Kisfiúnk gyengénlátó, a szívem szakad meg, ahogy nap mint nap megélem, milyen korlátok és nehézségek között kell élnie az életét. Nem tudom, más szülők hogyan birkóznak meg azzal, hogy a gyermekük fogyatékossággal él. Én néha úgy érzem, belebetegszem. Titkon azt remélem, egy szép napon véget ér a rémálom, és meggyógyul a gyermekem. Mi tévő legyek?
Kedves Eszter!
Praxisomban gyakran találkozom az Ön által leírt érzésekkel. Sok család éli át ugyanezt a bizonytalanságot, fájdalmat és reménykedést, amikor gyermeküknél valamilyen fogyatékosságot vagy tartós állapotot állapítanak meg. Legyen szó látássérülésről vagy más fejlődési eltérésről, a szülők számára természetes, hogy időre van szükségük ahhoz, hogy feldolgozzák a történteket.
Az első aggodalmak gyakran már akkor megjelennek, amikor a szülők észreveszik, hogy gyermekük fejlődése valamiben eltér a kortársaiétól. Később a vizsgálatok és a diagnózis sok család számára azt az érzést kelti, hogy minden megváltozott. Fontos azonban tudni, hogy az eltérő fejlődésű gyermek nem feltétlenül beteg. Egyszerűen más ütemben fejlődik, vagy valamely területen támogatásra van szüksége ahhoz, hogy képességeit a lehető legjobban kibontakoztathassa.
A gyermek fejlődése szempontjából az egyik legfontosabb tényező a megfelelő szakmai segítség és a szeretetteljes, elfogadó családi háttér. Nagy jelentősége van annak, hogy a szülők, a terapeuták és a pedagógusok együttműködjenek, hiszen a közös cél mindig az, hogy a gyermek a saját lehetőségeihez mérten a lehető legteljesebb életet élhesse. Az otthon végzett közös játékok, a fejlesztő feladatok és a szakemberek tanácsainak követése mind hozzájárulhatnak a fejlődéséhez.
Legalább ennyire fontos az is, hogy Ön se maradjon egyedül ezekkel az érzésekkel. A szülői támogató csoportok, klubok vagy sorstársközösségek lehetőséget adnak arra, hogy olyan családokkal találkozzon, akik hasonló élethelyzetet élnek meg. A tapasztalatok megosztása, a kölcsönös támogatás és a mindennapi nehézségek közös feldolgozása sokat segíthet abban, hogy könnyebbnek érezze ezt az utat.
Ne feledje, hogy gyermeke számára Ön jelenti a legfontosabb biztonságot. Az elfogadó, szeretetteljes légkör, a türelem és a közösen megélt örömök legalább annyira fontosak a fejlődése szempontjából, mint a különféle terápiák. Ha úgy érzi, a helyzet lelkileg túl nagy terhet jelent, bátran kérjen segítséget pszichológustól vagy családsegítő szakembertől is. A szülő támogatása ugyanúgy része a gyermek fejlődésének, mint maga a fejlesztés.
