Kedves Edit!
A célirányosan végzett mozgások csodákra képesek, a gyakorlás hatására az idegrendszerben kiváltódnak a genetikusan adott, ritmusos, elemi mozgásminták, ami segít beindítani a megkésett mozgásfejlődést.
Először a gurulás, kúszás, mászás, később az ülés, állás és járás jelenik meg. Ezekre harmonikus fejlődés esetén nem kell, sőt nem is szabad a gyermeket tanítani. Csupán megfelelő mozgásteret kell biztosítanunk számára: terítsünk plédet a padlóra, és színes, hangot adó csörgőkkel, játékokkal ösztönözzük őt a mozgásra.
Ha a mozgásfejlődés bármely szakasza kimarad, vagy csak rövid ideig van jelen, érdemes neurológus szakember vizsgálatát és tanácsát kérni. Ilyenkor gyakran korai fejlesztést javasolnak. A szomatopedagógus szakember speciális tudással és eszközökkel segíti a nagymozgások fejlesztését. A baba az érintések hatására a testtájait, a nyomásélmények és ütközések révén pedig saját testhatárait tapasztalja meg, míg a távolabbi tárgyak elérése során a teste kiterjedését ismeri fel.
Az egyes fejlődési szakaszok célirányos mozgásai elősegítik a következő mozgásfejlődési lépcső kialakulását is, ezért a kimaradt fejlődési fázisok megfelelő terápiával pótolhatók. A foglalkozások megtervezése során a szakember figyelembe veszi a baba izomzatát, testalkatát, mozgásigényét, terhelhetőségét, valamint mozgástapasztalatait és helyzetfelismerő képességét is.
