Hogyan beszéljünk a gyermekkel egy szeretett családtag közelgő haláláról?

Édesanya átöleli szomorú kislányát a kanapén.

A 9 éves lányom nagyon szereti a nagypapáját, aki súlyos beteg, és már három hónapja nem találkoztak. Úgy tudjuk, hogy a papának már nincs sok ideje hátra, de nem tudom, hogyan beszéljek erről a lányommal, és azt sem, jó lenne-e, ha még meglátogatná.

Kedves Anna,

Kilencéves korban a gyermekek már sok mindent értenek a betegségről és a halálról, mégis szükségük van arra, hogy a felnőttek segítsenek nekik értelmezni, mi történik. Ha érzik, hogy valami nagyon komoly dolog zajlik, de nem kapnak róla megfelelő tájékoztatást, könnyen a saját képzeletükkel töltik ki a hiányzó részeket. Ez sokszor ijesztőbb lehet számukra, mint az életkoruknak megfelelő, őszinte tájékoztatás.

Ezért érdemes fokozatosan elmondani a gyermeknek, hogy a nagypapa nagyon beteg, az orvosok már nem tudják meggyógyítani, és valószínűleg meg fog halni. Nem szükséges egyszerre minden részletet megosztani vele. Inkább teremtsünk lehetőséget arra, hogy kérdezhessen, és hagyjuk, hogy a kérdései mutassák meg, mennyit szeretne éppen tudni. A halállal kapcsolatban érdemes kerülni a túl homályos megfogalmazásokat, mert a gyermekek könnyen szó szerint értelmezhetik őket.

A látogatás és a felkészítés

A látogatás sok gyermek számára fontos lehetőség lehet. Nemcsak azért, hogy elköszönjön a nagypapájától, hanem azért is, hogy ne az legyen az élménye, hogy a nagypapa egyszer csak eltűnt az életéből. Ugyanakkor fontos, hogy a találkozás előtt felkészítsük arra, milyen állapotban láthatja őt. Ha a nagypapa lefogyott, nagyon gyenge, sokat alszik, nehezen beszél, vagy orvosi eszközök veszik körül, ezekről jó előre beszélni a gyermekkel.

Lényeges, hogy a gyermeknek legyen választási lehetősége. Megkérdezhetjük, szeretné-e látni a nagypapáját, és azt is el kell fogadnunk, ha bizonytalan, vagy később meggondolja magát. A látogatás lehet rövid is. Nem szükséges, hogy különleges búcsúbeszélgetés történjen: az együtt töltött néhány perc, egy rajz, egy fénykép vagy egyszerűen a közös jelenlét is sokat jelenthet.

Érzések megélése és gyermeki reakciók

A saját szomorúságunkat sem szükséges teljesen elrejtenünk a gyermek elől. Fontos tapasztalat lehet számára, hogy a felnőttek is sírhatnak és szomorúak lehetnek a veszteség miatt, miközben továbbra is képesek gondoskodni róla, és biztonságot nyújtani neki. Ugyanakkor a gyermeknek sem kell ugyanúgy reagálnia, mint a felnőtteknek. Lehet, hogy sír, sokat kérdez, később újra visszatér a témához, vagy rövid idő múvás játszani kezd. A gyermeki gyász gyakran hullámzó: a szomorúságot időnként felváltja a játék és a hétköznapi tevékenységek iránti érdeklődés.

Alternatív elköszönési formák

Ha végül nem szeretne találkozni a nagypapájával, akkor is lehetőséget teremthetünk a kapcsolódásra és a búcsúra:

  • Készíthet neki rajzot vagy kézműves alkotást
  • Írhat neki levelet
  • Küldhet fényképet vagy hangüzenetet
  • Később a közös emlékek megőrzése, a fényképek nézegetése és a nagypapáról szóló történetek felidézése segíthet a feldolgozásban

Talán a legfontosabb, hogy ne az legyen a célunk, hogy megóvjuk a gyermeket minden szomorúságtól. Egy szeretett ember elvesztése fájdalmas lesz. Abban tudunk segíteni, hogy a gyermek ne egyedül, bizonytalanságban élje át ezt az időszakot, hanem legyenek körülötte olyan felnőttek, akiktől kérdezhet, akik elfogadják és elbírják az érzéseit, és akik mellett lehetősége nyílik arra, hogy a maga módján elbúcsúzzon.

Megosztás

Kapcsolódó cikkek

Két gyermek közösen épít tornyot faelemekből.

Testvérharc vagy testvéri összetartás?

Az 5 és 8 éves gyerekeim sokat versengenek egymással, gyakran összevesznek, és sokszor úgy érzem, mintha állandóan azt figyelnék, ki kap többet, vagy kinek sikerül jobban valami. Szeretném, ha idővel jobban támaszkodnának egymásra, és segítenék is egymást. Várhatok ilyesmit ebben az életkorban? Mit tehetek azért, hogy jobb legyen a kapcsolatuk?

Kamasz fiú és édesapja együtt néznek egy telefont.

A kamaszok titkos nyelve

A 13 éves fiam mostanában rengeteg olyan szót használ a barátaival, amit alig értek. Rizz, aura, unc, delulu, skibidi, és néha azt sem tudom eldönteni, hogy viccelnek-e vagy komolyan beszélnek. Ez csak divat, vagy van ennek jelentősége a kamaszok fejlődésében?

Scroll to Top
Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.