Az 5 és 8 éves gyerekeim sokat versengenek egymással, gyakran összevesznek, és sokszor úgy érzem, mintha állandóan azt figyelnék, ki kap többet, vagy kinek sikerül jobban valami. Szeretném, ha idővel jobban támaszkodnának egymásra, és segítenék is egymást. Várhatok ilyesmit ebben az életkorban? Mit tehetek azért, hogy jobb legyen a kapcsolatuk?
Kedves Judit,
Igen, idővel egyre inkább számíthatunk arra, hogy a testvérek segítsék egymást, de az 5 és 8 éves kor közötti különbségből adódóan nem feltétlenül ugyanazokra a dolgokra van szükségük, és nem mindig ugyanazok az igényeik. A versengés ebben az életkorban önmagában nem szokatlan. A testvér egyszerre lehet nagyon fontos társ, és olyan személy is, akihez a gyermek folyamatosan méri magát.
Az egyéni szükségletek tiszteletben tartása
A szülő sokat tehet azzal, ha nem próbálja mesterségesen egyformává tenni a két gyermeket. Nem szükséges mindent pontosan ugyanúgy adni nekik; inkább arra érdemes figyelni, hogy mindketten azt érezzék: az ő szükségleteik és érzéseik is számítanak. A gyakori összehasonlítás – még ha jó szándék vezérli is a szülőt – könnyen fokozhatja a rivalizálást. Érdemes kerülni az olyan helyzeteket is, amelyekben rendszeresen eldől, ki az ügyesebb, gyorsabb vagy okosabb.
Közös élmények és együttműködés
Sokkal többet segíthetnek azok a közös tevékenységek, amelyek során nem egymással versenyeznek a gyerekek, hanem együtt érhetnek el valamit. Ilyen lehet:
- egy közös építés,
- a közös sütés,
- egy kooperatív társasjáték,
- vagy egy olyan családi feladat, amelyben mindkettőjüknek megvan a saját, felelős szerepe.
Önkéntes segítségnyújtás
A segítségnyújtást sem érdemes kötelezővé tenni. Ha a nagyobb gyermek rendszeresen azt érzi, hogy neki kell engednie, vigyáznia a kisebbre vagy mindig példát mutatnia, abból könnyen ellenállás alakulhat ki. Sokkal célravezetőbb, ha a segítség lehetőségként jelenik meg, a szülő pedig észreveszi és elismeri, amikor a gyerekek spontán módon figyelnek egymásra. Így a segítőkészség nem elvárássá, hanem a kapcsolatuk természetes részévé válhat.
A konfliktusok helye a fejlődésben
A konfliktusokat sem kell minden esetben azonnal megszüntetni. Ha nincs bántalmazás vagy komoly veszély, érdemes teret hagyni annak, hogy a gyerekek megpróbálják maguk rendezni az egyszerűbb vitákat. A szülő abban segíthet nekik, hogy mindketten elmondhassák, mi történt, hogyan érezték magukat, és fokozatosan megtanulják figyelembe venni a másik szempontjait is.
Egyéni figyelem és minőségi idő
Fontos az is, hogy mindkét gyermeknek legyen lehetősége külön időt tölteni a szüleivel, és megélni a saját, egyéni kapcsolatát velük. A testvérek közötti rivalizálás olykor felerősödhet, ha mindketten ugyanazért a figyelemért versengenek. A külön töltött idő azt az élményt adhatja nekik, hogy nem kell a testvérükhöz képest küzdeniük a szülő szeretetéért és figyelméért.
A cél nem az, hogy a gyerekek soha ne versengjenek vagy veszekedjenek. Sokkal inkább az, hogy a kapcsolatukban a rivalizálás mellett egyre több együttműködés, közös élmény és kölcsönös figyelem is helyet kapjon. A jó testvérkapcsolat nem konfliktusmentes kapcsolat, hanem olyan kötelék, amelyben a viták mellett fokozatosan az összetartozás és az egymás iránti figyelem is megerősödik.


