Logopédiai kliensút Iskolába lépésig

Mikor érdemes szakember segítségét kérni?

A beszéd- és nyelvfejlődés szinte minden gyermek esetében más és más ütemben zajlik, nagy egyéni különbségeket mutat. Vannak azonban olyan jelek, melyekre fontos figyelni. Mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni, ha az alábbiak közül akár egy is jellemző gyermekére:

• nem, vagy alig figyel a beszédre,
• a háta mögött álló beszélőre egyáltalán nem reagál,
• kéréseket csak akkor ért meg, ha erősen figyeli a beszélő száját,
• aktív szókincse kétévesen még 50 szó alatt van, és két szót nem próbál meg összekapcsolni,
• beszéde lassan fejlődik,
• elindult a beszédfejlődés, de nem nő a szókincse, nem alkot mondatokat,
• beszéde nyelvtanilag helytelen,
• nem szívesen hallgat mesét,
• alig, vagy egyáltalán nem kezdeményez kapcsolatot másokkal, különösen gyermekekkel,
• mások kezdeményezését elfogadja, de aktív jelenlét nem jellemző,
• nehézsége van a gesztusok, az arckifejezés, mások szándékának megértésében,
• gesztusok, mimika használata nem jellemző rá, érzelmei, vágyai nem tükröződnek arckifejezésén vagy mozdulatain.

Amennyiben kétség merül fel Önben, hogy gyermeke beszéd- és nyelvi fejlettsége megfelelő ütemben és módon történik-e, az előzetes tájékozódást követően minden esetben érdemes logopédus szakember segítségét is kérni.

Napjainkban teljesen természetes, hogy bármilyen bizonytalanság esetén a világhálóan keresünk segítséget. Így van ez akkor is, ha gyermeke beszéd- és nyelvi fejlődéséről van szó. Sok-sok információt találhat arról, hogy milyen főbb lépések mentén fejlődik a gyermekek beszéde nagy általánosságban. Arról is olvashat, hogy egy-egy fejlődési fokozat milyen életkorban jelenik meg. Az általános jellegű leírások azonban nem nyújtanak biztos segítséget a kétségek eloszlatásában.

Ilyenkor az is megszokott, hogy ismerősök, rokonok tanácsát kérjük, különösen akkor, ha ők is érintettek voltak hasonló helyzetben. Hasznos tapasztalatokat oszthatnak meg velünk, de szinte bizonyos, hogy nem ugyanolyan jellegű beszéd- és nyelvi problémával találkoztak, mint ami az Önök életében felmerült.

A helyi háziorvos, védőnő vagy bölcsődei csecsemő- és kisgyermeknevelő jól ismeri gyermekét, az egész családot, valamint a lakókörnyezetüket, ezért személyre szabott tanácsot tud adni.

Fordulhat segítségért állami ellátás keretein belül az egészségügyi, a szociális, vagy a köznevelési intézményekhez. A magánellátás is számos lehetőséget kínál.

Egy azonban biztos, gyermeke beszéd- és nyelvi fejlettségét szakszerűen logopédus szakember tudja felmérni, tehát vele kell felvenni a kapcsolatot. Az egészségügyi intézmények egy részében is találkozhat logopédussal és számos magánellátó is elérhető. A lakóhely szerinti pedagógiai szakszolgálatok logopédusai pedig biztos támogatást nyújtanak Önöknek.

Ekkor történik meg gyermeke beszéd,- nyelvi- és az azzal összefüggő egyéb képességeinek körültekintő feltérképezése.

Ez rendszerint több alkalommal valósul meg. A találkozások száma és egy-egy alkalom hossza (30-60 perc) függ gyermeke életkorától, aktuális figyelmétől és együttműködési hajlandóságától. Minden esetben a szülő/hozzátartozó jelenlétében zajlik az állapotmegismerés.

Gyermeke eddigi fejlődésének áttekintését irányított kérdések segítségével térképezik fel. Beszélgetnek a fogantatást megelőző időszakról, a várandósság idejére eső eseményekről és a születés körülményeiről. Arra is keresik a választ, hogy gyermeke átfogó, illetve beszéd- és nyelvi fejlődésében vannak-e olyan fontos mérföldkövek, amelyek kimaradtak, később vagy az átlagostól eltérően zajlottak.

Tájékozódnak többek között a mozgásfejlődésről, a játéktevékenységről, az önállóságról, az egészségi állapotról, a szociális és nyelvi környezetről, az örökletes tényezőkről.

Mivel a kisgyermek legszorosabban a szülőhöz kötődik, ezért a szűk család ismeri leginkább a beszédét, kifejezésmódját. A szülői kérdőív segítségével feltérképezhető a gyermek aktív szókincse, mondatalkotási gyakorlata és nyelvhasználata.

A megismerési folyamat során a gyermek életkorához illeszkedő játéktevékenységet kezdeményez a logopédus. Megfigyeli gyermeke magatartását, viselkedését, érzelmi reakcióit. Fontos tisztázni, hogy a gyermek egyáltalán figyel-e a beszédre, beszéddel irányítható-e, szemkontaktust felvesz-e.

Önkéntelen játéktevékenység során szemügyre veszik, hogy gyermeke milyen játékokat választ, azokat megfelelően használja-e, a velük való foglalatosság mennyi időn keresztül köti le a figyelmét. Annak is lehet jelentősége, hogy játékához enged-e mást kapcsolódni, irányítást elfogad-e.

Megnézik gyermeke szülőhöz/kísérőhöz való kapcsolódását, róla való leválaszthatóságát. A beszédfejlődés szempontjából annak is van jelentősége, hogy miként kapcsolódik másokhoz, ő maga kezdeményez-e kapcsolatot. Amennyiben még nem beszél, milyen egyéb kommunikációs eszközöket használ (gesztus, mimika stb.), illetve miként reagál arra, ha nem értik meg.

Ebben a kötetlen helyzetben a szakember figyelme kiterjed arra is, hogy milyen gyermeke beszédszerveinek az állapota (ajkak, nyelv, lágyszájpad, fogak) és működése (légzés, fújás, szívás, rágás, nyelés).

A beszédértés monitorozása során arra gyűjtenek példákat, hogy figyel-e hangokra, hangadásokra, hangutánzó szavakra. Érti-e a szavak jelentését önmagukban, majd toldalékokkal ellátott formában. Megérti-e az egyszerű beszélt nyelvi információkat (mondat), vagy akár már az összetett gondolatokat is? Arra is gondot fordítanak, hogy a kommunikáló szándékát érti-e, reagál-e a kommunikációs partner jelzéseire?

A beszédprodukció megfigyelése során lejegyzik, hogy vannak-e hangadásai, használ-e hangutánzó szavakat. Mond-e már önállóan szavakat, illetve meg tudja-e ismételni azokat. Figyelik továbbá, hogy a szavakhoz illeszt-e már különféle toldalékokat, alkot-e szószerkezeteket, egyszerű vagy összetett mondatokat. Arra is gyűjtik a példákat, hogy tud-e társalgást kezdeményezni, befejezni, miként adja, vagy veszi át a szót. Az adott kommunikációs helyzetnek megfelelő-e a megnyilatkozása, felismeri-e a kommunikációs helyzet zavarát, tudja-e azt javítani.

Amennyiben gyermeke együttműködése és figyelme lehetővé teszi, strukturált tesztek alkalmazásával is tanulmányozza a logopédus a beszédértés és a beszédprodukció aktuális szintjét. Mindkét területen vizsgálja a nyelvi formák (hangok, szavak, toldalékok) a nyelvi tartalom (mondatok) és a nyelv szociális kontextusban való használatának (kommunikációs helyzet értelmezése, megfelelő használata) szintjét.

A hatékony fejlesztés mindig pontos állapotmegismerésen alapul. Néhány esetben felmerülhet valamilyen orvosi vizsgálat szükségessége annak érdekében, hogy teljes kép alakuljon ki gyermekéről. Ilyen lehet egy fül-orr-gégészeti, audiológiai vagy neurológiai vizsgálat. Ebben az esetben a házi gyermekorvossal együttműködve támogatják a vizsgálat mielőbbi megvalósulását.

Az állapotmegismerési folyamat zárásaként írásos logopédiai véleményt készít a logopédus. Mindig vannak olyan területek a gyermekek megismerése során, melyekben ők kifejezetten ügyes. Ezekre a területekre nagymértékben támaszkodik a fejlesztő munka, ezért a logopédiai véleményben is megjelennek. A dokumentum része a fejlesztendő területek felsorolása is. Az ellátás típusa, gyakorisága szintén bekerül a logopédiai véleménybe.

Az írásos logopédiai vélemény átadásához hozzátartozik annak értelmező ismertetése és a felmerült kérdésekre történő válaszadás.

A logopédiai vizsgálati vélemény átadását és ismertetését követően megkezdődik a tulajdonképpeni fejlesztőmunka.

Amennyiben a logopédus úgy ítéli meg, hogy gyermeke beszéd- és nyelvi fejlődése csak enyhe időbeli késést mutat, s nem igényel rendszeres terápiás ellátást, úgy rendszeres tanácsadással támogatja Önöket.

Legalább havonta egy alkalommal személyesen fog találkozni Ön és gyermeke ebben az ellátási formában a logopédussal. Ennek mindig része az eltelt időszakra vonatkozó beszéd- és nyelvi fejlődés figyelemmel kísérése. Ehhez igazítva ad tanácsot a logopédus a következő egy hónapos időszakra. A javaslatok köre többféle is lehet. Életmódra vonatkozó tanácsokat kaphatnak. Ezek érinthetik a napirendet (alvás/ébrenlét ritmusa, közös tevékenységek, állandó szokások, váratlan helyzetek kezelése) a táplálkozás kérdését (pl. rágás fontossága), vagy gyermeke egyszerű hétköznapi tevékenységebe történő bevonásának fontosságát (vásárlás, házon belüli vagy kerti tevékenységek).

A javaslatok másik köre olyan játékötleteket fogalmaz meg, amelyek otthoni környezetben, hétköznapi eszközök segítségével, akár naponta többször is megvalósíthatók. A szórakoztató, felnőtt és gyermek számára egyaránt élvezetes együttlétek gyakran nagyszüleink, dédszüleink által jól ismert mozgásos-mondókázós játékok.

A szakember tanácsai abban is segítenek, hogy tudatos figyelem kerüljön a kommunikációs helyezetek megteremtésére. Annak a kialakítása, hogy a szülő értő figyelemmel forduljon gyermeke felé, kezdeti kommunikációs próbálkozásait jól kövesse, azokra adott válaszai támogatók legyenek, nem is olyan egyszerű. Ehhez a logopédus a szülő-gyermek kapcsolatát megfigyelve tud konkrét tanácsot adni.

Végezetül a javaslatok vonatkozhatnak szülőknek szóló tájékoztató anyagokra, kiadványokra, könyvekre, akár online tanácsadó felületekre, illetve a gyermekek kezébe is adható mesekönyvekre, játékokra.

Rendszeres terápiás ellátás

Amennyiben a logopédus a beszéd- és nyelvi fejlődés területén komolyabb késését, eltérést tapasztal gyermekénél, úgy rendszeres terápiás ellátást javasol. A logopédiai terápiát személyre szabott fejlesztési terv szerint végzi, melyet a szülővel is megismertet. Ez heti 2-5 alkalommal, személyes találkozások formájában valósul meg. A gyakorlatok összeállításánál mindig ügyel arra, hogy ezek a gyermek életkorához és beszéd- és nyelvi állapotához igazodjanak és egy-egy terápiás órán az aktuális helyzetet is figyelembe vegyék. A fokozatosan nehezedő gyakorlatok akkor hozzák meg a kívánt eredményt, ha ehhez napi 15–20 perces otthoni gyakorlás is társul. A rendszeres terápiás ellátás során mindig fejlesztik a beszédértést, a beszédprodukciót és a kommunikációs helyzetnek megfelelő nyelvhasználatot is.

A logopédiai terápia első évében kiemelt jelentősége van a közös figyelmi helyzet kialakításának és a beszédkedv felkeltésének.

Logopédus és gyermek együttes figyelme egy tárgyra összpontosul. Ez az alapja ugyanis annak, hogy a tárgyhoz kötődő hangsor kiejtését a gyermek megkísérelje. A beszédkedv felkeltéséhez egy-egy hangutánzás, vagy szókezdemény pozitív megerősítése is hozzájárul.  E két szempont figyelembevételével kezdi el a logopédus a beszédértés és a beszédprodukció együttes fejlesztését.  

Sok-sok játékkal, örömteli együttes tevékenységgel telnek azok a foglalkozások, melyek során a kicsik megtanulják felismerni a különböző zajokat, zörejeket, amik lehetnek tárgyak (pl. kulcscsomó), vagy hangszerek (pl. cintányér, xilofon) hangjai. Szóértés fejlesztésénél először a közeli világ szavai kerülnek sorra állatok, tárgyak és cselekvések formájában. Különféle játéktárgyak bevonásával dolgozik a logopédus, csak ezután következhet a képekkel történő fejlesztés. A hatékony terapeuta néhány jól megválasztott játékkal változatos és gyakori ismétlési lehetőséget termet egy-egy nyelvi anyag begyakorlásához és kerüli a túlzó mennyiségű eszközbevonást.  A szóértés fejlesztéséhez rövidesen kapcsolódik a toldalékokkal ellátott szavak értése. Így tanulják meg többek között a tárgyragnak, a birtokos személyjelnek, a többes szám jelének, valamint a helyhatározó ragok egyes típusainak megértését. A kétszavas közlések értelmezéséből indul el a mondatértés kialakítása. A terápiás év végén már rövid mondatok megértésében is magabiztos lesz gyermekük, és egy-két mondatból álló képtörténetet is fog tudni követni.

Hangutánzó szavak játékba ágyazott ismétlésével a beszédprodukció területén is elkezdődik a fejlesztés. A beszédmozgások fejlesztése is hozzájárul ahhoz, hogy egyre több szót mondjon a gyermek. Ezek a mókás utánzógyakorlatok készítik elő azt, hogy a nyelvünkre jellemző beszédhangok kiejtése egyre pontosabb legyen. A gyermek által kimondott szavak körét szintén főnevek és igék csoportjából indítja a szakember. Számukat és típusukat fokozatosan növelve a cél, hogy legalább 300 szó aktív használatával záruljon az első terápiás év. Ebből a szókincsből már ki lehet alakítani kételemű közléseket és a szavakhoz illesztett toldalékok használata is megkezdődik.

A fejlesztés első pillanataitól megkezdődik a kommunikációs helyzetnek megfelelő nyelvhasználat kialakítása. Ezért minden egyes játékos gyakorlat, terápiás mozzanat arra is összpontosít, hogy erősítsük a beszélőre történő odafigyelést. Számos alkalmat termet a logopédus arra is, hogy az alapvető gesztus és mimikaértelmezés fejlődjön. Fontos segíteni a gyermekeket abban is, hogy tudjanak a társalgáshoz csatlakozni, vagy azt önállóan kezdeményezni.

Valamennyi terápiás év logopédiai vizsgálattal zárul. Amennyiben a gyermek nyelvi fejlettsége eléri az életkorának megfelelő szintet, a terápiás folyamat lezárul. Fél év elteltével konzultáción követi nyomon a logopédus a gyermek beszéd- és nyelvi állapotát. Ha a nyelvi fejlettség még nem éri el az életkori szintet, a logopédiai terápia tovább folytatódik.

Ebben az időszakban már építünk a kialakított beszéd- és nyelvi szintekre, fokozatosan bővítjük azok körét.

A zajok, zörejek felismerésén túl fontos lesz a hangingerek megkülönböztetése, illetve elkezdődik a beszédhangok felismertetése is. A szavak értésének fejlesztésében már a közeli világ ritkább szavainak megértése is szerepet kap. Egyre nagyobb lesz a melléknevek, számnevek és névmások körébe tartozó szavak aránya. A toldalékok megértésének támogatása is tovább folytatódik. A helyhatározó ragok köre bővül, már nem csak a statikus helyezhez kötődő ragok (-ban, -ben), hanem a célt (-ba, -be) és a forrást (-ból, ből) jelölők értése, ezek megkülönböztetése is fejlődik. Így lehetséges, hogy legalább 4–5 szóból álló egyszerű mondatok megértésében jártas legyen a gyermek. Ezek megfelelő változatossága pedig azt is lehetővé teszi, hogy 3–4 mondatból álló képtörténetek megértése és követése sikeres legyen.

Elkezdődik a játékos légző-, szívó-, fúvó- és ajakgyakorlatok tudatos fejlesztése is. Ezekkel a cél a beszédszervek izomerejének és koordináltságának erősítése. Sok-sok játék szól arról, hogy egy-egy hívókép alapján nyelvük valamelyik beszédhangja felidéződjön. Például a vonat képét látva a gyermekek megtanulják, hogy a „s” hangot mondják ki. Tovább bővítjük a beszédben használt szavak körét is. Fokozódik a melléknevek száma, itt már megkezdődik az ellentétes értelmű szakvak tudatosítása is. A számnevek is egyre nagyobb számban fordulnak elő a gyermek beszédében. A terápiás év végére a különböző szófajokhoz tartozó, aktívan használt szavak számát hozzávetőleg 1000-re növelik. A helyes toldalékhasználat követi a toldalékértés fejlesztésének lépéseit, egyre többször jelennek meg a jól toldalékolt szavak a gyermekek rövid mondataiban. Ezzel eljutunk oda is, hogy a kicsik már nem csupán megértik a rövid képtörténeteket, hanem két mondatból össze tudnak állítani egy rövid közlést, természetesen még itt is képek segítségével. Így az események egymásutániságát nem csupán követni tudják, hanem érzékeltetni is saját megfogalmazásukban.

A kommunikációs helyzeteknek megfelelő nyelvhasználat fejlesztésében előtérbe kerül az, hogy felismerjék és megértsék mások szándékait. Számos alkalmat teremtve megtanulnak azonosítani olyan gyakori társalgási helyzeteket, mint például a vásárlás vagy utazás. Az egyes helyeztek felismertetése mellett annak a támogatása is elkezdődik, hogy a gyermekek úgy tanulják meg kifejezni és érvényre juttatni saját érzéseiket, szándékukat, hogy az egyenragú kommunikációt eredményezzen.

A terápia ezúttal is kétféle kimenetellel zárul az év végi logopédiai vizsgálat eredményei alapján. Életkornak megfelelő beszéd- és nyelvi fejlettség esetén befejeződik, fél év elteltével konzultációra várják a szülőt és gyermekét. Ha a vizsgálat további fejlesztés szükségességét igazolja, a logopédiai terápia folytatódik.

A harmadik terápiás évben a szavak száma, a mondatok komplexitása határozottan növekszik, és a grammatika rendszere is jórészt teljessé válik. Ekkor jön el az ideje a beszédhangejtés fejlesztésének is, ha szükséges.

A beszédhangok felismerését követi a beszédhangok megkülönböztetésének számos formában történő gyakorlása. Nagyon fontos fejlesztő hatása van azoknak a vidám gyakorlatoknak, amikor néhány beszédhangból álló hangzósorozatot kell azonosítani a gyermekeknek. A hangok sorozatának sikeres azonosítása hívóképek sorba rendezésével valósul meg. Tovább folytatódik a szóértés fejlesztése, itt már hangsúlyosabbak a távoli világ szavai és az olyan szavak, melyek például a határozószók, névutók közé tartoznak. A toldalékértés fejlesztése során a több toldalékkal (pl.: autókat, cipőidet stb.) ellátott szavak megértése is megjelenik. A mondatértés fejlesztésénél pedig hangsúly kerül az összetett mondatok értésének fejlesztésére. Először természetesen az úgynevezett két tagmondatból álló, és egymással mellérendelő kapcsolatban álló mondattípusok biztos megértése a cél. A képekkel illusztrált történetek megértésénél tovább növelik a történet hosszát, eljutva akár az 5–6 mondatos rövid történetekig.

A beszédprodukció hangok szintjén történő fejlesztésében a beszédhangok néhány elemű sorozatának önálló kiejtése következik. A gyermekek egyéni képességeihez mérten ezek számát fokozatosan növelik, először csak kettő, majd három, négy, vagy akár öt hang helyes sorrendben történő megnevezéséig is. A beszédhangejtést ebben az időszakban már nem csupán játékosan, hanem célzott ajak- és nyelvgyakorlatokkal készíti elő a szakember. Amennyiben a gyermek egy, vagy több beszédhangot egyáltalán nem ejt (alália), torzan ejt (diszlália), vagy felcserél egy másik hanggal (paralália), akkor speciális hangfejlesztő és rögzítő gyakorlatokon keresztül kezdi meg a logopédus a helyes beszédhangejtés kialakítását. A szókincs bővítése továbbra is rendkívül fontos, az aktív szóhasználat eljut a 2000-es szókincsig. Minden esetben tovább erősítik a helyes toldalékhasználatot és megkezdődik a halmozott toldalékhasználat támogatása az aktív beszédben. A gyermek által alkotott mondatok egyre bővülnek, ekkor már legalább 5–8 szó használatát célozzák a mondatépítő gyakorlatok.  Ezzel arányosan nő a képtörténet nagysága, 3–4 mondatot már biztosan összefűz a gyermek a terápiának ebben a szakaszában.

Megismertetik a gyermekeket a ritkábban felmerülő társalgási helyezetekkel és formákkal, és számos formában gyakorolják az igaz-hamis állítások megkülönböztetését. Egyre több szituációs játékot játszanak, ahol a helyzethez illő formák és szófordulatok alkalmazásán túl jól begyakorolják a szó átadását, átvételét. Ez lesz majd az egyenrangú és konfliktusmentes kommunikáció alapja.  

Az év végi logopédiai vizsgálat dönt arról, hogy a terápia folytatása indokolt-e, vagy a nyelvi fejlettség életkori szintet mutat és az ellátás lezárható.

Az iskolába lépés előtti év logopédiai fejlesztése teszi fel a koronát arra, hogy a beszéd- és nyelvi képességek minden egyes területe (hangok, szavak, toldalékok, mondatok, szociális kontextus szerinti nyelvhasználat) olyan fejlettségi szintet mutasson, ami lehetővé teszi az olvasás és írás sikeres elsajátítást.

A hangok szintjén végzett eddigi eredményes logopédiai fejlesztés lehetővé teszi, hogy a gyermekek egy-egy beszédhang szavakon belüli helyzetét is meg tudják határozni. Hangokkal végzett játékokon keresztül sajátítják el azt is, hogy egy-egy hangot a szó elején, a végén vagy éppen a szó belsejében hallanak-e. A további fejlesztések eredményeként a szavakat úgy is felismerik, hogy azt különálló hangok sorozataként hallják, vagyis minden egyes hang után van egy nagyon rövid szünet („robotszerű” hangozás).  A szóértés fejlesztésében ekkor már az elvont kifejezések pontos megértésére kerül a hangsúly. Számos erkölcsi fogalom megértése mellett a tér és az idő kifejezései is bekerülnek a passzív szókincsükbe. A toldalékok értelmezése az eddigieken túl kiegészül a rendhagyó alakokkal. Ez akkor történik, amikor a szótőhöz nem az általános szabály szerint kapcsolódik a toldalék. A mondatértés fejlesztése pedig már a többszörösen összetett, alárendelő szerkezetek területén folyik. A történetértés támogatása során a rövid történetek hallás utáni megértése kerül előtérbe, képi segítséget ilyenkor már nem alkalmaznak.

A szóépítést először szótagokból, majd hangokból gyakoroltatják. A beszédhangejtést javító terápia során ebben az időszakban a fókusz már az összetett ajak- és nyelvgyakorlatokra kerül. Azt követően, hogy valamennyi beszédhang kialakítása és rögzítése megtörtént, elkezdődik a beszédben történő helyes ejtés támogatása. Ezt először automatizáló gyakorlatokkal végzik a szakemberek. Ennek során a hangot sok szó ismétlésével, majd önálló megnevezésével építik be a spontán beszédbe, méghozzá először szavak elején, majd szó végén, szó belsejében és mássalhangzó-torlódásban is. Amennyiben szükséges, motoros differenciálást is beiktat a logopédus. Ekkor a hangcserében érintett hangzópárt együttesen gyakoroltatja, itt is fokozatosan növelve a gyakorlat nehézségi fokát. Az aktív szókincs bővítése erre az időszakra eléri a legalább 2500–3000-es nagyságot, ebben valamennyi szófaj megtalálható. A szavak toldalékolásánál a halmozott toldalékok helyes alkalmazására kerül a kiemelt figyelem és a rendhagyó toldalékok helyes használatát is folyamatosan támogatják. A mondatalkotási gyakorlatok során már az összetett mondatok használatára kerül több figyelem. Rendszeressé válik a képek segítségével való történetmesélés hosszabb történetek esetén is. Rövid történetek alkotását képek nélkül is rendszeresen gyakorolják.

Ekkor jön el az ideje annak, hogy társalgási helyzetben minél többet gyakorolják a nem szó szerint értendő kifejezések megértését. Ezzel és az igaz-hamis állítások értelmezésével készítik elő a humor és az irónia felismerését. Különféle beszélgetési szituációban támogatják a saját vélemény megosztását, méghozzá úgy, hogy az a társalgás szabályainak megfeleljen. Kölcsönös, egymásra figyelő, véleményt megfogalmazó beszélgetések során már a humor és az irónia alkalmazására is teremt lehetőséget a logopédus.

A logopédiai terápia az iskolába lépés előtti időszakban kulcsfontosságú. Időtartamát tekintve lehet egy, kettő, de akár négy év is. Kezdődhet szülői jelentkezést követően, akár már két, két és fél évesen is. Többnyire azonban a gyermekeknek a három-, vagy az ötéveskori szűrés után kezdődik meg a beszéd- és nyelvi fejlesztése, természetesen mindig logopédiai vizsgálatot követően.

Aktív beszéd területén képesnek kell lennie arra, hogy nyelvünk beszédhangjait helyesen ejtse, különálló szótagokból, hangokból tudjon szavakat alkotni. Fontos, hogy a mindennapi élet során kellően nagy szókincsét pontos toldalékhasználattal lássa el. Ezek felhasználásával gondolatait akár összetett mondatokban is ki tudja fejezni, s a kommunikációs szándékának megfelelő összefüggő szöveget tudjon alkotni. Nagy a jelentősége annak is, hogy a társalgási helyzetekben való részvétel alkalmával saját gondolatait, érzéseit, véleményét is érvényre tudja juttatni, akár humor vagy irónia eszközeinek felhasználásával.

Nyugodt szívvel és nagy örömmel készülhetnek az iskolai életre, ha gyermeke beszéd- és nyelvi fejlettsége ezt a képet mutatja.