A 13 éves fiamnak vannak barátai a nyaralónk környékén, akikkel régóta ismerik egymást. Mostanában viszont azt látom, hogy a többiek mintha előrébb tartanának a kamaszodásban: más dolgok érdeklik őket, vadabbak, bátrabbak, és időnként olyan helyzetekbe is belemennek, amelyeket én nem tartok jó ötletnek. Szeretném, ha a kapcsolat megmaradna, de azt is látom, hogy a fiam néha nehezebben kapcsolódik hozzájuk, kiszorul, vagy olyan dolgokban venne részt, amelyeket nem igazán támogatok. Hogyan segíthetek neki?
Kedves István,
a serdülőkorban gyakran előfordul, hogy az addig jól működő baráti kapcsolatok átmenetileg bizonytalanabbá válnak. A gyermekek nem egyszerre érnek, és nem azonos ütemben indul el náluk a kamaszodás. Ilyenkor gyorsan változhat az érdeklődésük, eltérő lehet a kockázatvállalási hajlandóságuk, és különböző mértékben válik fontossá számukra a kortárscsoporthoz tartozás. Mindez önmagában nem jelenti azt, hogy a barátságoknak véget kell érniük, de előfordulhat, hogy új egyensúlyra és új keretekre van szükség.
Érdemes kerülni, hogy a szülő egyszerűen „rossz társaságként” beszéljen a barátokról. Ez könnyen védekezést válthat ki a gyermekből, vagy azt az érzést keltheti benne, hogy választania kell a szülő és a barátai között. Többet segíthet, ha arról beszélgetnek, hogy a társaság tagjai most eltérő tempóban fejlődnek, és ez számára is okozhat bizonytalanságot. Érdemes megkérdezni, hogyan érzi magát közöttük: jól érzi-e magát a társaságban, tud-e önmaga lenni, vannak-e olyan helyzetek, amelyek kellemetlenek számára, vagy előfordul-e, hogy csak azért megy bele valamibe, mert fél a kimaradástól.
A baráti kapcsolatok megőrzése mellett is fontos a megfelelő határok kijelölése. Nem szükséges minden programot engedni azért, hogy a gyermek ne érezze magát kívülállónak. A szülő feladata ilyenkor nem az, hogy elszigetelje a barátaitól, hanem hogy segítsen különbséget tenni aközött, mi fér bele egy kamaszos nyári szabadságba, és mi az, ami már veszélyes, túlzott kockázatot jelent vagy nem összeegyeztethető a család értékeivel.
Sokat segíthetnek az előre megbeszélt szabályok: hol lehetnek, meddig maradhatnak, kikkel vannak együtt, hogyan érhető el a gyermek, mikor szükséges jelentkeznie, illetve milyen helyzetekből kell kilépnie. Ezeket érdemes nem tiltásként vagy fenyegetésként, hanem a biztonságot szolgáló kapaszkodóként megfogalmazni.
Hasznos lehet olyan közös programokat is szervezni, amelyekben a baráti kapcsolat fennmaradhat, ugyanakkor biztonságosabb keretek között zajlik. Ilyen lehet például a közös strandolás, sportolás, grillezés vagy filmnézés. Ezekben a helyzetekben a felnőttek jelen vannak, de teret hagynak a kamaszok önálló kapcsolódásának.
Közben fontos a gyermek lehetőségeinek bővítése is. Ha kizárólag egyetlen társaságra támaszkodhat, könnyebben érezheti úgy, hogy mindenáron alkalmazkodnia kell hozzájuk. Jót tehet, ha a nyár során más közösségekben is szerezhet pozitív élményeket, például táborban, sportfoglalkozáson, rokonokkal vagy régi osztálytársakkal töltött idő során, illetve olyan programokon, ahol hozzá hasonló érdeklődésű vagy hasonló fejlődési ütemű kortársakkal találkozhat.
A legfontosabb üzenet az, hogy a gyermek ne azt élje meg: vele van probléma azért, mert „lemaradt” a többiekhez képest. Érdemes megerősíteni benne, hogy mindenki saját ütemében fejlődik, és teljesen természetes, ha ő még nem ugyanazokra a dolgokra kíváncsi, mint a barátai. A szülői támogatás akkor a leghatékonyabb, ha egyszerre védi a gyermeket, tiszteletben tartja a számára fontos kapcsolatokat, és segíti abban, hogy a kortársi nyomás hatására se kelljen feladnia saját értékeit vagy személyes határait.
