Válás után mennyire vonhatom be a gyerekeket a családi helyzetek megoldásába?

Két gyermekemet egyedül nevelve heti több alkalommal 12 éves lányom hozza haza kisöccsét az óvodából. Árthatok neki ezzel?

Kedves Szilvia!

Ezt a kérdést nem is olyan könnyű egyértelműen megválaszolni. Több szempontot is mérlegelni kell, amikor gyermekeinket bevonjuk a családi munkamegosztásba, vagy a problémák megoldásába. Természetesen helyes az a megközelítés, hogy mindenki segítse az életét annak a közösségnek, amelynek része. Amit biztosan figyelembe kell venni az a gyerek életkora, személyiségállapota, készségei, és egyéb feladatai. Csak olyan dolgokat bízzunk a gyerekekre, amely életkoruknak, képességeiknek, személyiségállapotuknak megfelel. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet a fejlődés érdekében az ésszerűség keretei között mindig egy kicsit többet elvárni, sőt! Óvatosan kell azonban az olyan feladatokkal bánni, amely tulajdonképpen a szülői funkciókat hárítja át a gyerekre. Válások után, kényszerhelyzetből adódóan viszonylag gyakran előfordul, hogy a jelen nem lévő szülő szerepei, és a helyzet okozta érzelmi terhek hárulnak a gyermekre. Ez hosszabb távon okozhat károkat, ha nincs megfelelően kezelve. Elképzelhető, hogy 12 évesen még sok kislányának ez a felelősség, és a rendszeres igénybevétel. Érdemes átbeszélni ezeket a kérdéseket egy szakemberrel, aki minden szempontot figyelembe véve segíthet felmérni a helyzetet, és kialakítani a megfelelő stratégiát.

Mit kezdhet a szülő a gyermek indulataival?

13 éves fiamnak napi szinten vannak indulatkitörései. Ilyenkor rugdossa a bútorokat, ordít, és csúnyán beszél velem.

Kedves Margit!

Bizonyára sokat hallott arról már ön is, hogy a tinédzsereknél mennyire gyakoriak a hangulatingadozások, érzelmi kilengések. Elbeszéléséből azonban úgy tűnik, ez több annál. Az ilyen mértékű érzelemkitörések hátterében gyakran tehetetlenség, frusztráció áll. Mindenképpen fontos lenne kideríteni, hogy küzd-e olyan nehézségekkel gyermeke, amelyeket nem tud megoldani. Lehet, hogy a tanulás területén vannak problémái, vagy a kortársakkal került konfliktusba, esetleg nem találja a helyét közöttük, stb. Előfordulhat az is, hogy pont szülei figyelmét szeretné felhívni magára, és ezekkel az eszközökkel próbál kommunikálni. Egyáltalán nem biztos, hogy aki felé az indulatok irányulnak, valóban az a személy, akinek szólnak ezek az érzelmek. Ha a családban vannak megoldatlan konfliktusok, akkor érdemes ezeknek a végére járni, esetleg családterapeuta segítségét kérni. Ebben járatos szakemberek dolgoznak a pedagógiai szakszolgálatoknál, akik mindenképpen tudnak javaslatokat tenni, mi tegyen.

17 éves vagyok, jövőre érettségizek. Bizonytalan vagyok abban, hogy gimnázium után milyen szempontok szerint válasszak egyetemet, milyen pályát válasszak?

Kedves Örs!

Életed egyik jelentős állomása közeledik, nem csoda, ha kérdések merülnek fel benned, és bizonytalannak érzed magad. Sok veled hasonló korú fiatal teszi fel magának nap, mint nap ezt a kérdést. Ahogy te is írod, jó, ha van egy szempontrendszer, egy stratégia, amiből ki lehet indulni. Nagyon fontos, hogy a választás egybe essen az érdeklődésed irányával. Ne csak a gimnáziumi tárgyakban gondolkodj!

Gondold végig, hogy életed során melyek voltak azok a területek, amelyek vonzóak voltak számodra! A családban, tágabb környezetedben kinek a foglalkozása tetszett, és mi volt az, ami elsősorban megfogott benne? A munkabeosztás, az, hogy egyedül végezhető, vagy éppen, hogy csapatban lehet dolgozni? Érdemes sok-sok szempontot összegyűjteni. A másik aspektus saját képességeid, készségeid ismerete, nem utolsó sorban eredményességed megfontolása. Miben vagy jó? Önismereti kérdésekben kérheted szakember segítségét is.

Az is nehezítheti a döntést, ha úgy érzed, hogy később már nem tudsz majd változtatni, és választásod egy életre szól. A szakértők szerint a XXI. század munkavállalójának legfontosabb tulajdonsága a megújulás képessége lesz, tehát ne aggódj, döntésedet hozd meg bátran, szabadon! Ha szükséges kérheted tanácsadó segítségét. Több intézmény, szervezet foglalkozik pályaorientációs, illetve pályaválasztási tanácsadással. Érdemes böngészni az interneten is, illetve két tipp, ahol biztosan színvonalas segítségre számíthatsz: Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadó, és Országos Felsőoktatási Iroda. Sok sikert!

Fotó: Simon Aughton

Két kislány édesanyja vagyok, és felfigyeltem rá, hogy nemcsak én, de más anyák is általában a bal kezükben tartják a kicsiket. Érdekelne, hogy miért van ez így? Van erre tudományos magyarázat?

Kedves Vera!

Ez valóban nagyon érdekes jelenség, számos kutatás született a témában. A nők 75-80%-a valóban a bal oldalán szereti hordani kisgyermekét, aminek igen érdekes, evolúciós okai vannak.

Érdekesség, hogy jóval már a fogamzóképes kor előtt megfigyelhető hasonló szokás a kicsiknél is. Az óvodás, és általános iskolás kislányok egyértelműen hajlamosabbak a bal kezükkel, bal oldalukhoz szorítva hordani babáikat. A férfiaknál ugyanilyen hajlam nem mutatható ki. A jelenség magyarázatára különböző elméletek születtek, ide tartozik a jobbkezesség-balkezesség, az anya szívéhez való közelség, a bal oldali mell érzékenysége, és egyéb pszichológiai elméletek, azonban úgy tűnik, hogy a valódi magyarázat nem ezekben keresendő.

A bal oldalon hordás szokásának kialakulásáért az agyunk felépítése, a különböző funkciókhoz köthető agyféltekék felelősek. Amikor ugyanis a baba a bal oldalon van, az agyi pályák kereszteződése miatt az édesanya agyának jobb oldala aktiválódik, ez a fizikiai aktiváció pedig elősegíti a kötődést, vagyis az anya-gyermek közötti kapcsolat összhangját. A bal oldalról származó érintés az agy jobb oldalát aktiválja, ahol a nyelvi, értelmező funkciók is megtalálhatók. Az érzet a jobb oldalon keletkezik. Tehát, ha a gyermeket a bal oldalon hordja az anya, akkor könnyebben értelmezi a gyermek jelzéseit, könnyebben ért vele szót, hisz az érzet keletkezési helyével azonos oldalon mozdulnak meg a nyelvi, értelmező funkciók működéséért felelős idegpályák.

Fotó: Michelle Soulierre

Kisfiam két és fél éves, még nem jár közösségbe. Bizonytalanok vagyunk, mennyire lehet fontos számára, hogy minden ugyanabban az időpontban történjen a napirendjében. Gondolok itt az étkezésre, alvásra, játékra stb. A feleségemmel nem élünk túlzottan rendszerezett életet, de a gyerek kedvéért mindent megteszünk.

Kedves Péter!

Az ilyen korú gyerekek életében a napi rutinnak még kitüntetett szerepe van. A ritmus, a kiszámíthatóság fontos számukra, többek között az átláthatóság, a biztonságérzet kialakulásának, és megőrzésének szempontjából is. Tudjuk, hogy a kis lurkók még nem érzékelik úgy az időt, mint a „nagyok”, vagy a felnőttek. Nekik a történések strukturálják a napot. Egy nem túl merev, de stabil rendszer kiegyensúlyozottabbá, nyugodtabbá teszi az életüket. Ez egyébként a nagyobb gyermekekre, sőt a felnőttekre is igaz. Gondoljunk bele, hogy világunkban minden – a szervezetünk és a természet működése is – ritmusra, összehangoltságra épül. Persze, ha néha eltérünk a szabályoktól, az semmi bajt nem okoz, sőt színesíti az életet, és növeli az alkalmazkodó képességet. Ezzel együtt fontosak a napi rutinok, mert megalapozzák azt, hogy az óvodai, később az iskolai élet kihívásait zökkenőmentesen vegyék a nebulók.

 

Fotó: Melanie Cook

Lányom 10. osztályos gimnazista, idén önkéntes munkára szeretne menni a barátnőivel. A Nem Adom Fel Alapítványt választották, amiről én még nem hallottam. Mit lehet róluk tudni? Lehet ilyen helyen pontot kapni a munkájukra?

Kedves Zsuzsa!

Az Alapítvány 2005-ben jött létre a sérült emberek támogatására, elismert szervezet, több népszerű kezdeményezést indítottak útjára az elmúlt években. Van például zenekaruk, kórusuk, több, gyermekeket foglalkoztató intézményük, sőt még egy kávézót is létrehozott a csapat. Gyakran lépnek fel patronáltjaikkal különböző rendezvényeken, illetve dolgoznak iskolákban, cégeknél, és más helyeken is, hogy a fogyatékkal élő embereket és az egészségeseket közelebb hozzák egymáshoz.

A lányok azt gondolom nagyon jól választottak, azonban érdemes előzetesen konzultálni a fiatalok szándékáról az Alapítvány vezetőjével, vagy a munkatársaival. Ha a szervezet fogadni tudja a gyerekeket, az iskola és a civil szervezet együttműködési megállapodást köt egymással. Csak ezután kezdhetik a munkát a gyerekek, az elvégzett órák függvényében pedig a pontok jóváírásra kerülnek. Minden bizonnyal nagyon hasznos lesz számukra ez a tevékenység, és érdekes élményekkel gazdagodnak a jövőben.