Mit tehetünk alacsony önértékelés esetén?

Hogyan tudom elérni, hogy nőjön az önbizalmam, a magammal való elégedettség foka?

Kedves Péter!

Az alacsony önértékelés nagyon gyakran a fejünkben zakatoló, önmagunkat negatív jelzőkkel ellátó, úgynevezett diszfunkcionális meggyőződések következménye. Ezek a gondolatok, mint negatív mantrák, visszatérően töltik be tudatunkat, kötik le agyunkat. Nagyon sokat segít, ha megpróbálunk rájönni, hogy hol tanultuk magunkról ezeket a dolgokat? Milyen életkorban, kitől hallottunk magunkról visszatérően negatív visszajelzéseket, vagy milyen negatív élethelyzeteink, kudarcaink, esetleg traumáink okozták azt, hogy kevesebbnek érezzük magunkat.

A „nyomok” nagyon gyakran a gyermekkorba vezetnek vissza, és sokszor, a látszólag ártalmatlan mondatok okoztak valamikor olyan elakadásokat, amelyekre azután ráépülnek a továbbiak, és egyszer csak „ügyetlennek”, „alkalmatlannak” érezzük magunkat. Milyen mondatokra gondolok? Például: „Jaj, de ügyetlen vagy”, „Nem lesz belőled semmi, ha nem tanulsz”, „Így senki nem fog szeretni”. Hogyan fordítjuk le öntudatlanul ezeket az üzeneteket önmagunkra? Ilyen, és ehhez hasonló sémák keletkeznek a fejünkben: „Nem vagyok elég jó”, „Nem tudom megcsinálni”, „Értéktelen vagyok”, „Nem vagyok szerethető”. Gondolj arra, hogy ezek a múltból itt ragadt mantrák, és arra, hogy képes vagy ezeket átírni. Gondolkodj pozitív mondatokkal magadról! „Meg tudom csinálni”, „Szerethető vagyok”! Persze ezek mellett szükség van arra, hogy valódi igyekezettel, szorgalommal igyekezz minél többet kihozni magadból a valós életben. Ezek, és hasonló a mondatok segíteni fognak ebben. Ha úgy érzed egyedül nehéz, akkor keress fel egy pszichológust, aki segíteni tud téged ebben.

Foó: nmakni

A külső vagy a belső értékek számítanak – tetszem egy fiúnak

Miért számít ennyire a külső a fiúknak? Gimis lány vagyok, és csak ilyen fiúkkal találkozom, ami elég lehangoló. Az csak egy legenda, hogy a belső értékek számítanak igazán a párválasztásnál?

Kedves Szandra!

Nagyon izgalmas kérdést vetettél fel leveledben. Számtalan kutatás keresi a válaszokat arra, hogy minek alapján választanak a férfiak, illetve a nők párt maguknak. Több oldalról érdemes megvizsgálni ezt a kérdést. Érdemes külön választani azt, hogy első körben kivel ismerkednek szívesen az emberek, attól, hogy kivel kötik össze hosszú távon az életüket. Ez valóban eltéréseket mutat.

A témát kutató szakemberek (például az evolúciós pszichológia képviselői) azt mondják, hogy a kedvező külső jegyek, mint az arc és a test szimmetriája, az arányos testfelépítés az egészségesség jele, amely az egészséges utódok születését vetíti előre, és tudattalan módon befolyásolja az embereket a választásban. Ugyanakkor tudjuk, hogy jelentős hatással bír a kor divatja, a média által közvetített üzenetek is. A fiatalok esetében mindennek nagyobb szerepe van, mint a későbbi életszakaszokban, amikor már a közös értékek, közös érdeklődés, az együttműködés, az összhang minősége, a rokonszenves személyiségjegyek kerülnek előtérbe a stabil párkapcsolatok kialakulásában. Tehát kérdésedre válaszolva a korral egészen biztosan változik a párválasztás értékrendje.

Fotó: petitpor

Válás után mennyire vonhatom be a gyerekeket a családi helyzetek megoldásába?

Két gyermekemet egyedül nevelve heti több alkalommal 12 éves lányom hozza haza kisöccsét az óvodából. Árthatok neki ezzel?

Kedves Szilvia!

Ezt a kérdést nem is olyan könnyű egyértelműen megválaszolni. Több szempontot is mérlegelni kell, amikor gyermekeinket bevonjuk a családi munkamegosztásba, vagy a problémák megoldásába. Természetesen helyes az a megközelítés, hogy mindenki segítse az életét annak a közösségnek, amelynek része. Amit biztosan figyelembe kell venni az a gyerek életkora, személyiségállapota, készségei, és egyéb feladatai. Csak olyan dolgokat bízzunk a gyerekekre, amely életkoruknak, képességeiknek, személyiségállapotuknak megfelel. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet a fejlődés érdekében az ésszerűség keretei között mindig egy kicsit többet elvárni, sőt! Óvatosan kell azonban az olyan feladatokkal bánni, amely tulajdonképpen a szülői funkciókat hárítja át a gyerekre. Válások után, kényszerhelyzetből adódóan viszonylag gyakran előfordul, hogy a jelen nem lévő szülő szerepei, és a helyzet okozta érzelmi terhek hárulnak a gyermekre. Ez hosszabb távon okozhat károkat, ha nincs megfelelően kezelve. Elképzelhető, hogy 12 évesen még sok kislányának ez a felelősség, és a rendszeres igénybevétel. Érdemes átbeszélni ezeket a kérdéseket egy szakemberrel, aki minden szempontot figyelembe véve segíthet felmérni a helyzetet, és kialakítani a megfelelő stratégiát.

Mit kezdhet a szülő a gyermek indulataival?

13 éves fiamnak napi szinten vannak indulatkitörései. Ilyenkor rugdossa a bútorokat, ordít, és csúnyán beszél velem.

Kedves Margit!

Bizonyára sokat hallott arról már ön is, hogy a tinédzsereknél mennyire gyakoriak a hangulatingadozások, érzelmi kilengések. Elbeszéléséből azonban úgy tűnik, ez több annál. Az ilyen mértékű érzelemkitörések hátterében gyakran tehetetlenség, frusztráció áll. Mindenképpen fontos lenne kideríteni, hogy küzd-e olyan nehézségekkel gyermeke, amelyeket nem tud megoldani. Lehet, hogy a tanulás területén vannak problémái, vagy a kortársakkal került konfliktusba, esetleg nem találja a helyét közöttük, stb. Előfordulhat az is, hogy pont szülei figyelmét szeretné felhívni magára, és ezekkel az eszközökkel próbál kommunikálni. Egyáltalán nem biztos, hogy aki felé az indulatok irányulnak, valóban az a személy, akinek szólnak ezek az érzelmek. Ha a családban vannak megoldatlan konfliktusok, akkor érdemes ezeknek a végére járni, esetleg családterapeuta segítségét kérni. Ebben járatos szakemberek dolgoznak a pedagógiai szakszolgálatoknál, akik mindenképpen tudnak javaslatokat tenni, mi tegyen.

17 éves vagyok, jövőre érettségizek. Bizonytalan vagyok abban, hogy gimnázium után milyen szempontok szerint válasszak egyetemet, milyen pályát válasszak?

Kedves Örs!

Életed egyik jelentős állomása közeledik, nem csoda, ha kérdések merülnek fel benned, és bizonytalannak érzed magad. Sok veled hasonló korú fiatal teszi fel magának nap, mint nap ezt a kérdést. Ahogy te is írod, jó, ha van egy szempontrendszer, egy stratégia, amiből ki lehet indulni. Nagyon fontos, hogy a választás egybe essen az érdeklődésed irányával. Ne csak a gimnáziumi tárgyakban gondolkodj!

Gondold végig, hogy életed során melyek voltak azok a területek, amelyek vonzóak voltak számodra! A családban, tágabb környezetedben kinek a foglalkozása tetszett, és mi volt az, ami elsősorban megfogott benne? A munkabeosztás, az, hogy egyedül végezhető, vagy éppen, hogy csapatban lehet dolgozni? Érdemes sok-sok szempontot összegyűjteni. A másik aspektus saját képességeid, készségeid ismerete, nem utolsó sorban eredményességed megfontolása. Miben vagy jó? Önismereti kérdésekben kérheted szakember segítségét is.

Az is nehezítheti a döntést, ha úgy érzed, hogy később már nem tudsz majd változtatni, és választásod egy életre szól. A szakértők szerint a XXI. század munkavállalójának legfontosabb tulajdonsága a megújulás képessége lesz, tehát ne aggódj, döntésedet hozd meg bátran, szabadon! Ha szükséges kérheted tanácsadó segítségét. Több intézmény, szervezet foglalkozik pályaorientációs, illetve pályaválasztási tanácsadással. Érdemes böngészni az interneten is, illetve két tipp, ahol biztosan színvonalas segítségre számíthatsz: Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadó, és Országos Felsőoktatási Iroda. Sok sikert!

Fotó: Simon Aughton

Két kislány édesanyja vagyok, és felfigyeltem rá, hogy nemcsak én, de más anyák is általában a bal kezükben tartják a kicsiket. Érdekelne, hogy miért van ez így? Van erre tudományos magyarázat?

Kedves Vera!

Ez valóban nagyon érdekes jelenség, számos kutatás született a témában. A nők 75-80%-a valóban a bal oldalán szereti hordani kisgyermekét, aminek igen érdekes, evolúciós okai vannak.

Érdekesség, hogy jóval már a fogamzóképes kor előtt megfigyelhető hasonló szokás a kicsiknél is. Az óvodás, és általános iskolás kislányok egyértelműen hajlamosabbak a bal kezükkel, bal oldalukhoz szorítva hordani babáikat. A férfiaknál ugyanilyen hajlam nem mutatható ki. A jelenség magyarázatára különböző elméletek születtek, ide tartozik a jobbkezesség-balkezesség, az anya szívéhez való közelség, a bal oldali mell érzékenysége, és egyéb pszichológiai elméletek, azonban úgy tűnik, hogy a valódi magyarázat nem ezekben keresendő.

A bal oldalon hordás szokásának kialakulásáért az agyunk felépítése, a különböző funkciókhoz köthető agyféltekék felelősek. Amikor ugyanis a baba a bal oldalon van, az agyi pályák kereszteződése miatt az édesanya agyának jobb oldala aktiválódik, ez a fizikiai aktiváció pedig elősegíti a kötődést, vagyis az anya-gyermek közötti kapcsolat összhangját. A bal oldalról származó érintés az agy jobb oldalát aktiválja, ahol a nyelvi, értelmező funkciók is megtalálhatók. Az érzet a jobb oldalon keletkezik. Tehát, ha a gyermeket a bal oldalon hordja az anya, akkor könnyebben értelmezi a gyermek jelzéseit, könnyebben ért vele szót, hisz az érzet keletkezési helyével azonos oldalon mozdulnak meg a nyelvi, értelmező funkciók működéséért felelős idegpályák.

Fotó: Michelle Soulierre