Logopédus jelezte, hogy a gyermekem rekedt. Milyen mértékű rekedtséggel vigyem el őt fül-orr-gégészetre?
Kedves Janka,
a logopédus jelzése nagyon hasznos, mert a gyermekkori rekedtség mögött gyakran a helytelen hanghasználat vagy a hangszalagok túlerőltetése áll, amelynek elkerüléséért tehetnek. Mindenképpen érdemes utána járni tehát, hogy mi áll a rekedtség hátterében.
Fül-orr-gégészeti, illetve foniátriai szakvizsgálat akkor indokolt, ha a rekedtség tartósan fennáll, megerőltető a gyermek számára a beszéd, gyakran visszatérő jelenségről van szó, vagy más kísérőtünetei is vannak.
Rekedtség tartós fennállásáról akkor beszélünk, ha 2-3 hétnél tovább tapasztalható, és nem egy lezajlott megfázás vagy felső légúti fertőzés utóhatása. A gyermek számára megerőltető a beszéd, ha láthatóan erőlködnie kell a hangképzéshez, nap végére elfárad a beszédben, elmegy a hangja, esetleg fájdalmat jelez. Gyakori visszatérésnek az számít, ha a rekedtség fennállása ugyan hullámzó, de egy-egy hangosabb játék, edzés, óvodai vagy iskolai nap után rendszeresen kiújul. Kísérőtünete lehet a nehezített légzés, nyelési probléma vagy hosszan tartó köhögés.
A szakorvos a vizsgálat során speciális eszközökkel ellenőrzi a hangszalagok állapotát, záródását, a terület belső épségét. Ez fontos lépés, mert logopédiai terápia csak ezek ismeretében kezdhető el. A hangterápia során a logopédusnak tudnia kell, hogy a rekedtség hátterében funkcionális probléma áll, mely esetében a helytelen hanghasználat szokásból ered, vagy esetleg már kialakult szervi elváltozás okozza, mint például egy hangszalagcsomó.
A szakorvosi diagnózis tehát az első lépés a felé, hogy gyermeke hangszalagjait megvédje. A logopédus által vezetett hangterápia csak szakorvosi vizsgálatot követően, az eredmények ismeretében kezdődhet meg. Javaslom tehát, hogy a logopédus jelzésének megfelelően keressen fel szakorvost vizsgálat céljából.
