A négyéves fiam dadogó. Már kap segítséget, de mi szülőként hogyan beszéljünk a dadogó gyermekünkhöz? Mi az, amit mindenképpen érdemes elkerülnünk?
Kedves Anja,
nagyon fontos kérdést feszeget, hiszen dadogó gyermek esetében óriási a jelentősége a környezet hozzáállásának. A dadogó gyermek szülői, családi részről történő támogatása a terápia mellett is nagyon fontos, hiszen Önök gyermekük legfőbb támaszai.
Mindenképpen adjanak teret a gyermeküknek, időt arra, hogyha lassabban is, de elmondhassa, ami foglalkoztatja. Segítséget jelent számára, ha úgy beszélgetnek, hogy nyugodt környezet veszi körül Önöket. Az ellazult, nyugodt állapot általában a beszéd görcsösségét is oldja. A simogatás, érintés is feszültségoldó hatású lehet, így ezzel is támogathatják gyermeküket.
A megfelelő mintaadás kiemelt jelentőségű. Érdemes lassítani a saját beszédtempót, ezzel is segítve a gyermeket a nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb beszéd kialakításában, amely mellett ritkábban jelentkezik a dadogás.
A gyermekek számára gyakran könnyebb a beszélgetés, ha az közös tevékenységhez kapcsolódik. Érdemes olyan elfoglaltságot választani, amelyet örömmel végeznek együtt, és amely lehetőséget ad a nyugodt beszélgetésre is. Ilyen közös tevékenység lehet például egy séta vagy kirándulás, de a kézműveskedés, alkotás, festés is jó lehetőséget kínál. A közös főzés és sütés szintén alkalmas a nyugodt együttlétre és beszélgetésre.
Beszélgetés közben ne arra reagáljanak ahogyan beszél a gyermekük, hanem mindig arra, amit mond. Ez hozzájárul ahhoz, hogy gyermekük biztonságban érezze magát. Fontos, hogy ne siettessék, és ne kérjék tőle a dadogás abbahagyását. A szemkontaktus fenntartásával és biztató tekintettel erősíthetik benne az elfogadás és a figyelem élményét.
Kipróbálhatják, hogy valamilyen apró tárgyat adnak fiuk kezébe, amelynek nyomkodása segíthet a feszültség oldásában, ezáltal pedig gyermekük beszéde is folyamatosabbá válhat.
A beszéd folyamatosságának hátterében több tényező is állhat. Akkor tudnak igazán hatékony segítséget nyújtani gyermeküknek, ha az egyéni nehézségeihez igazodva támogatják őt. Ennek fontos lépése, hogy már kapcsolatba léptek szakemberrel. Bátorítom Önöket, hogy forduljanak bizalommal a gyermekükkel foglalkozó szakemberhez, és kérjenek tőle személyre szabott tanácsot.
