A 13 éves fiam mostanában rengeteg olyan szót használ a barátaival, amit alig értek. Rizz, aura, unc, delulu, skibidi, és néha azt sem tudom eldönteni, hogy viccelnek-e vagy komolyan beszélnek. Ez csak divat, vagy van ennek jelentősége a kamaszok fejlődésében?
Kedves Éva,
a serdülők sajátos nyelvhasználata egyáltalán nem új jelenség, minden generációnak megvolt a maga szlengje. Ami ma más, az elsősorban a sebesség és az online kultúra szerepe. A közösségi média, a videós platformok, az online játékok és a mémek miatt egy-egy új kifejezés nagyon gyorsan elterjedhet, majd néhány hónap alatt el is tűnhet.
Sok mai szlengkifejezés az angol nyelvterületről vagy az internetes mémek világából származik. A rizz nagyjából karizmát, vonzerőt jelent, az aura valakinek a kisugárzására, menőségére utal, a delulu a valóságtól elrugaszkodott elképzeléseket jelöli, az unc pedig arra utalhat, hogy valakit öregesnek tartanak. Más kifejezések, például a skibidi vagy a six-seven, sokszor nem is rendelkeznek pontos, állandó jelentéssel. Inkább közös poénként vagy kulturális kódként működnek: segítségükkel a fiatalok felismerik, hogy ugyanahhoz az online és kortársi világhoz tartoznak.
Fejlődéslélektani szempontból ennek fontos szerepe lehet. Serdülőkorban egyre hangsúlyosabbá válik a kortárscsoporthoz tartozás, az önálló identitás kialakítása és a szülőktől való fokozatos elkülönülés. A saját nyelv mindezt egyszerre támogathatja. A kamasz megélheti, hogy egy olyan közösséghez tartozik, amelynek megvannak a maga szabályai, viccei és kifejezései, amelyeket a felnőttek nem feltétlenül értenek.
Ez az elkülönülés önmagában nem jelent problémát vagy eltávolodást a szülőktől. A serdülőkor egyik fontos feladata éppen az, hogy a fiatal megtapasztalja, ki ő a családján kívül, milyen csoportokhoz szeretne tartozni, és hogyan szeretné megmutatni önmagát másoknak. A beszédmód, az öltözködés, a zenei ízlés vagy akár a humor is része lehet ennek az identitáskeresésnek.
Az sem probléma, ha a gyermek egészen másként beszél a barátaival, mint otthon vagy az iskolában. Annak felismerése, hogy különböző helyzetekben más-más nyelvhasználat lehet megfelelő, fontos társas készség. A kamasz így azt is gyakorolja, hogyan alkalmazkodjon a különböző közösségekhez, miközben kialakítja a saját stílusát.
Szülőként általában nem szükséges minden új kifejezést megtanulni vagy átvenni. Hasznosabb lehet nyitottnak és érdeklődőnek maradni, és kíváncsian rákérdezni egy-egy szó jelentésére. Sokszor már az is kapcsolódási lehetőséget teremt, ha a gyermek elmagyarázhat valamit abból a világból, amelyben ő igazodik el könnyebben.
Arra viszont érdemes figyelni, hogyan használja a gyermek ezt a nyelvet. Más egy közös poén vagy játékos megszólítás, és más, ha a szleng mások megszégyenítésének, minősítésének vagy kirekesztésének eszközévé válik. Ilyenkor nem önmagában a szleng a probléma, hanem az a társas viselkedés, amelyet közvetít.
A saját szleng tehát nem feltétlenül annak a jele, hogy a kamasz távolodik a szüleitől. Sokszor inkább annak a hétköznapi megnyilvánulása, ahogyan próbálja megtalálni a saját hangját, helyét és közösségét.
