Kedves Erzsi,

kevés dolog érinti olyan rosszul a szülőt, mint amikor először hangzik el egy szakember szájából, hogy „A gyermekénél valamilyen fejlődési sajátosságot, eltérést tapasztalunk. Érdemes lenne további vizsgálat.” Még ha ez udvariasan, körültekintően történik is, a szülőben gyakran összetörik  valami, és záporozni kezdenek a fejében az aggódó kérdések: „Most akkor baj van? Mit jelent ez pontosan? Végérvényes? Én rontottam el valamit?”

A gyermek diagnózisa (legyen az autizmus, ADHD, tanulási zavar, beszédfejlődési elmaradás vagy bármi más)  nemcsak a gyerekről szól. Szinte mindig megrázza az egész család rendszerét. És különösen megrázza a szülőt, aki addig talán csak gyanított valamit, de remélte, hogy ezt a gyereke majd kinövi. Amikor viszont a gyanú helyét átveszi a kimondott diagnózis, valami megváltozik. A sejtésből bizonyosság lesz és ezzel együtt gyakran megérkezik a szorongás, a bűntudat, a tehetetlenség érzése és egy halom új kérdés, amelyre még senki nem adott választ.

Fontos tudni, hogy ez a belső vihar teljesen természetes. A diagnózis, bármilyen „ártatlan” is a szó orvosi értelmében, pszichésen gyászt válthat ki. Gyászoljuk azt a képet, amit addig a gyerekünkről alkottunk, és sokszor tudattalanul azt is, amit magunkról, mint szülőről gondoltunk. Azt hisszük, elveszítünk valamit. 

A szorongás ilyenkor több irányból is jöhet. Szorongunk attól, hogy mit jelent ez hosszú távon, mi lesz az iskolában, a barátkozással, a jövővel. Félünk attól, hogy mit mondanak mások. És mélyen legbelül sokan félünk attól is, hogy mi van akkor, ha nem lesz elég jó ebben a helyzetben? Ez a kérdés nemcsak jogos, hanem nagyon is emberi.

Az első és talán legfontosabb lépés, hogy engedjük meg magunknak az érzéseinket. Nem kell azonnal erősnek lenni, sem hálásnak a diagnózisért, sem pozitívnak. Lehet dühösek lenni, csalódottnak, szomorúnak, tanácstalannak; ezek nem a gyengeség jelei, hanem a belső feldolgozás részei. Ha ezeket megpróbáljuk elnyomni, akkor a szorongás mélyebb szinten kezd dolgozni, és akár alvászavarban, feszültségben jelentkezhet.

Segíthet, ha van kivel beszélni, aki már átélt hasonlót. De akár egy pszichológussal is érdemes konzultálni. Nem azért, hogy tanácsot adjon, hanem hogy segítsen megérteni azt ami bennünk zajlik.

Fontos lépés az is, hogy tájékozódjunk, de mértékkel. Egy friss diagnózis után a szülők hajlamosak napokat tölteni az interneten, kutatva a tüneteket, prognózisokat, fórumokat. Ez rövid távon biztonságot adhat, de könnyen túlterhelő lehet. Érdemes inkább egy megbízható szakemberre támaszkodni, aki segít értelmezni az adott helyzetet, és fokozatosan bontja ki, hogy mit jelent a probléma konkrétan az adott gyermek esetében.

A szülői szorongás nem múlik el egyik napról a másikra. De ha nem egyedül cipeljük, ha elismerjük, ha kérdezünk, akkor szépen lassan oldódni kezd. És a diagnózis nem elválasztani fog egymástól, hanem újra összekapcsolni. 

fotó: freepik

A ADHD-diagnózis után – hogyan reagálunk bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves István,

amikor egy gyermek ADHD diagnózist kap, az első megkönnyebbülést gyakran  felváltja egy sokkal nehezebb kérdés: akkor most mi legyen?! Vannak, akik viselkedésterápiát kezdenek, mások életmódbeli változtatásokat vezetnek be, és előbb-utóbb sokan szembesülnek azzal, hogy a szakemberek gyógyszeres kezelést javasolnak. Ilyenkor a szülőben hirtelen sokféle érzés kavaroghat: félelem, bizonytalanság, lelkiismeret-furdalás, düh és egy mély, sokszor kimondatlan aggodalom, hogy „Vajon jót teszek a gyerekemmel, ha ezt elfogadom?”.

Ez a kérdés teljesen érthető. A legtöbb szülő nincs felkészülve arra, hogy egyszer majd döntést kell hoznia arról, adjon-e gyógyszert a gyermekének – különösen olyat, amely az idegrendszer működésére hat. Sokan attól tartanak, hogy a gyógyszer megváltoztatja a gyermek személyiségét, vagy akár függőséget okozhat. Mások a mellékhatásoktól félnek, illetve attól, hogy a gyermek megbélyegzetté válhat, ha kiderül, hogy gyógyszeres kezelést kap. Emellett gyakran előfordul, hogy a szülő úgy érzi, a gyógyszeres kezelés azt jelentené, hogy ő kudarcot vallott. 

Fontos tudni: ezek a kérdések és félelmek természetesek, és szinte minden szülőben felmerülnek, amikor gyermeke fejlődését, jóllétét és jövőjét szeretné a legjobb kezekben tudni. Ezek az érzések valódiak, és nem szabad őket félresöpörni.

Fontos tudni, hogy az ADHD nem nevelési hiba, és nem is egy „rossz szokás”, amit egyszerűen ki lehet nőni. Ez egy idegrendszeri működésmód, amely sokféle formában jelentkezhet: van, akinél enyhébben, másoknál viszont olyan mértékben, hogy az már nehezítheti az iskolai előrehaladást, a társas kapcsolatokat és az önértékelést. Ilyen esetben a gyermekpszichiáter javasolhat gyógyszeres támogatást. Ez nem kizárólagos megoldás, hanem egy segítő eszköz, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyermek elérhető közelségbe kerüljön ahhoz, ami addig elérhetetlennek tűnt: figyelem, szabályozottság, nyugodtabb jelenlét, kevésbé megterhelő iskolai élmények és pozitívabb kapcsolatok.

A jól beállított gyógyszer nem „kikapcsolja” a gyermeket, nem „elnyomja”, és nem teszi mássá. Épp ellenkezőleg: sok ADHD-s gyerek számol be arról, hogy a gyógyszer hatására végre tud figyelni az órán, vagy nem érzi magát kívülállónak. A környezet visszajelzései is gyakran ezt tükrözik: a gyermek kiegyensúlyozottabb, együttműködőbb, kevésbé fáradt és kevésbé dühös. Fontos azonban tudni, hogy nem minden gyermek reagál ugyanúgy, ezért a gyógyszeres kezelést mindig szoros orvosi kontroll, fokozatos beállítás és rendszeres visszajelzés kíséri – éppen azért, hogy a terápia a gyermek egyéni igényeihez igazodjon.

A gyógyszer tehát nem mindent megoldó csodaszer, de nem is ördögtől való. Nem pótolja a szülői támogatást, a következetes nevelést vagy a pszichológiai segítséget, hanem ezek mellett működhet hatékonyan. Van, akinél nélkülözhetetlen a mindennapi élethez, és van, akinél nincs rá szükség, mert más módszerek elegendőek. Nincs egyetlen jó döntés, csak olyan, amit közösen, tájékozottan, figyelemmel, és a gyermek egyedi helyzetét megértve hoz meg a szülő a szakemberekkel együtt.

Az egyik legfontosabb tudnivaló, hogy a gyógyszer kipróbálása nem végleges elköteleződés. Általában néhány hét alatt kiderül, hogy van-e pozitív hatása, és ha nincs, a kezelést bármikor le lehet állítani – természetesen orvosi felügyelet mellett. Ugyanakkor az is lényeges, hogy a gyógyszer mellett is figyeljünk a gyermek visszajelzéseire, közérzetére, kapcsolataira, önbizalmára. Nemcsak az számít, hogy jobban megy-e az iskola, hanem az is, hogy hogyan érzi magát.

Végső soron a cél nem csupán az, hogy a gyermek jobban teljesítsen, hanem hogy megtapasztalhassa a sikerélményt, a kapcsolódást és a nyugalmat. És ebben néha a gyógyszer is segíthet. A döntés mindig a szülőé, de nem kell egyedül döntenie. Tájékozódni, kérdezni, gondolkodni közösen lehet – és ez már önmagában is a gyermek jóllétéhez vezető út része.

Fotó: freepik

A ADHD-s a gyerekem, és gyógyszert javasoltak – de nem tudom, elfogadjam-e. bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Panni,

nagyon örülünk, hogy felvetette a neurodiverzitás témáját – valóban egyre gyakrabban hallani ezt a kifejezést iskolai nyílt napokon, szülői értekezleteken, pszichológusoknál, sőt már a médiában is. Sokan kíváncsiak arra, mit is jelent pontosan, és miért vált ennyire fontossá a gyermeknevelés és az oktatás világában.

A neurodiverzitás azt a szemléletet képviseli, hogy az emberi agy működésében sokféleség figyelhető meg, és ez a sokféleség nem hiba, hanem természetes variáció. Ez azt jelenti, hogy például az autizmus, az ADHD, a diszlexia vagy a Tourette-szindróma nem „betegségek”, amelyeket meg kellene javítani, hanem olyan idegrendszeri fejlődési eltérések, amelyek másfajta gondolkodást, érzékelést és reakciókat hoznak magukkal.

A neurodiverzitás mozgalom célja nem az, hogy tagadja azokat a nehézségeket, amelyekkel ezek a gyerekek szembesülnek, hanem hogy felhívja a figyelmet az értékeikre és szükségleteikre. Egy neurodivergens gyermek például lehet, hogy nehezen viseli a hangos zajokat vagy nem tud sokáig egy helyben ülni, miközben rendkívül kreatív, vizuálisan tehetséges, vagy kiemelkedő memóriával rendelkezik. A mai iskolarendszer és társadalmi elvárások többnyire még mindig az „átlagos” gyerekhez igazodnak. Aki ettől eltér, azt sokszor problémásnak vagy kezelhetetlennek címkézik – ahelyett, hogy megértenénk: más típusú támogatásra van szüksége.

Az elmúlt években valóban megnőtt a diagnózisok száma. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy több neurodivergens gyermek születik, hanem inkább azt, hogy egyre pontosabban felismerjük a jeleket, és egyre többen mernek segítséget kérni.

A neurodiverzitás nemcsak elfogadást, hanem alkalmazkodást is jelent. A kérdés tehát nem az, hogy „Hogyan tegyük őket olyanná, mint a többiek?”, hanem az, hogy „Hogyan alakítsuk a környezetet úgy, hogy minden gyermek a saját tempójában, saját módján fejlődhessen?” Ez a megközelítés nemcsak az érintett gyermekeknek segít, hanem az egész közösséget érzékenyebbé, megértőbbé és rugalmasabbá teszi.

A neurodiverzitás tehát nem diagnózis, hanem egy társadalmi és pedagógiai szemlélet, amely szerint az agyműködés sokfélesége éppolyan természetes, mint a szemszín vagy a testalkat különbözősége.

Ahelyett, hogy minden gyermeket egyformává próbálnánk tenni, érdemes arra figyelni, mire van szükségük, és hogyan tudják kibontakoztatni az erősségeiket.

Köszönjük, hogy megosztotta gondolatait és kérdéseit! A neurodiverzitásról való közös gondolkodás segít abban, hogy gyermekeink számára támogatóbb, befogadóbb környezetet teremtsünk – olyat, ahol mindenki a saját útján fejlődhet.

Fotó: Freepik

A Mit jelent a neurodiverzitás? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Márti,

sok szülő szembesül azzal a dilemmával, hogy gyermeke állandóan nyugtalan, állandóan jár az agya, nehezen koncentrál, és szinte sosem tud igazán kikapcsolni. Az ilyen gyermek viselkedése néha impulzívnak tűnik, máskor inkább feszültnek vagy aggodalmaskodónak. Ez nem véletlen: az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) és a szorongás tünetei gyakran átfedést mutatnak – sőt, a két állapot sok esetben egyszerre is jelen van.

Az ADHD-t leggyakrabban az impulzivitással, a figyelemzavarral és a fokozott mozgékonysággal azonosítjuk. Ugyanakkor sok ADHD-s gyermek szorongással is küzd – félhet a hibázástól, a társas helyzetektől, vagy attól, hogy valamit ismét elfelejtett. Ennek részben biológiai oka van: az ADHD-val élő gyerekek idegrendszere érzékenyebben reagál a külső ingerekre, és nehezebben szabályozza az érzelmeit. Emiatt nemcsak „túlpöröghetnek”, hanem gyakran túl is agyalnak; a belső feszültség pedig szorongásként jelentkezhet.

A környezet visszajelzései tovább erősíthetik ezt a mintát. Egy ADHD-s gyermek, aki gyakran kap fegyelmező megjegyzést, elfelejti a házi feladatát, vagy nem úgy viselkedik, ahogy elvárnák tőle, könnyen kialakíthatja magában azt az érzést, hogy „velem mindig baj van”. Ez a belső bizonytalanság és az önértékelési nehézség fokozhatja a szorongást, ami tovább rontja a figyelmi és önszabályozási képességeket – így alakul ki az ördögi kör.

Szülőként érdemes a szorongás rejtettebb jeleit is észrevenni. Ilyen lehet, ha a gyermek:

• gyakran panaszkodik testi tünetekre (pl. hasfájás, fejfájás),
• visszahúzódik a társas helyzetekből,
• túlaggódja az iskolai vagy otthoni feladatokat,
• nehezen alszik el, vagy reggelente szorongva ébred.

Ezek a tünetek arra utalhatnak, hogy az ADHD mellett szorongás is jelen van.

Fontos azonban tudni, hogy ez nem gyengeség és nem a nevelés hibája, hanem egy komplex idegrendszeri sajátosság, amely megfelelő támogatással jól kezelhető. Az első lépés az, hogy elismerjük: a gyermek nem szándékosan „nem figyel” vagy „rosszalkodik” – ő is küzd a saját működésével.

A mindennapokban segíthet:

• a kiszámítható rutin és az előre látható szabályok,
• a dicséret az erőfeszítésért, nem csak az eredményért,
• a túlterheltség kerülése, megfelelő pihenőidő beiktatásával.

Ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak, mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni – gyermekpszichológus vagy gyermekpszichiáter segíthet a háttér feltárásában és a megfelelő támogatási forma megtalálásában.

Fotó: freepik

A „Túlmozgásos vagy szorong?” – Az ADHD és a szorongás összefüggései gyerekkorban bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Hajnalka!

Szeretném megnyugtatni, hogy a bizottság javaslata a gyermek fejlődését leginkább inspiráló kihívásokat is szem előtt tartja. Nikolett alsó tagozatos, most kezdte a nyelvtanulást, a differenciált nevelése-oktatása azt is igényli, hogy ő maga is kellő energiát fektessen a tanulásba.  Legalább egy tanévet érdemes még várni, hogy alakul a teljesítménye, miképpen fejlődik, ha mindezekről pontosabb képet lehet alkotni, és jobban körvonalazódik, hogy a szakértői véleményében a számára meghatározott pedagógiai habilitáció, rehabilitáció ill. a tanórai differenciálás miként segítette őt, könnyebb eldönteni, mi a helyes döntés a későbbiekre vonatkozóan. Ha már mindezek látszanak, és kiderül, hogy Nikolett milyen módon, mennyi energiát fektet az angol nyelv tanulásába, időszerű mérlegelni a következő lépést.

A Figyelemzavar és nyelvtanulás kapcsolata bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Imola!

Ha az értékelés és minősítés alól még nem kapott felmentést a kisfia, annak egészen biztosan oka van. Ha pedig erre nem került sor, érdemes még várni vele, hiszen a gyermek jövőbeli tanulmányai és fejlődése szempontjából sokat jelent, ha az értékelés és minősítés alól nem mentesül. Érdemes egy kis időt hagyni, hogy felmérhető legyen miként képes társaival haladni. Arra kérem, a fogadó órára vigye magával a gyermeke szakértői véleményét, és meséljen az új tanárának róla. Gondolja át, milyen otthoni tanulási szokásai vannak, és mondja el tapasztalatait a tanárnak is. Az is fontos, mi érdekli igazán a gyermekét, és mit szeret. Segítse a pedagógust azzal, hogy minél jobban megismerje őt, az állapotát, a szokásait, és azt, hogy Ön miként jutalmazza és mikor. Olvassák el együtt a szakértői véleményt a nyelvtanárával, amely tartalmazza az erősségeit, az ép képességeket is, nemcsak a gyengéket és fejlesztendőket.

Kérje meg, hogy a tanórai feladatok esetében egyeztessen a gyermeke utazó gyógypedagógusával, aki módszert és eszközt ad a kezébe, aki feladattípusokat javasol azért, hogy a gyermeke együtt haladhasson társaival. Sőt kérdezze meg, hogy hol ül az osztályteremben, ül-e mellette, vagy vele szemben ülhet-e tanulótárs, van-e segítője?

Nem kevésbé fontos, hogy Ön is törekedjen arra, hogy az utazó gyógypedagógussal szoros kapcsolatban álljon, néha tanácsokat kérjen, vagy a foglalkozásain részt vegyen, és ismerje meg a gyermeke egyéni fejlesztési tervét is.

Beszélgessen a szülőtársakkal, hogy javaslatokat halljon és tapasztalatokat szerezzen. Esetleg olvassa el a jogszabályokat, amelyek az Ön gyermekéhez hasonló, figyelem zavarral küzdő gyerekek fejlődésére meghatározzák minden támogató „résztvevő” szerepét, feladatát. Utat mutatnak a köznevelésben a legfontosabb dolog eléréséhez: elérni azt, hogy szívesen járjon a gyermeke iskolába, abba az iskolába ahol boldog és fejlődik, és ahol segítik abban, hogy egyre biztosabban haladjon előre az úton, amibe Ő is sok energiát képes befektetni. Higgye el, a küzdelemmel előrébb jut, mint a kezdetben megkapott mentesítéssel!

A Nyelvtanulás alóli mentesítés figyelemzavar esetén bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Vera!

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD, vagyis Attetion Deficit Hyperactivity Disorder) sajnos évről évre több gyereket érint. Magam is egyre több szülővel találkozom, akik kétségbeesetten kérnek tanácsot, mi tévők legyenek hasonló helyzetben. Számos könyv látott napvilágot a témában, ezek közül Christine Ettrich és Monika Murphy-Witt: A hiperaktív, figyelemhiányos gyerek – Segítség az ADHD megértéséhez és kezeléséhez című könyvét ajánlom most figyelmébe. A kötetben egy rövid elméleti áttekintést követően bemutatásra kerülnek azok a tesztek, amelyek segíti a diagnózis felállítását. Ez az alapja a megfelelő terápia megtalálásának, ami az első és legfontosabb lépés az ADHD kezelésében. A szenzoros integrációs gyógymóddal például az agyi működést lehet fejleszteni, a homeopátia a test öngyógyító képességét erősíti, ha pedig az étrendterápiát választja az olvasó és a szakember, akkor egy tucat gondosan összeállított recept közül válogathat a kötet mellékletében. Gyermeke közérzetét azonban nemcsak a terápia befolyásolja és alakítja, hanem mindenekelőtt a nevelés, a mozgás, a játék és a társas kapcsolatok. A szerzőpáros részletesen foglalkozik ezekkel a témákkal is.

A A hiperaktív, figyelemhiányos gyermek kezelése – könyvajánló bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Imola!

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) már kisgyermekkorban jelentkezik, és egyértelmű tünetei vannak: túlzott aktivitás, koncentrációs probléma, nyugtalanság. Az ilyen gyerkőcöket nehezen lehet lekötni, emiatt kedvenc tevékenységük sincs. Általában ők azok, akik fel-alá futkároznak, a játékokban alig vesznek részt, saját játékuk is csak pár percig tart. Egy ilyen kisgyermek a nap minden percében leköti a szülő figyelmét, hiszen állandóan menni kell utána.

Teljesen más a tüneteket fedezhetünk fel a csecsemőknél, mint az ovisoknál vagy az iskolásoknál. Az egész piciknél az étvágytalanság, a sok sírás, és a túlzott mozgékonyság adhat okot gyanúra, náluk egyáltalán nem áll be a mindennapok ritmusa. Óvodás korban tünet lehet, ha a gyerkőc nem barátkozik, vagy nem találja fel magát a játékban. Iskoláskorban mindenképpen gyanakodjunk, ha a tanító arról számol be, hogy egyfolytában forgolódik, és csak néhány percig tud csak koncentrálni. Ez azért is baj, mert ha nem fejlődik harmonikusan az írás- és olvasástudás, akkor komolyabb tanulási problémák is megjelenhetnek a későbbiekben.

Hiába tapasztalják a szülők a figyelemfelkeltő tüneteket, a gyanú és az ezt követő első vizsgálat gyakran csak akkor következik be, amikor közösségbe kerül a gyermek, ekkor ugyanis szabályokkal és magasabb követelményekkel találkozik, amelyek „feladják neki a leckét”. A gyermekkori hiperaktivitás-figyelemzavar kialakulásában több tényező játszik szerepet. Mindenképpen javaslom, hogy keresse fel a kerületi szakszolgálatot és kérje szakember tanácsát.

A ADHD vagy normál fejlődési elakadás? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Nagyon nehezen megy a matek a 14 éves fiamnak, kiderült, hogy diszkalkuliás. Mára ott tartunk, hogy nem szívesen jár iskolába, ráadásul a tanárok magatartásprobléma miatt is nyaggatják. Nem figyel órán, elmondása szerint nem érti, amit tanulnak. Kell-e gyógyszert szednie a gyermekemnek, ha a fejlesztés nem segít?

Kedves Eszter!

A diszkalkulia önmagában nem igényel gyógyszeres kezelést, korszerű terápiával és megfelelő pedagógiai eljárásokkal hatékonyan kezelhető.  Ezek a kezelések már önmagukban segíthetnek a gyerekeknek a különböző típusú tanulási és figyelemi problémáknál és a helyes számolási stratégiák kialakításában. Ilyenkor csökken a gyermekre nehezedő stressz, és a magatartásproblémák is ritkábban jelentkeznek.

Azonban vannak olyan gyerekek, akiknél a számolási zavar mellett súlyos figyelemzavart,  ADHD-t vagy szorongásos zavart, depressziót is diagnosztizálnak. Ha ezek együtt fordulnak elő a diszkalkuliával, a gyermekpszichiáter gyógyszeres kezelést javasol az ADHD tünetek csökkentésére, esetleg szorongás elleni gyógyszert, vagy antidepresszánst ír fel. Ám ez sem minden figyelem zavarral küzdő gyerkőcnél indokolt. Van, akinél a mozgásterápia már hatékonyan segíti az idegrendszer érését, és nincs szükség gyógyszeres kezelésre. A viselkedési problémákat a szakszolgálatoknál végzett pszichoterápia is mérsékli.  Az iskola- vagy óvodapszichológussal való találkozások ugyancsak növelik  a gyermek önbecsülését, és oldódhat a matematika tanulás miatt átélt stressz is.  Néhány gyermeknél viszont kizárólag az iskolai környezet átalakítása, esetleg az iskolaváltás hoz eredményt. A kisebb tanulói létszámmal indított osztályokban könnyebbé válik a csoportban való matematika tanulás.

Minél több szakember segíti a gyermeket, a szülőt és a tanárait, minél több elfogadást és támogatást kap a gyerkőc – a megfelelő terápia megválasztásával – annál nagyobb esély van arra, hogy a gyermek a saját erőfeszítése révén is megbirkózik a diszkalkulia miatti nehézségekkel.

A Mikor kell gyógyszer, ha a terápia ellenére sem megy a matek? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Anett!

Sok levél érkezik hozzám, amiben a szülők hasonló problémák miatt panaszkodnak, a hiperaktív gyerekekkel kapcsolatos nehézségek sajnos egyre gyakoribbak. Nézzük meg közelebbről, mi is ez a tünet együttes pontosan! A hiperaktivitás-figyelemzavar szindróma (ADHD) olyan idegrendszeri eredetű zavar, amely az iskoláskorú gyermekek 3-5%-át érinti, a fiúk körében pedig jóval gyakoribb. Az ADHD már kisgyermekkorban jelentkezik, és egyértelmű tünetei vannak: túlzott aktivitás, koncentrációs probléma, nyugtalanság. Az ilyen gyerekeket nehezen lehet lekötni, emiatt kedvenc tevékenységük sincs. Általában ők azok, akik fel-alá futkároznak, mozgékonyságuk miatt hamar kinövik a rendelkezésre álló teret, a játékokban alig vesznek részt, saját játékuk is csak pár percig tart. Egy ilyen kisgyermek egész napra leköti a szülőt, hiszen állandóan menni kell utána.

Természetesen teljesen mások a tünetek egy ovis és egy iskoláskorú hiperaktív gyermek esetén. Óvodás korban tünet, ha a nem barátkozik, nem találja fel magát a játékban. Iskoláskorban mindenképpen gyanakodjunk, ha a tanító arról számol be, hogy egyfolytában forgolódik, minden apróság eltereli a figyelmét, nem fejezi be a feladatokat, egy-két percig koncentrál csak, és utána akár negyed óra is eltelik, mire visszazökken. Ezek a tünetek bizonyára Önnek is ismerősek! Fontos tudni, hogy ha nem fejlődik harmonikusan az írás- és olvasás tudás, akkor súlyos tanulási problémák jelenhetnek meg a későbbiekben.

A gyermekkorukban ADHD-tüneteket mutató, kezelésben nem részesültek körében felnőtt korban jóval magasabb az antiszociális vagy más személyiségzavar, különféle pszichiátriai betegségek, szerfüggőség előfordulása. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a diagnózist terápia kövesse! Az ADHD modern kezelése az alábbiakból állhat: pszichoterápia, gyógyszeres kezelés, szülői és tanári tréningek. A gyógyszeres és pszichoterápiás segítség mellett néha gyógypedagógiai fejlesztés is javasolt. Az ADHD – a felsoroltak segítségével – szerencsére gyógyítható, kamaszkorra már jelentősen csökkenhetnek a tünetek. A felnőtt korú impulzív, hiperaktív emberek – ha állapotukhoz kellő intelligencia társul – tökéletesen tudnak boldogulni az életben, képesek megfelelő szakmát találni, amelyben kiteljesedhetnek. Kérdésére válaszolva a kezelés minősége kulcsfontosságú a tünetek javulása tekintetében, a gyógyulás esélyei pedig hosszú távon egyre biztatóbbak!

A Milyen egy hiperaktív, figyelemzavaros (ADHD) gyermek? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Kata!

Hasonló helyzetben sok szülő teszi fel ezt kérdést. Először is tisztázzuk, mi is az ADHD pontosan! A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (angolul: atteintion-deficit hyperactivity disorder, rövidítése: ADHD) gyermekpszichiátriai kórkép, amit a gyermekkor fejlődési zavarai között tartunk számon. Diagnosztizálása viselkedéses tünetek alapján történik, amit gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvos vagy klinikai szakpszichológus végez. A jelenleg alkalmazott mentális betegségeket összegző diagnosztikai kézikönyv (DSM-V) szerint a 7. életév előtt megjelenő betegségről van szó. Három fő tünetcsoportja a figyelemzavar, az impulzivitás, és a motoros nyugtalanság. Megjelenését tekintve három fő típusát különíthetünk el: a főleg figyelemzavarral, a főleg hiperaktivitással, illetve az ezeket kevert módon hordozó típust.

Hogy mi okozza a hiperaktivitást, az a kutatókat is régóta foglalkoztatja. A kórkép kialakulásában a környezeti, a genetikai, és a biológiai tényezők egyaránt szerepet játszanak.

A családvizsgálatokból kiderül, hogy a betegség becsült örökölhetősége 0,7–0,8 % közötti. Az örökletességet igazolják az ikervizsgálatok is, amelyekből kiderül, hogy ha az ikerpár egyik tagja hiperaktív, akkor a zavar 50-90% eséllyel jelenik meg az ikerpár másik tagjánál is. Az örökbefogadott hiperaktív gyermekek családjában ritkább az előfordulása, mint a nem örökbefogadott gyermekeknél.

A biológiai tényezők zavarát okozhatja enyhe agyi károsodás, ami az ADHD esetében a bal féltekét érinti. Ez a károsodás létrejöhet genetikai okból, vagy a terhesség, szülés körüli komplikációk hatására. A hiperaktív gyerekekre általában jellemző, hogy alacsony súllyal születnek, a szülők pedig gyakran oxigénhiányos szülésről, vagy elhúzódó vajúdásról számolnak be. Emellett az agyban az idegsejtek közötti ingerület-átvivő vegyületek szintjén is eltéréseket találtak.

Végül, de nem utolsó sorban említjük azokat az eredményeket, amelyek az ADHD környezeti okaira hívják fel a figyelmet. Léteznek ugyanis olyan elméletek, amelyek szerint hiperaktivitást okozhat a kora gyermekkorban átélt káros stresszhatás, a családi körülmények, konfliktusok, esetleg szülői pszichiátriai kórkép, az egyedül nevelő szülő terhei, valamint a hátrányos társadalmi és gazdasági helyzet is jelenthet kockázati tényezőt. Amerikai kutatók kimutatták, hogy különösen fontos szerepet játszanak a korai kötődési minták, az elhanyagolás, illetve a korai traumák, mindezek ugyanis hatással vannak az agy fejlődésére, egy-egy trauma okozhatja az agy kémiai működésének megváltozását.

A Az ADHD-ról szülőknek bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Ágota! 

Szeretném megnyugtatni, hogy az egyik legkorszerűbb módszerrel végzik a gyermek terápiáját. Általános visszajelzés, hogy a tanulási nehézségek esetében nagyon jó hatékonysággal dolgozik az említett kezelés, hamar tapasztalni fogják áldásos hatásait. A neurofeedback terápia segítségével a tanuló képessé válik arra, hogy saját idegrendszeri folyamatait szabályozza, ez pedig sokat segít a gyógyulásban.

A neurofeedback terápia vizsgálattal kezdődik, amely során a fejről elvezetett elektromos jelek tanulmányozásával feltérképezik a normálistól eltérő mintázatokat, ezek javításával pedig a tanuló problémája kezelhetővé válik. Az állapotfelmérés és a kezelési terv felállítása után a fejbőrre és a fülcimpákra elektródákat helyeznek el, amelyek segítségével megfigyelik az agy elektromos aktivitását és megvizsgálják a kivetített képet. A tanuló ezután a számítógép képernyőjén filmet vagy valamilyen animációt kezd nézni, amit a saját agyhullámai vezérlésével irányít. Ha megfelelően hangolja be az agyhullámait, jó minőségben látja a képet, ha viszont elkalandozik a figyelme vagy csökken a teljesítménye a kép elmosódott lesz és a hang élvezhetetlenné válik. A tanuló feladata, hogy megtanulja megváltoztatni az agyhullámait, hogy a kép ismét élvezhető legyen.

Az eredmények csak fokozatosan mutatkoznak meg, a tünetektől függően a javuláshoz nagyjából 10-60 alkalom szükséges. A kezelés általában 20-40 percet vesz igénybe, a kezelésre szánt időt a tanuló terhelhetősége is befolyásolja.

Bővebben itt olvashat a neurofeedback terápiáról.

A Figyelemfejlesztés – neurofeedback bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.