A kamasz fiam baráti körében egyre többen használnak e-cigit, és kiderült, hogy ő is kipróbálta, talán rendszeresen használja. Rengeteg új termék van, és nehéz eligazodni abban, mennyire veszélyesek ezek, illetve hogyan tudunk segíteni neki, ha már rászokott.
Kedves Gábor,
az elmúlt években a hagyományos cigaretta mellett számos új, nikotintartalmú termék jelent meg. Az e-cigaretta folyadékot hevít, amelyből belélegezhető aeroszol keletkezik, míg a hevített dohánytermékek, például az IQOS, valódi dohányt melegítenek. Ezek különböző termékek, de közös bennük, hogy jelentős részük nikotint tartalmaz, amely erős függőséget képes kialakítani. Az e-cigaretta által előállított aeroszol sem egyszerű vízgőz: különböző, az egészségre káros anyagokat is tartalmazhat.
Serdülőkorban a nikotin használata különösen problémás, mert az idegrendszer fejlődése még zajlik. A rendszeres nikotinhasználatból viszonylag gyorsan kialakulhat olyan állapot, amelyben a fiatal már nehezen bírja nikotin nélkül, erős késztetést érez a használatra, egyre gyakrabban nyúl a termékhez, vagy ingerlékenyebbé, nyugtalanabbá válik, amikor nem jut hozzá.
A nikotin átmenetileg enyhítheti a megvonás kellemetlen tüneteit. Emiatt könnyen kialakulhat az az élmény, hogy éppen a nikotinhasználat segít a stressz vagy a rossz közérzet kezelésében. Ez tovább erősítheti a használatot, és hozzájárulhat a nikotinfüggőség fennmaradásához.
Szülőként ezért elsőként azt érdemes megérteni, milyen szerepet tölt be a nikotin a gyermek életében. Más helyzet, ha egy kamasz időnként, elsősorban a társaság hatására használ nikotint, és más, ha naponta, egyedül, stresszhelyzetben vagy már rövid kihagyás után is erős késztetést érez a használatra.
A kizárólag büntetésre, ellenőrzésre vagy megszégyenítésre épülő reakció könnyen ahhoz vezethet, hogy a használat rejtettebbé válik. A világos és következetes szülői határok mellett ezért fontos annak megértése is, mi tartja fenn a viselkedést.
A leszokás támogatásában több, a kognitív viselkedésterápiában is alkalmazott módszer hasznos lehet.
Az egyik első lépés az önmegfigyelés. Néhány napon keresztül érdemes követni, mikor jelentkezik a késztetés, milyen helyzet előzi meg, milyen érzések kapcsolódnak hozzá, és mi történik a használat után. Így kirajzolódhatnak a tipikus kiváltó helyzetek, például az unalom, a stressz, egy bizonyos baráti társaság vagy egy adott napszak.
A viselkedéses leszokástámogatásban a célkitűzés, az önmegfigyelés és a nehéz helyzetek előzetes megtervezése központi szerepet kapnak.
A következő lépés annak megtanulása, hogy a késztetés nem feltétlenül igényel azonnali cselekvést. Segíthet a használat tudatos késleltetése, a figyelem más tevékenységre terelése, a mozgás, egy rövid relaxációs gyakorlat, vagy bármilyen olyan elfoglaltság, amely átsegíti a fiatalt a legerősebb késztetésen.
Emellett hasznos lehet az úgynevezett ingerkontroll is. Ennek része a nikotintermékek eltávolítása, a könnyű hozzáférés csökkentése, valamint azoknak a helyzeteknek az előzetes átgondolása, amelyekben a fiatal korábban szinte automatikusan használt nikotint.
Fontos felismerni azt is, hogy milyen gondolatok kapcsolódnak a nikotinhasználathoz. A fiatal például összekapcsolhatja a nikotint a megnyugvással, a koncentrációval, a társas elfogadottsággal vagy azzal az érzéssel, hogy nélküle nem tudja jól érezni magát.
Ezeket a gondolatokat nem feltétlenül érdemes egyszerűen megcáfolni. Hasznosabb lehet közösen megvizsgálni, hogy mennyire igazak, milyen tapasztalatok támasztják alá őket, és milyen más eszközök tölthetnék be ugyanazt a funkciót.
Ha például a nikotin elsősorban a stressz csökkentését szolgálja, érdemes olyan alternatív megküzdési módokat keresni, amelyek valóban segítenek a feszültség kezelésében. Ha pedig a társas kapcsolatokban játszik szerepet, akkor annak átgondolása lehet fontos, hogyan tud a fiatal nikotin nélkül is kapcsolódni a kortársaihoz.
A visszaesés megelőzése szintén fontos része a nikotinfüggőség viselkedéses kezelésének. Érdemes előre azonosítani a legnehezebb, legkockázatosabb helyzeteket, és tervet készíteni arra, hogyan fogja a fiatal ezeket kezelni.
Ha pedig egy leszokási kísérlet során újra használ nikotint, azt nem szükséges úgy értelmezni, hogy az egész próbálkozás kudarcot vallott. Sokkal hasznosabb megérteni, mi történt közvetlenül előtte, milyen helyzet, gondolat vagy érzés vezetett a használathoz, és ebből kiindulva módosítani a következő próbálkozást.
A cél nem a tökéletesség, hanem az, hogy a fiatal egyre jobban megértse saját használati mintázatait, és egyre több eszköze legyen a késztetések kezelésére.
Ha a nikotinhasználat már rendszeres, a fiatal többször sikertelenül próbált leállni, erős megvonási tünetei vannak, vagy a nikotin a hangulat- és stresszszabályozás egyik fő eszközévé vált, érdemes szakembert bevonni.
A szülő feladata ilyenkor nem az, hogy egyetlen beszélgetéssel meggyőzze a kamasszal a változtatás szükségességéről. Sokkal inkább az, hogy segítsen felismerni a problémát, támogassa a leszokással kapcsolatos változtatási kísérleteket, és közben következetes maradjon abban, hogy a nikotinhasználat serdülőkorban nem veszélytelen.
A támogató szülői jelenlét egyszerre jelent figyelmet, elfogadást és következetes határokat. A cél nem csupán az, hogy a fiatal abbahagyja a nikotinhasználatot, hanem az is, hogy megtanulja felismerni a késztetéseit, megérteni a saját működését, és olyan megküzdési módokat találjon, amelyek hosszú távon is segítik őt.
