Mitől fél az órán?

A felsős lányom egyre gyakrabban mondja, hogy fél bizonyos tanároktól. Nem mer megszólalni órán, előre szorong a felelésektől, és néha már előző este feszült. Nem tudom, mennyire kell ezt komolyan venni, és hogyan segíthetnék úgy, hogy közben ne erősítsem tovább a félelmeit.

Kedves Bogi,

felső tagozatban sok gyermek számára megterhelő, hogy több tanárhoz, különböző elvárásokhoz és eltérő stílusokhoz kell alkalmazkodni. Ugyanakkor fontos jelzés, ha a félelem tartóssá válik, és a gyermek nemcsak egy-egy dolgozat vagy felelés előtt izgul, hanem visszahúzódik, kerüli az adott órát, vagy már előre szorong miatta.

Első lépésként érdemes megérteni, pontosan mitől fél. Előfordulhat, hogy nem is magától a tanártól, hanem a megszégyenüléstől, a hibázástól, egy hangos rászólástól, vagy attól tart, hogy negatív kép alakul ki róla. Ha ezt együtt sikerül pontosabban megfogalmazni, a félelem már kevésbé lesz megfoghatatlan.

Szülőként az egyik legfontosabb, hogy komolyan vegyük az érzéseit, de ne erősítsük fel a fenyegetettséget. Nem segít, ha legyintünk rá, de az sem, ha mi magunk is kizárólag negatívan beszélünk a tanárról. Inkább azt érdemes közvetíteni: „értem, hogy ez neked nehéz, és együtt megnézzük, mit lehet tenni”.

Sokat segíthet, ha konkrét helyzetekről beszélgetnek: mikor kezdődik a szorongás, mi történik az órán, mitől tart leginkább, és mit tudna mondani vagy tenni egy nehezebb pillanatban. Emellett fontos megerősíteni benne, hogy a hibázás természetes, egy rossz felelés nem minősíti őt, és nem kell minden helyzetben tökéletesnek lennie.

Ha a félelem tartósan fennáll, érdemes nyugodt, együttműködő módon a tanárral is felvenni a kapcsolatot. Nem feltétlenül panasszal, inkább azzal a céllal, hogy közösen találjanak megoldást arra, hogyan tudna a gyermek biztonságosabban részt venni az órán. Gyakran már az is változást hoz, ha a pedagógus látja: a gyermek nem érdektelen, hanem szorong.

Amennyiben a szorongás testi tünetekkel, alvászavarral, sírással, iskolakerüléssel vagy erős önbizalomvesztéssel jár, érdemes szakember segítségét is kérni.

A cél nem az, hogy a gyermeket minden nehéz helyzettől megóvjuk, hanem hogy ne maradjon egyedül a félelmével, és fokozatosan megtanulja kezelni azokat a helyzeteket, amelyekben kiszolgáltatottnak érzi magát.

Megosztás

Kapcsolódó cikkek

Zsebpénz – pénzügyi tudatosság gyerekkorban

A fiam egyre gyakrabban kér pénzt apróságokra, édességre, játékra vagy programokra. Felmerült bennem, hogy talán érdemes lenne rendszeres zsebpénzt adni neki. Ugyanakkor bizonytalan vagyok: mikortól célszerű elkezdeni, mennyi lenne reális összeg, és hogyan lehet úgy bevezetni, hogy ne csak elkölteni tanulja meg, hanem felelősen bánjon a pénzzel? Vajon jó ötlet a zsebpénz, vagy inkább újabb viták forrása lesz?

Gyerekszerelem – mit kezdjünk vele szülőként?

A felsős fiam most élte meg az első szerelmet. Folyamatosan róla beszél, sokat ír neki, ugyanakkor időnként nagyon kiborul, ha nem kap választ, vagy úgy érzi, visszautasítják. Örülök, hogy megéli ezt az élményt, de közben aggódom is. Vajon szükséges beavatkoznom, vagy inkább hagyjam, hogy a saját tapasztalatain keresztül tanuljon?

Scroll to Top
Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.