Három és fél éves kislányunk Petra az óvodában egy tündér, szeptemberben gyorsan beilleszkedett. Otthon viszont elviselhetetlen dolgai vannak. A legborzasztóbb, hogy ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, fejhangon visít, amíg ki nem követeli, amit akar. Én ilyenkor átadom a dolgot a feleségemnek, de tudom, hogy ez nem megoldás. Hogyan kezeljem a kislányunkat?

Kedves Attila!

Kislányuk egészséges alkalmazkodási készségről tesz tanúbizonyságot, hiszen nagyon jól felmérte, hogy melyik közegben, milyen fajta viselkedéssel érheti el leginkább céljait. Az óvodában a szabályok betartásával, otthon az erős hanggal. De komolyra fordítva a szót, számára is, mint minden kezdő kisóvodás számára komoly erőpróba az óvodai élethez való hozzászokás, alkalmazkodás. A közösségben sokkal több inger éri, mint korábban, amikor még idejét javarészt otthon, hozzátartozói körben töltötte. Sokkal több feltehetően a frusztráció, a konfliktushelyzet is, hiszen meg kell osztani a játékait, időre kell megcsinálni dolgokat stb. A napközben felgyülemlett feszültség otthon, biztonságos környezetben jön ki, ami részint természetes jelenség. Petra egyébként még abban az életszakaszban van, amelyet a köznyelv is dackorszaknak nevez. Ez az életkor az énfejlődés fontos állomása. Ilyenkor a gyerekek próbálgatják a határaikat, feszegetik a korlátokat, építik személyiségük fontos részeit. Ebben az átmeneti állapotban a felnőtteken múlik, hogy ne keletkezzenek szélsőséges helyzetek. Ne hagyják a nebulót beleveszni a parttalan indulatkitörésekbe, de ne is törjék le a bontakozó akaratot, önállóságot! A legjobb megelőzni a tudhatóan kényes helyzeteket (tv nézés, fürdés stb.), vagy figyelemeltereléssel, tapintattal segíteni a kis akarnokot. Az biztosan nem szerencsés, ha a gyermek a szülő tehetetlenségét látja. Az ilyen reakció elbizonytalaníthatja, szorongást szülhet, és ezzel beindul az ördögi kör. Ha az édesanya jobban tudja kezelni a szituációkat, beszéljék meg, milyen stratégiát alkalmaz, ami beválik!