Nemrégiben derült ki, hogy óvodás kisfiúnk értelmi fogyatékos, ami nagyon váratlanul ért bennünket. Korábban nem voltak jelei annak, hogy baj van, de azzal vígasztalnak bennünket, hogy a korai felismerés és fejlesztés nagy mértékben segíti a javulást. Szeretném megtudni, milyen irodalmat érdemes tanulmányozni a témában, hogy a gyakorlati ismereteinket is bővíthessük, és otthon is felkészülten segíthessünk Zoli fiúnknak.

Kedves Borbála!

Ezzel a problémával sajnos egyre több szülő szembesül, a KSH adatai szerint Magyarországon évente nyolcvanezer újszülött jön a világra, közülük minden tíz gyermek sajátos nevelési igényű. Egyre fontosabb tehát, hogy a szülők felkészítése minél gördülékenyebben történhessen. Ezt a célt szolgálja az a kiadvány is, amire szeretném felhívni a figyelmét. Az Útikönyv eltérő fejlődésű gyereket nevelő családoknak című kiadvány Magyarországon elsőként ad az érintett szülők számára útmutatást a diagnózis közlése utáni életszakaszra. Az Útikönyv a „Mindenkinek Becsengettek” koragyermekkori intervenció és iskolai együttnevelés integrált gyakorlati protokollja, amely a fogyatékkal élőkért című ERASMUS+ projekt részeként készült el. A kiadvány a tanácsadás mellett támogatást kíván nyújtani az érintett szülők és szakemberek részére közérthető módon.

Zorka 11 hónapos, a védőnő javaslata, hogy vigyük fejlesztésre nevelési tanácsadóba. Nagyon meg vagyunk ijedve. A nevelési tanácsadóba nem nagyobb gyerekek járnak? Mi annyira igyekeztünk mindent jól csinálni.

Kedves Édesanya!

Először is fontos lenne tisztázni a védőnővel, hogy pontosan miről is van szó. Miért gondolta, hogy gyermekükkel fel kell keresni a pedagógiai szakszolgálatot? Önöknek, mint szülőknek fontos tudni, hogy mit észlelt az egészségügyi szakember. Egy ilyen beszélgetés máris feloldhatja az ijedtség nagy részét. Bátran kérdezzenek mindig, ha valamit nem értenek, vagy valamiben bizonytalanok! Javaslom, vegyék fel a védőnővel a kapcsolatot, és tisztázzák vele a helyzetet! Egyébként is célszerű orvosi papírokkal, vagy védőnői javaslattal megkeresni a nevelési tanácsadót, bár erre önkéntesen, papírok nélkül is van lehetőség. Ne ijedjenek meg, a szakszolgálatnál felkészült szakemberek vizsgálják majd meg a gyermeket. Az esetek egy részében helyben, egyénre szabott fejlesztő módszerekkel segítik a gyermekek fejlődését. Valamikor további vizsgálatok is szükségesek ahhoz, hogy a lehető legjobb fejlesztést kapja a kisgyermek. Ezt általában szintén a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálat korai fejlesztésre szakosodott szakemberei végzik.

Fiunk, Ádám külföldi egyetemre készül. Az édesapjával nagy egyetértésben találták ezt ki, de én nagyon félek, hogy nem való ez Ádámnak. Igaz, hogy többen készülnek Angliába az iskolából, de nem tudom elképzelni, hogy boldogulni tud majd egyedül.

Kedves Mária!

Teljesen érthető, hogy aggódik, de valószínűleg nincs mitől tartania. Ma már nem számít ritkaságnak, hogy a fiatalok nagy része külföldi egyetemeken tanul, sőt középiskolásként is hónapokat töltenek más országokban, hogy tapasztalatokat szerezzenek, nyelvet tanuljanak. Ugyanakkor a szülők természetes reakciója, hogy nehezen engedik el gyermeküket az ismeretlenbe. Egyébként is új szakasz kezdődik a család életében, hiszen fiuk most már a felnőttkor küszöbén áll, illetve éppen készül átlépni azt. Higgye el, hogy képes lesz megbirkózni a kihívásokkal, és ezek az erőpróbák segítik őt ebben a folyamatban! Az Ön bizonytalansága lehetséges, hogy tisztán érzelmi eredetű, talán az átlagosnál nehezebben viseli el gyermeke leválását. Azt javaslom, ne maradjon ki a tervezgetés folyamatából, úgy biztosan kevésbé lesz félelmetes az új helyzet víziója, és Ön is könnyebben barátkozik meg az új tervekkel.

Három és fél éves kislányunk Petra az óvodában egy tündér, szeptemberben gyorsan beilleszkedett. Otthon viszont elviselhetetlen dolgai vannak. A legborzasztóbb, hogy ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, fejhangon visít, amíg ki nem követeli, amit akar. Én ilyenkor átadom a dolgot a feleségemnek, de tudom, hogy ez nem megoldás. Hogyan kezeljem a kislányunkat?

Kedves Attila!

Kislányuk egészséges alkalmazkodási készségről tesz tanúbizonyságot, hiszen nagyon jól felmérte, hogy melyik közegben, milyen fajta viselkedéssel érheti el leginkább céljait. Az óvodában a szabályok betartásával, otthon az erős hanggal. De komolyra fordítva a szót, számára is, mint minden kezdő kisóvodás számára komoly erőpróba az óvodai élethez való hozzászokás, alkalmazkodás. A közösségben sokkal több inger éri, mint korábban, amikor még idejét javarészt otthon, hozzátartozói körben töltötte. Sokkal több feltehetően a frusztráció, a konfliktushelyzet is, hiszen meg kell osztani a játékait, időre kell megcsinálni dolgokat stb. A napközben felgyülemlett feszültség otthon, biztonságos környezetben jön ki, ami részint természetes jelenség. Petra egyébként még abban az életszakaszban van, amelyet a köznyelv is dackorszaknak nevez. Ez az életkor az énfejlődés fontos állomása. Ilyenkor a gyerekek próbálgatják a határaikat, feszegetik a korlátokat, építik személyiségük fontos részeit. Ebben az átmeneti állapotban a felnőtteken múlik, hogy ne keletkezzenek szélsőséges helyzetek. Ne hagyják a nebulót beleveszni a parttalan indulatkitörésekbe, de ne is törjék le a bontakozó akaratot, önállóságot! A legjobb megelőzni a tudhatóan kényes helyzeteket (tv nézés, fürdés stb.), vagy figyelemeltereléssel, tapintattal segíteni a kis akarnokot. Az biztosan nem szerencsés, ha a gyermek a szülő tehetetlenségét látja. Az ilyen reakció elbizonytalaníthatja, szorongást szülhet, és ezzel beindul az ördögi kör. Ha az édesanya jobban tudja kezelni a szituációkat, beszéljék meg, milyen stratégiát alkalmaz, ami beválik!

Kata lányunk idén érettségizik, de még nem tudja, hol fog továbbtanulni. Kiskora óta szereti a természetet, sokat kirándul még mai is. Biológiából, matematikából a legjobbak közé tartozik a gimnáziumban, a humán tárgyak kevésbé kötik le. Mi mérnök család vagyunk, de nem akarjuk nagyon befolyásolni. Hogy segítsünk neki?

Kedves Katalin!

Bizony sok végzős tanuló számára nehéz időszak ez. Az élet egyik legkomolyabb döntését munka és élettapasztalat nélkül kell meghoznia a fiataloknak, ami valóban nem könnyű. Ilyenkor a család természetesen nagyon szeretne segíteni, a szülők pedig a saját tapasztalataik alapján adnak tanácsokat. Befolyásolni azonban valóban nem szerencsés a pályaválasztás előtt álló fiatalt. A legtanácsosabb a saját megoldásaihoz hozzásegíteni őt. Beszélgessenek lányukkal minél többet, érezze a figyelmet, a támogatást, és hogyan szabadon „kihangosíthatja” saját gondolatait, kétségeit, félelmeit.

Ebben a helyzetben nagyon fontos a kellő önismeret, a személyiség, az alkati adottságok, és képességek minél reálisabb ismerete. Abban is tudják támogatni őt, ha sorra veszik az idevonatkozó szempontokat. A másik fontos dolog a pályaismeret, érdemes minél többet megtudni az adott területről. Ma már nagyon sok információ elérhető az interneten, buzdítsák őt önálló kutatásra! Ilyen felületek például a pályaorientációs portál, az egyetemek honlapjai stb. A továbbtanulási lehetőséget jelentő felsőoktatási, vagy szakképzési intézmények ismerete is nagyon fontos. Nem árt némi munkaerő piaci ismeret sem, hiszen az egyetemi évek hamar elszállnak.

Ami talán a legfontosabb üzenet, hogy ne féljen döntéseket hozni, mert semmi végleges dolog nem történik az életében! A jövő generációinak vélhetően rugalmasnak kell lenni az állandóan változó környezeti feltételek miatt, és fel kell készülniük arra, hogy akár többször is pályát fognak módosítani, hasonlóan ahhoz, mint ahogy lényegesen gyakrabban költözünk, mint, ahogy azt nagyszüleink tették.

Gimnazista lányom színésznek készül. Vannak hanghibái, a légzéstechnikája is fejlesztésre szorul, de nem szeretne logopédushoz járni. Nagyon elszánt, hogy ő egyedül, könyvből fogja helyrehozni a hibáit. Lehetséges ez?

Kedves Sámuel!

Minden bizonnyal nagyon céltudatos, eltökélt lánya van. Minden elismerésem, hogy kamasz létére ilyen bátran ugrik bele az ismeretlenbe és igyekszik mindent megtenni önerőből, hogy színésznek tanulhasson.

A kérdése valóban elgondolkodtató, hiszen a hanghibák javítása logopédus feladata, és a beszédtechnika javításával – aminek része a megfelelő légzéstechnika elsajátítása is – elsősorban logopédusok foglalkoznak. Napjainkban persze egyre több cikk, kiadvány jelenik meg, amelyek abban erősítik meg az olvasót, hogy önerőből, szakember segítsége nélkül is lehetséges ezeket a dolgokat megfelelően elsajátítani. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy vannak olyanok, akiknek ez sikerülhet és sikerül is. Ők rendszerint nagyon-nagyon elszántak, jó megfigyelő készséggel rendelkeznek, amit magukon is eredményesen tudnak alkalmazni, és hosszú időn át, kitartóan foglalkoznak a dologgal. Általában persze azok járnak sikerrel egyedül, akiknél nincs nagy probléma, inkább csak apróbb finomításokra van szükség. Például az artikulációjuk tiszta, a hangképzésük megfelelő, csakúgy mint a beszédritmusuk, és a gyakorlás során csupán a légzéstechnikájukkal kell foglalkozniuk, vagy a levegőkapacitás növelésén kell csak dolgozniuk.

Aki színésznek készül és a hangjával, beszédével szeretné megkeresni a kenyerét, annak nagyon oda kell rá figyelnie a hangképzésre, nem csupán a felvételi előtt, hanem később is folyamatosan ápolnia kell azt. Egy kamasz gyermek estében is azt javaslom, hogy forduljanak szakemberhez. Mindezt persze úgy érdemes tenni, hogy a közben lányát végig támogatja és biztatja a munkára, hiszen óriási dolog, hogy ilyen elszántsággal áll neki az önfejlesztésnek. Viszont érdemes felhívni a figyelmét arra, hogy egy szakember teljesebb képet lát, akár megbeszélés tárgyát képezheti az is, hogy milyen gyakorisággal találkoznak, és mennyi az otthoni munka. Mindenképpen javaslom, hogy legalább egy felmérés, és konzultáció erejéig találkozzanak logopédussal, hogy lánya és Ön is tisztában legyen vele, hogy mire vállalkozik.

Fotó: Dick Vos