A fiam szeptemberben kezdi a középiskolát, teljesen új osztályba kerül, és látom rajta, hogy izgul a gimnázium megkezdése miatt. Milyen nehézségekkel szoktak ilyenkor leginkább megküzdeni a gyerekek, és szülőként hogyan tudunk úgy segíteni, hogy közben az önállósodását is támogassuk?
Kedves Gréta,
a középiskola kezdete nagy változás egy fiatal életében. Egyszerre változik meg a közössége, a tanárokhoz való viszonya, a vele szembeni elvárások és sokszor a napi életritmusa is. Mindez ráadásul a serdülőkor időszakában történik, amikor különösen fontossá válik, hogyan látják őt a kortársai, hová tartozik, és milyen helyet talál magának egy közösségben. Az általános iskola végére a legtöbb gyereknek már kialakult szerepe van az osztályban. Egy új középiskolai közösségben ezt részben újra fel kell építenie. Emiatt még egy korábban magabiztos, könnyen barátkozó fiatal is lehet átmenetileg bizonytalanabb vagy visszahúzódóbb. Az első hetekben sok energiát igényelhet az ismerkedés és annak megtalálása, hogy kikhez tud kapcsolódni.
A tanulmányi elvárások is megváltozhatnak. Több tantárgy, nagyobb tananyag és több önálló felkészülés jelenhet meg, így az a tanulási mód, amely korábban működött, nem biztos, hogy továbbra is elég. Az első időszakban ezért a jegyek átmeneti romlása sem feltétlenül jelent komoly problémát, hiszen idő kellhet az új tanulási és időbeosztási szokások kialakításához.
Szülőként az egyik legfontosabb feladat megtalálni az egyensúlyt a támogatás és az önállóság között. Ha szükséges, segíthetünk neki egy jól működő rendszer kialakításában, például a feladatok vagy a tanulás megszervezésében, de érdemes fokozatosan átadni neki a felelősséget. Nem az a cél, hogy a szülő mindent számon tartson helyette, hanem hogy segítsen abban, hogy ezt később önállóan tudja megtenni. Az is fontos, hogy ne csak a jegyekről kérdezzük. Érdemes érdeklődni arról is, hogyan érzi magát az osztályban, kikkel került közelebb, melyik tanár szimpatikus neki, mi volt számára nehéz vagy érdekes. Közben azt is el kell fogadni, hogy egy kamasz már nem feltétlenül szeretne mindenről részletesen beszámolni. A nyitott, érdeklődő, de nem kikérdező szülői jelenlét sokat segíthet. Az első hetek fáradtsága, bizonytalansága vagy ingerlékenysége önmagában természetes lehet. Akkor érdemes jobban odafigyelni, ha a nehézségek tartósan fennmaradnak vagy fokozódnak, például ha a fiatal hosszabb idő után sem talál kapcsolatokat, rendszeresen nem akar iskolába menni, erősen szorong, jelentősen visszaesik a teljesítménye vagy feltűnően visszahúzódóvá válik.
A középiskola kezdete egyszerre jelent kihívást és fontos lépést az önállósodás felé. A szülő legtöbbet azzal segíthet, ha biztos háttér marad: jelen van, érdeklődik, szükség esetén támogat, de közben teret is enged annak, hogy a fiatal maga találja meg a helyét az új közegben.
