Kedves Anna!
Ez valóban nagyon nehéz élethelyzet! Mi, felnőttek is nehezen birkózunk meg az elmúlás gondolatával, szeretteink elvesztéséről nem is beszélve. A gyerekek számára ez még nagyobb lelki terhet jelent. Fontos, hogy őszinték legyünk velük, és mindig az életkori sajátosságaikhoz, befogadó készségükhöz alkalmazkodva válaszoljunk a kérdéseikre. Bátorítsuk őket saját érzéseik, gondolataik, esetleges félelmeik kimondására, és vegyük komolyan őket! Ne titkolózzunk, és ne térjünk ki a beszélgetések elől! Még véletlenül se bagatellizáljuk, vagy mosolyogjuk meg, ha számunkra szokatlan dolgot vetnek fel.
Egy óvodáskorú gyermek számára a halál véglegessége még felfoghatatlan, gondolkodása még konkrét, megfogható dolgokhoz kötött, a filozófiai gondolatokat nem érti meg, ezekkel csak növelhetjük a szorongását. Használjunk egyszerű hasonlatokat, mint például, hogy a természetben is látjuk, hogy a virágok elnyílnak, a fák lehullatják leveleiket, mégis jó gondolni a nyárra, és a virágok illatára. Sokat segít az elengedésben, ha a nagymamával kapcsolatos jó dolgokról, emlékekről közösen beszélgetnek, régi képeket nézegetnek. Beszélgessenek arról is, hogy az elmúlás az élet természetes része.
Egy szeretett személy elvesztésének feldolgozása később, különböző életszakaszokban újra, és újra előjöhet. Saját hozzáállásunkkal sokat segíthetünk gyermekünk, hogy képes legyen egészségesen feldolgozni a megélt fájdalmat, amivel számtalan felnőttkori problémát is megelőzhetünk. A gyerekek nagyon rugalmasak, és ha érzik bennünk a biztonságot, a helytállást, és az érzelmek hiteles kifejezését, az odafordulást, ez a helyzet értékes lehetőség számukra, amelyben fontos dolgokat tanulnak meg az életről, az emberekkel való kapcsolatokról, szüleikről, és saját magukról.
Mondjon el gyermekeinek mindent, amit csak rájuk szabottan a helyzetről tudniuk kell! A szakemberek egyetértenek abban is, hogy nekik is joguk van elbúcsúzni szeretteiktől, és kifejezni fájdalmukat, ezért ne tartson attól, hogy elvigye őket a temetésre. Gyerekek és felnőttek beszámolóiból tudjuk, hogy akik számára ezt nem tették lehetővé, gyakran becsapottnak érzik magukat, és nehezebben dolgozzák fel veszteség élményeiket.
Fotó: Ed Yourdon
