SNI, BTMN – Mi a különbség?

A “sajátos nevelésű igényű” és a “beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel” küzdő gyermek. Mi a különbség?

Kedves Kata!

Ha Merse tanulási problémákkal küzd, valóban érdemes felkeresni a szakszolgálatot, hogy kiderüljön, mi áll a probléma hátterében. Ne ijedjen meg, nem feltétlenül nagy a baj, a vizsgálat pontosítja majd az okokat is! Az is előfordulhat, hogy a tanító által említett két diagnózis nem igazolódik vissza, azonban valóban érdemes tudni, mit takarnak ezek az elnevezések.

A köznevelési törvény szerint az SNI kifejezés a „sajátos nevelési igényű” gyermekre vonatkozó elnevezés, aki különleges bánásmódot igényel, és a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral, például súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral küzd.

A BTMN a „beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség” rövidítésére szolgál. Az ugyancsak különleges bánásmódot igénylő gyermek a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján az életkorához viszonyítottan jelentősen alulteljesít, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd. Közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, ám fontos tudni, hogy nem minősül sajátos nevelési igényűnek.

A pontos besorolás megállapítása szakértői vizsgálattal történik, amely járási és a megyei szintén is zajlik. Akit sajátos nevelési igényűnek vélelmeznek azt a megyei szintű szakértői bizottság is megvizsgálja, ilyenkor ők határozzák meg a végleges diagnózist. Mindkét intézményben a gyermek szükségleteinek és a fejlődésének megfelelő terápiákat javasolnak. Ha a sajátos nevelési igény merül fel, a befogadó iskolának mindenképpen rendelkeznie kell az ellátás feltételeivel.

Megosztás

Kapcsolódó cikkek

Zsebpénz – pénzügyi tudatosság gyerekkorban

A fiam egyre gyakrabban kér pénzt apróságokra, édességre, játékra vagy programokra. Felmerült bennem, hogy talán érdemes lenne rendszeres zsebpénzt adni neki. Ugyanakkor bizonytalan vagyok: mikortól célszerű elkezdeni, mennyi lenne reális összeg, és hogyan lehet úgy bevezetni, hogy ne csak elkölteni tanulja meg, hanem felelősen bánjon a pénzzel? Vajon jó ötlet a zsebpénz, vagy inkább újabb viták forrása lesz?

Gyerekszerelem – mit kezdjünk vele szülőként?

A felsős fiam most élte meg az első szerelmet. Folyamatosan róla beszél, sokat ír neki, ugyanakkor időnként nagyon kiborul, ha nem kap választ, vagy úgy érzi, visszautasítják. Örülök, hogy megéli ezt az élményt, de közben aggódom is. Vajon szükséges beavatkoznom, vagy inkább hagyjam, hogy a saját tapasztalatain keresztül tanuljon?

Mesterséges intelligencia – segítség vagy veszély?

Egyre többször tapasztalom, hogy a gyermekem mesterséges intelligenciát használ tanuláshoz, információkereséshez, sőt időnként beszélgetésre is. Bár magam is élek ezzel az eszközzel, mégis aggodalommal tölt el. Vajon árthat ez a gyermeknek, vagy inkább az a fontos, hogy megtanulja megfelelően használni?

Scroll to Top
Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.