyáron is inkább az anyjával aludt, de ez mostanra állandósult, egyszerűen nem hajlandó elaludni a saját kiságyában. Nem lenne jó, ha ez így maradna, biztosan nem tesz jót a személyiségfejlődésének. Mit tegyünk?
Kedves Olga!
A kisgyermekekkel való „együtt alvás” olyan téma, amely kapcsán maguk a szakemberek is gyakran eltérő véleményen vannak. A gyerekek alvási szokásai egyénenként is különbözhetnek, azonban jó hír, hogy a szülők képesek befolyásolni azokat.
Ha a gyermeknek igénye van a szülő testi közelségére, lehet, hogy csupán megszokásból szeret odabújni, de más okokat is sejthettünk a háttérben. Gyakran az első, amire gondolni szoktak a szakemberek, hogy a gyermek fél, és nyugtalanítja valami. Érdemes tehát eltöprengeni, történt-e olyan változás a csemete életében, ami megzavarta a hétköznapjait? Az sem mindegy, hogy milyen életkorú gyermekről van szó, és milyen családi szokások jellemzik a hétköznapokat, nem utolsó sorban az is fontos, hogy mennyire zavarja meg a szülők életvitelét a kialakult helyzet?
Nincsenek kőbe vésett szabályok, a családok szükségletei a legmeghatározóbbak. Fontos a következetesség, ugyanakkor a rugalmasság is. Az esetleges életviteli nehézségek megoldásában kérjék gyermekpszichológus segítségét!
