A kisfiam szeptemberben kezdi az óvodát, de nehezen viseli a változásokat, nagyon impulzív, és társas helyzetekben is bizonytalanabb. Attól tartok, hogy emiatt a beszoktatás is nehezebb lesz számára. Hogyan tudjuk ebben jól támogatni?
Kedves Lilla,
az óvodakezdés minden kisgyerek számára jelentős változás, de különösen megterhelő lehet annak, akinek nehezebb alkalmazkodnia az új helyzetekhez, szabályoznia a figyelmét vagy az indulatait, esetleg érzékenyebb bizonyos ingerekre. Ilyenkor a gyermeknek nemcsak a szülőtől való elválással kell megbirkóznia, hanem egyszerre sok új emberrel, szabállyal, zajjal, tevékenységgel és váratlan helyzettel is. Az ilyen gyermekek számára különösen sokat jelent a kiszámíthatóság. Már az óvodakezdés előtt érdemes megmutatni neki az épületet, az udvart, lehetőség szerint találkozni az óvodapedagógussal, és többször elmondani, hogyan fog zajlani egy óvodai nap. Sok gyermeknek segíthet egy egyszerű, akár képekből álló napirend is. Nem az a cél, hogy minden helyzet változatlan legyen, hanem hogy legyen néhány biztos kapaszkodó.
Az óvodapedagógusokkal érdemes már a kezdet előtt megosztani, hogyan működik a gyermek. Mi az, ami könnyen túlterheli? Hogyan jelzi, ha elfáradt? Mi segít neki megnyugodni? Hogyan lehet könnyebben bevonni egy tevékenységbe? Ha például nehezen vált egyik helyzetből a másikba, sokat segíthet, ha előre jelzik neki, hogy hamarosan véget ér a játék. Ha könnyen elterelődik, az egyszerű, rövid instrukciók és a feladatok kisebb lépésekre bontása lehet hasznos. A világos keretek és a pozitív visszajelzések szintén segítik az alkalmazkodást. Érdemes nemcsak azt észrevenni, amikor valami nem sikerül, hanem azt is, amikor a gyermek kivárja a sorát, bekapcsolódik egy közös tevékenységbe, követ egy kérést vagy sikerül megnyugodnia egy nehezebb helyzet után. Ezek a kisebb sikerek fokozatosan növelhetik a biztonságérzetét és a kompetenciaélményét.
Az első időszakban természetes lehet, hogy a gyermek otthon fáradtabb, ingerlékenyebb vagy jobban igényli a szülő közelségét. Azok a gyerekek, akiknek napközben több energiába kerül az alkalmazkodás, gyakran éppen otthon, a biztonságos környezetben engedik ki a feszültséget. Ilyenkor érdemes az óvoda után kevesebb programot szervezni, és több lehetőséget hagyni a pihenésre és a szabad játékra. Ha azonban hetek múltán sem csökkennek a nehézségek, a gyermek alig tud bekapcsolódni a csoport életébe, rendszeresen szélsőségesen kiborul, vagy a figyelmi, viselkedési, kommunikációs vagy társas nehézségek több helyzetben is jelentősen akadályozzák, érdemes szakember segítségét kérni. Ennek célja elsősorban annak megértése, hogy miben és milyen módon van szüksége több támogatásra a gyermeknek.
A beszoktatásnak nincs minden gyerekre érvényes üteme. Annak, akinek nehezebb az alkalmazkodás, gyakran több előkészítésre, kiszámíthatóságra és felnőtt támogatásra van szüksége. Ez nem jelenti azt, hogy később ne érezhetné jól magát az óvodában; lehet, hogy egyszerűen több idő és több kapaszkodó kell hozzá.
