Harmadikos fiam olvasási nehézséggel küzd. Logopédiából is kap gyakorolni valót, viszont én nem tudok vele gyakorolni, nekem is dolgoznom kell. Szeretném tudni, hogy olvasási zavar esetében hatékony lehet az önállóan végzett gyakorlás is?

Kedves Édua!

Többeknél nehézséget jelent a közös gyakorlás kivitelezése, a szülők otthonról történő munkavégzése érthetően nehezítő körülmény.

Minden gyermek különböző hozzáállással, motiváltsággal áll a munkához, tanuláshoz, és a logopédiához is. Az egyéni eltérések, nehézségek, a mögöttük álló okok, és azok súlyossága sem egyforma, továbbá a gyakorolni valók is igen különbözőek lehetnek. Általánosságban elmondható, hogy a kisebbeknél – óvodás és kisiskolás gyermekeknél – a szülő segítő jelenléte a tanulás során elengedhetetlen, hiszen a gyerekek még nem boldogulnak olyan jól a virtuális világban, nehezen dolgoznak önállóan. Persze részfeladatokban nagyon fontos, hogy az önálló munkavégzés felé tereljék őket.

Nehezen elképzelhető, hogy fia teljesen egyedül tud logopédiát gyakorolni. Javaslom, hogy beszéljen fia logopédusával, esetleg a terápiás anyag tervezésénél érdemes jobban szem előtt tartani az önálló munkavégzést, de teljesen önálló gyakorlás nem valószínű, hogy elvárható. Az olvasási zavar nagyon összetett lehet, hátterében több tényező is állhat. A tanulás során komoly hátrányt jelent, hiszen az olvasás a felsőbb osztályokban alapelvárásként jelenik meg. Érdemes ezért kellő figyelemmel, támogatással hozzáállni a gyermekhez, és a lehető legtöbbet megtenni azért, hogy a fejlesztés olvasási zavar esetén is hatékony legyen. Ez persze sokszor megköveteli a szülő aktív jelenlétét.

Mindenképpen javaslom, hogy a logopédiai gyakorlásokat közösen illesszék be a heti tanulnivalók közé, és próbáljon meg fia mellett lenni, amikor éppen ezzel foglalkozik. A támogató jelenléte, és az Ön által nyújtott segítség kiemelkedő jelentőségű a gyermek előrehaladása szempontjából ebben a szokatlan helyzetben.

Halottam, hogy gyakran javasolják a tudatos jelenlét gyakorlatokat stresszkezelésre. Pontosan mik ezek a technikák és milyen tudatos jelenlét gyakorlatok segítenek oldani a feszültséget? Ránk férne néhány jó tanács a bezártság időszakában.

Kedves Gábor!

A tudatos jelenlét gyakorlatok segítenek a jelenben maradni. Hogy mit jelent ez pontosan? A tudatos jelenlét azt jelenti, hogy nem a gondolatainkkal, a félelmeinkkel és az aggodalmainkkal törődünk, hanem az itt és mostra összpontosítunk. Ilyenkor könnyebb leállítani a negatív belső monológot is, amivel egyébként feltüzeljük magadban az indulatos érzéseket és a félelmet. Nézzünk néhány konkrét gyakorlatot, amivel elkezdheti a gyakorlást.

Tanulja meg érzékelni a test jelzéseit, amikor feszült vagy ingerült. Amikor tudatosítja a test jelzéseit, megtanulja az érzelmeket megfigyelőként tapasztalni, így könnyebben tudja uralni és elfogadni őket, és hagyja, hogy ahogy megjelentek, úgy távozzanak is.

A harag vagy félelem okának megértése, az érzelem mögött megbújó szükséglet megfogalmazása az adott érzelmi állapot tudatos és egészséges kifejezése. Amikor ezekre a kérdésekre keresi a választ, ugyancsak tudatos jelenlétet gyakorol! Érdemes naplózni, és írásban kifejezni, ami nyomasztja, foglalkoztatja.

Amikor feszült és zakatolnak a gondolatai, az egyik legegyszerűbb jelenlét gyakorlat a légzés megfigyelése. A légzés elmélyítése nyugtatja a gondolatokat és közvetlenül hat az idegrendszerre. Egyenes gerinccel gyakoroljon, nem kell törökülésben ülni, széken is pihenhet vagy állva, sétálva is végezheti. Számolja a belégzés és a kilégzés ütemét és törekedjen arra, hogy kiegyensúlyozza a légzését. Minél inkább elmélyíti a légzését, annál inkább lelassulnak a gondolatai, a hasi légzés a relaxációs választ aktiválja az idegrendszerben, és a segítségével könnyebben ellazulhat. Mozgás közben is lehet gyakorolni, ilyenkor a négy ütemig tartó számolás még kényelmes, amikor nyugalmi helyzetben van tovább is mélyítheti a légzését. Tapasztalja ki, mi a legkényelmesebb gyakorolja rendszeresen!

A nyugalmi állapot segít a tisztánlátásban és táplálja az optimizmust. Abban is kulcs szerepe van, hogy ne érzelemből reagáljunk egy-egy helyzetben, hanem legyen időnk átgondolni, mi a legjobb megoldás.

A karantén időszakában sokkal türelmetlenebb, ingerlékenyebb a fiam. Tíz éves és nagy kihívás kezelni a dühkitöréseit, mindenbe beleköt, látszik, hogy nehezen viseli a bezártságot. Korábban is hajlamos volt dühöngeni, de most még rosszabb. Hogyan lehet hatékonyan csillapítani az indulatokat és feszültséget itthon? Sokszor tehetetlenebbnek érzem magam, mint valaha.

Kedves Irén!

A megoldatlan családi problémák, konfliktusok most felerősödhetnek az összezártságban. Ebben az időszakban reflektorfénybe kerül, amivel eddig is nehézségünk akadt, egyben arra is lehetőségünk nyílik, hogy egyszer is mindenkorra rendbe tegyük, amit eddig nem sikerült. Készüljenek fel közös szabályok megalkotásával, mi a teendő, ha az indulatok átveszik az irányítást.

Érdemes akár újra tisztázni a tisztázni azt a szabályt is, hogy a fizikai agresszió semmilyen formában nem megengedhető. A düh természetes és elfogadható, ugyanakkor nem mindegy, hogy milyen formában szabad és milyen formában nem szabad kifejezésre juttatni! Gyermeke számára megengedett, ha azt mondja: „Ez feldühít.” vagy „Ez rosszul esik!” vagy hogy „Féltékeny vagyok és azt is mondhatja, hogy „Hagyd abba!” – ha valami bántja.

Tanítsa meg gyermekének a hasi légzést! Játsszák el együtt, hogy egy hatalmas levendula réten vannak, és ahogy a levegőbe szippantanak, kellemes levendula illatot érezni. Használhatnak közben illóolajat is, a levendula nyugtató hatású, és segít ellazulni. Az orron át beszívott levegőt szájon át fújja ki, miközben képzeletbeli pitypangot fúj el vagy papírból készült szélkereket forgat a kilélegzett levegővel. Közben pedig a hasába vegyen levegőt, mintha egy nagy lufit fújna fel a bendőjében. A feszültség levezetésére az is alkalmas módszer, ha lufit ad neki, amit felfújhat. Ahogy a lufiból kiereszti a végén a levegőt, úgy ereszti ki ő is a feszült érzéseket. Jó móka a lufi eregetés, felszabadító nevetés lesz a vége és végül könnyebb beszélni róla, mi bántja.

Készítsenek kartondobozból kincses ládikót, vagy válasszanak egy szép dobozt, ahová elhelyezhetik azokat a tárgyakat, amelyek segítenek elcsendesedni, ha szükség van rá. Rajzot is készíthetnek, ahová emlékeztetőként felkerülhetnek a kedvenc indulatkezelési praktikák. Használhatnak üveggolyókat, amikre betűket festettek és ki lehet belőle rakni a „dühöngés helyett” vagy „miért vagy dühös?” szavakat, esetleg lehetnek ott kedvenc mesefigurák, akik ismerik a bölcs szabályokat, amikor a düh veszi át az irányítást. Lehet kéznél gumilabda is, amit a gyermek tenyerébe vehet, és megmarkolhat, ha szeretné kifejezni mennyire dühös. Segít az ellazító levendulacsokor és a kedvenc zenék, amik jó kedvre derítenek és megnyugtatnak. Alkossanak együtt és közben beszélgessenek! Fontos, hogy legyenek elfogadott szabályok, ki, mit csinál, amikor a dühös érzelmek veszik át az irányítást.

Emlékezzen arra, hogy adjon fiának választási lehetőséget, mielőtt foganatosítja a korábban megbeszélt következményt! „Abban maradtunk, hogy nem maradhatsz az asztalnál, ha dobálod az ételt, egy perced van, hogy eldöntsd, mit teszel. Maradsz az asztalnál vagy kimész?” Ilyenkor az is lehet megbeszélt következmény, hogy neki kell feltakarítania maga után, ha már nagyobb vagy segít rendet csinálni. Kiemelten fontos, hogy szülőként őrizze meg a türelmét! Ha Ön nem veszíti el a béketűrését, a gyermek is könnyebben csendesíti el dühös érzéseit. Segítsen megfogalmazni neki, mi teszi türelmetlenné, mi lehet a dühe mélyén! A fenti szabályok betartásával egész biztosan tapasztal majd javulást. Amennyiben mégsem, érdemes online tanácsadás keretében szakember segítségét kérni.

Hetedikes fiam diszgráfiás. Nagyon sajnálom, hogy a logopédiai fejlesztés a karantén miatt most számítógép elé kényszeríti. Van esély arra, hogy így is fejlesztő hatásúak lesznek ezek az alkalmak?

Kedves Balázs!

A karantén miatt valóban kialakulnak olyan helyzetek, amik nem feltétlenül a legoptimálisabbak, de szerencsére működőképesek.

A diszgráfia hátterében sok tényező állhat, egyénenként változó. Sőt, megjelenésében is különböző lehet. Az online logopédiai terápia diszgráfia esetében is hatékony, a részképességek fejlesztése számítógépes eszközökkel is megvalósulhat. Az íráskészség gyengesége, a helyesírás gyakorlása szerencsére nem csupán írással fejleszthető. Továbbá a technika lehetőséget ad arra is, hogy írásos anyagnál a kézírásról készült fénykép a szakemberhez visszajusson, így igazából ez sem okoz gondot.

Javaslom, magyarázza el fiának a gyakorlás fontosságát, és biztosítsa őt támogatásáról! Mivel már nagyobb, valószínűleg önállóan végzi a gyakorlást, segítsen neki a megfelelő gyakorlási idő kijelölésében! Remélem, hogy a következő hetek legalább részben eloszlatják majd kételyeit a terápia hatékonyságát illetően.

Fotó: Jo

Lányom első osztályos. Logopédiából is kapnak gyakorolni valót az itthoni tanulás mellett. Most néhány hang kialakításán dolgoznak, sok nyelvgyakorlatot kap. Néha úgy érzem, ha velem csinálja, nem olyan hatékony a gyakorlás. Nem tudom, hogy nyúljak az arcához, nyelvéhez, mivel tudnám pontosítani a gyakorlatokat.

Kedves Éva!

Nagyon jó, hogy a logopédia gyakorlást is beiktatják a mindennapjaikba!

Ahogy Ön is említi, az artikulációs terápia részét képezik az ajak- és nyelvgyakorlatok is. Ez általában megelőzi, illetve párhuzamosan halad a hangkialakítással, és a kialakított hang rögzítésével, persze az egyéni sajátosságok figyelembe vételével.

Szülőként valóban nehéz lehet felügyelni a gyakorlást. Hiszen nem könnyű eldönteni, hogy mi az, amit a gyermek már tudhatna, mit képes pontosítani az adott mozdulaton, mi az, amihez csupán egy kis bátorítás szükséges, meddig lehet őt javításokkal nyúzni, hogy ne elutasításba torkoljon a gyakorlás? Nehéz kérdések ezek, és kikerülhetetlen kihívások. Mégis azt gondolom lehetséges mindezekre játékosan tekinteni.

Érdemes tanuló időt hagyni ennek az új típusú közös munkának is. Mindenképpen célszerű kikérnie lánya logopédusának részletes véleményét. Kérje meg, tartson bemutatót, adjon részletes leírást a kivitelezendő gyakorlatok mikéntjéről! Tekintsen az első két-három alkalomra tanulásként, elsősorban azért, hogy megfigyelje, lánya hol tart, melyik feladat könnyebb, melyik nehezebb, mi az, amit szeret, és mi az, amit inkább kihagyna. Figyelje meg, hogy segítség nélkül hogyan mennek neki a mozdulatok, esetleg van-e különbség a gyakorlat ismétlésekor, mi változott az első és a harmadik alkalom között.

Mindezek a megfigyelések segítenek hatékonyabbá tenni a gyakorlást az elkövetkezendő időszakban, kitapasztalhatják, mit érdemes játékosabbra venni, mivel tudnak majd gyorsabban haladni, melyek azok a gyakorlatok, amelyekre érdemes több időt szánni, vagy amihez több ösztönzésre lesz szükség. Ha például a kanálnyelv többszöri ismétlésével javul a teljesítmény, szebb lesz a kanálnyelv, érdemes többször is megismételni, de ha romlik, akkor az valószínűleg a fáradtság jele, jó, ha továbblépnek és később térnek vissza rá. Hasznos lehet továbbá az is, ha az erősítést esetleg eszközök segítségével végzik – ropi, zizi, levesgyöngy, spatula, kiskanál stb. – ugyanis ezek fizikai tulajdonságaiknál fogva sokszor segítik az egyes mozdulatok pontosabb kivitelezését.

Javaslom, hogy merjen kérdezni a szakembertől! A gyakorlás során a lányával való türelmes, elfogadó kapcsolat segít megbirkózni a nehézségekkel, érdemes kitartóan javítani az egyes mozdulatokat, amíg elfogadja őket

Nagycsoportos kisfiamat nehéz rávenni a karantén alatt, hogy gyakoroljon velem logopédiát. Tudna esetleg segíteni, hogyan legyen hatékonyabb a gyakorlásunk, lehetőleg ellenkezés és folyamatos nyafogás nélkül?

Kedves Tamara!

Örömmel olvasom, hogy a logopédiai munkát komolyan veszi óvodás kisfiánál, és keresi a hatékony lehetőséget a gyakorlásra. A karantén valóban új helyzet elé állítja a gyerekeket, szülőket és pedagógusokat egyaránt. Többen is küzdenek az Ön által említett problémával, a gyakorlásra időt találni, és a gyermeket motiválttá tenni nagy kihívás.

Elsősorban érdemes a fiával átbeszélniük, miért lényeges a gyakorlás, milyen előnye származik belőle. Persze ez lehet, hogy kevés lesz, mégis érdemes tisztázni vele a gyakorlás fontosságát. Ezen túl, ha szükséges, ki lehet alakítani egy pontozó rendszert. Így az elvégzett gyakorlatokért vagy alkalmakért mosolygós arcocskát, vagy pipát szerez, és ha ötöt vagy tízet összegyűjtött, akkor valamilyen jutalmat kap – ez lehet közös játék, mesélés, valamilyen közös tevékenység, pl. szerelés, főzés, sütés.

Az is lehet, hogy a logopédussal megbeszélik, hogy ő jutalmazza a gyermeket valamilyen formában, például színezővel. Segítség lehet esetleg az is, ha a foglalkozás közben a gyakorlatok közé mozgásos feladatokat is beiktatnak. Az artikulációs gyakorlatok után lehet például guggolásokat csinálni. Érdemes ötleteket kérni a logopédustól, hogy az egyes gyakorlatokat mivel, milyen eszközzel lehet játékosabbá tenni. Lehet, hogy csak néhány ropira van szükség és máris motiváltabb a gyermek. Esetleg az is célravezető lehet, ha a foglalkozás anyagát több részre bontva veszik át, ám ebben az esetben érdemes konzultálni a logopédussal, hogy a foglalkozást milyen szempontok mentén bontsák fel.

Remélem, hamar sikerül játékossá tenni ezeket a gyakorló alkalmakat, hogy fia mielőbb fejlődni tudjon az otthoni gyakorlással is!