Megtudtam, hogy a kamasz fiam cigizett a barátaival. Nagyon megijedtem, mert nem tudom, egyszeri alkalomról van-e szó, vagy már rendszeresebb dologról. Félek, hogy rászokik, de attól is tartok, hogy ha túl szigorúan reagálok, csak még jobban titkolózni fog. Hogyan érdemes ilyenkor beszélni vele, és mit tehetek szülőként?
Kedves Era,
serdülőkorban a kipróbálásnak többféle jelentése lehet. Állhat mögötte kíváncsiság, a kortársakhoz való tartozás igénye, a „belefér-e” határainak keresése, feszültségoldás vagy egyszerű sodródás is. Ezért az első lépés nem az azonnali ítéletalkotás, hanem a helyzet pontosabb megértése: egyszeri alkalomról van szó vagy ismétlődő mintáról? Ő kezdeményezte, vagy társas hatásra történt? Mennyire volt számára fontos a kortársak véleménye?
A dohányzás ugyanakkor nem tekinthető ártalmatlan kísérletnek. A nemzetközi ajánlások szerint serdülőkorban nincs biztonságos nikotinhasználat. A nikotin erősen addiktív anyag, amely hatással lehet a fejlődő idegrendszerre, többek között a figyelemre, a tanulási folyamatokra, a hangulatszabályozásra és az impulzuskontrollra. Éppen ezért a cigaretta, az e-cigaretta, a vape, a hevített dohánytermékek és a nikotintartalmú alternatívák sem tekinthetők kockázatmentesnek.
Szülőként a legnagyobb segítséget általában a nyugodt, de határozott kommunikáció jelenti. Fontos, hogy a beszélgetésben a megértés és az érdeklődés is jelen legyen, miközben egyértelművé válik a szülői álláspont is. Érdemes a viselkedésre mondani nemet, nem a gyermeket minősíteni. Így kisebb az esélye annak, hogy szégyenérzet vagy titkolózás alakul ki.
A kutatások szerint a szülői hatás serdülőkorban is meghatározó. A világos családi szabályok, a dohányzásmentes otthoni környezet és a következetes, de párbeszédre épülő kommunikáció mind védő tényezők lehetnek. A puszta tiltás önmagában kevés, ugyanakkor az elnéző „úgyis mindenki kipróbálja” hozzáállás sem segít.
Érdemes azt is megfigyelni, milyen szerepet tölt be a cigaretta a fiatal életében. Más a helyzet, ha egyszeri kíváncsiságról van szó, és más, ha a dohányzás feszültségoldáshoz, beilleszkedéshez vagy rendszeres szokáshoz kapcsolódik. Ez utóbbi esetben már egy kialakuló függőségi kockázatról is szó lehet.
A beszélgetés akkor lehet igazán hatékony, ha nemcsak a tiltásról szól, hanem a jövőbeli helyzetekről is: hogyan tud nemet mondani, ha megkínálják, hogyan tud kilépni egy kellemetlen szituációból, és kik azok a kortársak, akik mellett könnyebb jó döntéseket hozni.
Ha kiderül, hogy a dohányzás rendszeressé válik, érdemes szakember bevonását is megfontolni. Ilyenkor a gyermekorvos, az iskolapszichológus vagy serdülőkkel foglalkozó szakember tud további segítséget nyújtani.
A legfontosabb, hogy a fiatal ne azt élje meg, hogy „rossz döntést hozott, ezért rossz ő maga is”, hanem azt, hogy egy kockázatos helyzetbe került, amelyben a szülő továbbra is mellette áll, miközben világos határokat tart.
