A kisfiam hatéves, és mostanában egyre többször érzem azt, hogy bizonyos dolgokban kilóg a kortársai közül. Nagyon mélyen bele tud merülni témákba, rengeteget kérdez, meglepően összetetten gondolkodik, és sokszor olyan dolgok érdeklik, amik inkább nagyobb gyerekeknél szoktak előkerülni. Ugyanakkor érzékeny is, könnyen kiborul, ha valami nem sikerül vagy ha unatkozik. Nem tudom, ez jelent-e valamilyen tehetséget, vagy csak én látok bele túl sokat. Honnan lehet ezt tudni, és hogyan lehet jól segíteni egy ilyen gyereket?
Kedves Piroska,
sok szülőben felmerül ez a kérdés, amikor azt tapasztalja, hogy gyermeke bizonyos területeken látványosan eltér a kortársaitól. Amit leír — a mély elmélyülés, az intenzív kérdezés, az összetett gondolkodás és a szokatlan érdeklődési körök — valóban lehetnek kiemelkedő képességek jelei, de önmagukban még nem adnak egyértelmű választ arra, hogy tehetségről van-e szó.
A tehetség ugyanis nem mindig látványos formában jelenik meg, és nem feltétlenül teljesítményben mérhető. Gyakran inkább abban figyelhető meg, hogy a gyermek bizonyos területeken gyorsabban vagy mélyebben dolgozza fel az információkat, erős a kíváncsisága, és képes hosszabban elmélyülni egy-egy témában. Ezzel párhuzamosan azonban az is előfordulhat, hogy érzelmileg érzékenyebb, könnyebben kibillen, ha valami nem sikerül, vagy ha a helyzet számára unalmassá válik.
Ez a kettősség — a fejlett gondolkodás és az érzelmi sérülékenység együttese — gyakran előforduló jelenség ebben az életkorban. Nem ellentmondás, hanem a fejlődés sajátos egyensúlya.
A legfontosabb, hogy a gyermeket ne „projektként” kezeljük, amelyet folyamatosan fejleszteni kell. Sokkal inkább arra van szüksége, hogy legyen tere a kíváncsiságnak, a játékosságnak, a hibázásnak és a pihenésnek is. A tehetség szempontjából is meghatározó, hogy a gyermek ne csak teljesíteni tanuljon meg, hanem megélje a felfedezés örömét is.
A szülői támogatás ebben elsősorban nem a folyamatos irányításról, hanem az érzékeny követésről szól: figyelni, mi érdekli igazán a gyermeket, teret adni az elmélyülésnek, és közben elfogadni azt is, ha valamiben éppen nem kiemelkedő. Nagyon sokat számít, ha a hangsúly nem kizárólag az eredményen, hanem az erőfeszítésen és a próbálkozáson van.
Amennyiben a különbségek tartósan nehézséget okoznak a beilleszkedésben, vagy az érzelmi megterhelés erős, érdemes lehet szakember véleményét is kérni. Önmagában azonban az, hogy egy hatéves gyermek kíváncsi, mélyen gondolkodik és érzékenyen reagál a világra, még nem probléma — inkább egy olyan egyedi fejlődési út, amely megfelelő támogatással sokféleképpen kibontakozhat.
