8 éves, 4. osztályos gyermekemnél óvodás kora óta felfigyeltünk rá, hogy sajátos hirtelen temperamentuma van. Hamar nyugtalanná vált, öntörvényű volt, gyakran alkudozott. A játékszabályokat rendszeresen megszegte. Iskolaérettségi vizsgálaton érettnek látták, de megjegyezték, hogy szabálytartása, feladattudata gyengébb, szociálisan kissé éretlen. Nyelvi tagozatos normál iskolába írattuk, mert ez volt a legközelebbi iskola, de itt nincs sikerélménye, sok a beírás az e-naplóban, nem szeret iskolába járni, mert mindig ő a bűnbak. Pedig a nyelvtanulás jól megy neki. Hogyan segíthetném ebben a helyzetben?
Kedves Eszter!
A gyermek iskolai pályafutása rémálommá válhat, ha hiába vág az esze, jelentkezik, de nem őt szólítják fel, ha belebeszél a tanórába, rászólnak és indulatossá válik, vagy ha lépten-nyomon durcás. A folyton izgő-mozgó, babráló gyerkőc nemcsak a pedagógusokat, hanem sokszor az osztálytársakat is irritálja. A szülő ettől az érzéstől nagyon nehezen tudja megóvni gyermekét, ha egyedül akarja ezt megtenni, és nem kap segítséget. A család számára ilyen esetben indokolt szakember felkeresése és a gyermek kivizsgálása. Amennyiben kiderül, hogy figyelem vagy magatartászavar áll a háttérben, akkor a pedagógiai szakszolgálatot is érdemes felkeresni, hiszen ők tudnak abban segíteni, hogy a megfelelő ellátás az intézményben is elinduljon. Ilyen esetekben akár két körben is vizsgálják a gyermeket, mire szakértői véleményt kap, amely leírja az intézményben megvalósuló differenciált és különleges bánásmód mikéntjét, megnevezi a szakembereket, akik a fejlesztésekkel és a tanórai folyamatokban javasolt módosításokkal elérik, hogy jobban illeszkedjenek az iskolai körülmények a gyermek állapotához, így van esély, hogy szívesen járjon iskolába.
Fotó: mdjaff
