Unokáim szobájába lassan nem lehet bejutni, mert mindent elárasztanak a játékok. Az ikrek most múltak öt évesek, és mindent ellepnek körülöttük a plüssök, kacatok. Szerintem ez nem normális. A menyem szerint velem van a baj, mivel a múltban ragadtam, amikor még nem volt lehetőség ennyi mindenre. Kíváncsi lennék, mi a véleménye a szakembereknek arról, jó-e, ha sok játéka van egy gyereknek?
Kedves Zsuzsa!
Levele nagyon érdekes kérdést vet fel, amely sok családban okoz vitát. A gyermekek helyzete a különböző korokban és kultúrákban mindig is eltérő volt. Míg korábban a legtöbb gyereknek csak néhány játéka volt, ma a családok jóval nagyobb választékból válogathatnak, és gyakran természetesnek tűnik, hogy a gyerekszoba megtelik játékokkal.
Való igaz, hogy a játék kiemelkedő szerepet tölt be a gyermek fejlődésében. Segíti a mozgás, a gondolkodás, a kreativitás, a kommunikáció és a társas készségek fejlődését. A különféle játékok lehetőséget adnak a szerepjátékokra, az alkotásra, a problémamegoldásra és az önálló felfedezésre is.
Ugyanakkor a szakemberek szerint nem feltétlenül igaz, hogy minél több játéka van egy gyermeknek, annál jobban fejlődik. Ha túl sok játék veszi körül, az akár nehezítheti is az elmélyült játékot. A gyermek figyelme könnyebben elterelődik, nehezebben választ, és gyakran egyik játékról a másikra ugrál anélkül, hogy valóban elmerülne valamelyik tevékenységben.
A kevesebb sokszor valóban több. Nem a játékok mennyisége a döntő, hanem azok minősége és sokoldalúsága. Az építőjátékok, társasjátékok, kreatív eszközök, szerepjátékokra alkalmas kellékek vagy akár néhány kedvelt plüssállat hosszú időn át képesek lekötni a gyermek figyelmét, miközben gazdagítják a képzeletét és fejlesztik készségeit.
Ha a játékok száma már nehezen kezelhetővé válik, érdemes időnként közösen átválogatni őket. A ritkábban használt darabokat dobozokban el lehet tenni, majd néhány hét vagy hónap múlva újra elővenni. A gyerekek gyakran úgy örülnek ezeknek a régi kedvenceknek, mintha teljesen új játékokat kaptak volna.
A legfontosabb tehát nem az, hogy hány játéka van a gyermeknek, hanem hogy legyen elegendő ideje, tere és lehetősége arra, hogy fantáziáját szabadon használva valóban játsszon. Ebben a szülők, nagyszülők és a család közös szemlélete egyaránt sokat segíthet.
