Harmadikos fiam olvasási nehézséggel küzd. Logopédiából is kap gyakorolni valót, viszont én nem tudok vele gyakorolni, nekem is dolgoznom kell. Szeretném tudni, hogy olvasási zavar esetében hatékony lehet az önállóan végzett gyakorlás is?

Kedves Édua!

Többeknél nehézséget jelent a közös gyakorlás kivitelezése, a szülők otthonról történő munkavégzése érthetően nehezítő körülmény.

Minden gyermek különböző hozzáállással, motiváltsággal áll a munkához, tanuláshoz, és a logopédiához is. Az egyéni eltérések, nehézségek, a mögöttük álló okok, és azok súlyossága sem egyforma, továbbá a gyakorolni valók is igen különbözőek lehetnek. Általánosságban elmondható, hogy a kisebbeknél – óvodás és kisiskolás gyermekeknél – a szülő segítő jelenléte a tanulás során elengedhetetlen, hiszen a gyerekek még nem boldogulnak olyan jól a virtuális világban, nehezen dolgoznak önállóan. Persze részfeladatokban nagyon fontos, hogy az önálló munkavégzés felé tereljék őket.

Nehezen elképzelhető, hogy fia teljesen egyedül tud logopédiát gyakorolni. Javaslom, hogy beszéljen fia logopédusával, esetleg a terápiás anyag tervezésénél érdemes jobban szem előtt tartani az önálló munkavégzést, de teljesen önálló gyakorlás nem valószínű, hogy elvárható. Az olvasási zavar nagyon összetett lehet, hátterében több tényező is állhat. A tanulás során komoly hátrányt jelent, hiszen az olvasás a felsőbb osztályokban alapelvárásként jelenik meg. Érdemes ezért kellő figyelemmel, támogatással hozzáállni a gyermekhez, és a lehető legtöbbet megtenni azért, hogy a fejlesztés olvasási zavar esetén is hatékony legyen. Ez persze sokszor megköveteli a szülő aktív jelenlétét.

Mindenképpen javaslom, hogy a logopédiai gyakorlásokat közösen illesszék be a heti tanulnivalók közé, és próbáljon meg fia mellett lenni, amikor éppen ezzel foglalkozik. A támogató jelenléte, és az Ön által nyújtott segítség kiemelkedő jelentőségű a gyermek előrehaladása szempontjából ebben a szokatlan helyzetben.

Lányom első osztályos. Logopédiából is kapnak gyakorolni valót az itthoni tanulás mellett. Most néhány hang kialakításán dolgoznak, sok nyelvgyakorlatot kap. Néha úgy érzem, ha velem csinálja, nem olyan hatékony a gyakorlás. Nem tudom, hogy nyúljak az arcához, nyelvéhez, mivel tudnám pontosítani a gyakorlatokat.

Kedves Éva!

Nagyon jó, hogy a logopédia gyakorlást is beiktatják a mindennapjaikba!

Ahogy Ön is említi, az artikulációs terápia részét képezik az ajak- és nyelvgyakorlatok is. Ez általában megelőzi, illetve párhuzamosan halad a hangkialakítással, és a kialakított hang rögzítésével, persze az egyéni sajátosságok figyelembe vételével.

Szülőként valóban nehéz lehet felügyelni a gyakorlást. Hiszen nem könnyű eldönteni, hogy mi az, amit a gyermek már tudhatna, mit képes pontosítani az adott mozdulaton, mi az, amihez csupán egy kis bátorítás szükséges, meddig lehet őt javításokkal nyúzni, hogy ne elutasításba torkoljon a gyakorlás? Nehéz kérdések ezek, és kikerülhetetlen kihívások. Mégis azt gondolom lehetséges mindezekre játékosan tekinteni.

Érdemes tanuló időt hagyni ennek az új típusú közös munkának is. Mindenképpen célszerű kikérnie lánya logopédusának részletes véleményét. Kérje meg, tartson bemutatót, adjon részletes leírást a kivitelezendő gyakorlatok mikéntjéről! Tekintsen az első két-három alkalomra tanulásként, elsősorban azért, hogy megfigyelje, lánya hol tart, melyik feladat könnyebb, melyik nehezebb, mi az, amit szeret, és mi az, amit inkább kihagyna. Figyelje meg, hogy segítség nélkül hogyan mennek neki a mozdulatok, esetleg van-e különbség a gyakorlat ismétlésekor, mi változott az első és a harmadik alkalom között.

Mindezek a megfigyelések segítenek hatékonyabbá tenni a gyakorlást az elkövetkezendő időszakban, kitapasztalhatják, mit érdemes játékosabbra venni, mivel tudnak majd gyorsabban haladni, melyek azok a gyakorlatok, amelyekre érdemes több időt szánni, vagy amihez több ösztönzésre lesz szükség. Ha például a kanálnyelv többszöri ismétlésével javul a teljesítmény, szebb lesz a kanálnyelv, érdemes többször is megismételni, de ha romlik, akkor az valószínűleg a fáradtság jele, jó, ha továbblépnek és később térnek vissza rá. Hasznos lehet továbbá az is, ha az erősítést esetleg eszközök segítségével végzik – ropi, zizi, levesgyöngy, spatula, kiskanál stb. – ugyanis ezek fizikai tulajdonságaiknál fogva sokszor segítik az egyes mozdulatok pontosabb kivitelezését.

Javaslom, hogy merjen kérdezni a szakembertől! A gyakorlás során a lányával való türelmes, elfogadó kapcsolat segít megbirkózni a nehézségekkel, érdemes kitartóan javítani az egyes mozdulatokat, amíg elfogadja őket

Nagycsoportos kisfiamat nehéz rávenni a karantén alatt, hogy gyakoroljon velem logopédiát. Tudna esetleg segíteni, hogyan legyen hatékonyabb a gyakorlásunk, lehetőleg ellenkezés és folyamatos nyafogás nélkül?

Kedves Tamara!

Örömmel olvasom, hogy a logopédiai munkát komolyan veszi óvodás kisfiánál, és keresi a hatékony lehetőséget a gyakorlásra. A karantén valóban új helyzet elé állítja a gyerekeket, szülőket és pedagógusokat egyaránt. Többen is küzdenek az Ön által említett problémával, a gyakorlásra időt találni, és a gyermeket motiválttá tenni nagy kihívás.

Elsősorban érdemes a fiával átbeszélniük, miért lényeges a gyakorlás, milyen előnye származik belőle. Persze ez lehet, hogy kevés lesz, mégis érdemes tisztázni vele a gyakorlás fontosságát. Ezen túl, ha szükséges, ki lehet alakítani egy pontozó rendszert. Így az elvégzett gyakorlatokért vagy alkalmakért mosolygós arcocskát, vagy pipát szerez, és ha ötöt vagy tízet összegyűjtött, akkor valamilyen jutalmat kap – ez lehet közös játék, mesélés, valamilyen közös tevékenység, pl. szerelés, főzés, sütés.

Az is lehet, hogy a logopédussal megbeszélik, hogy ő jutalmazza a gyermeket valamilyen formában, például színezővel. Segítség lehet esetleg az is, ha a foglalkozás közben a gyakorlatok közé mozgásos feladatokat is beiktatnak. Az artikulációs gyakorlatok után lehet például guggolásokat csinálni. Érdemes ötleteket kérni a logopédustól, hogy az egyes gyakorlatokat mivel, milyen eszközzel lehet játékosabbá tenni. Lehet, hogy csak néhány ropira van szükség és máris motiváltabb a gyermek. Esetleg az is célravezető lehet, ha a foglalkozás anyagát több részre bontva veszik át, ám ebben az esetben érdemes konzultálni a logopédussal, hogy a foglalkozást milyen szempontok mentén bontsák fel.

Remélem, hamar sikerül játékossá tenni ezeket a gyakorló alkalmakat, hogy fia mielőbb fejlődni tudjon az otthoni gyakorlással is!

Óvodás kisfiam már másfél éve dadog. Azt mondták várjak, amíg magától javulnak a tünetek, de most már kezdek aggódni. Mikor érdemes logopédushoz fordulnom?

Kedves Krisztina!

Jól teszi, hogy foglalkozik a fia dadogásával és lehetőségeket keres a segítésére.

Dadogásnál a beszéd folyamatát akadozó, görcsös megakadások jellemzik. Lehetnek szervi okai, melyeket érdemes kizárni még a terápia megkezdése előtt, sőt az is gyakran előfordul, hogy a dadogásnak lelki oka van. Érdemes tudni, hogy a gyermekek beszédfejlődése során rövid ideig normális jelenség a dadogás, a szakemberek ezt élettani dadogásnak nevezik. Általában az óvoda előtt álló, vagy kisóvodások körében jellemző. Azonban ha ez néhány hónapnál, fél évnél tovább is elhúzódik, érdemes szakemberhez fordulni. A dadogás kezelését pszichológusok és logopédusok végzik, egyre gyakrabban összehangolt munkával.

A dadogás kezelését érdemes mihamarabb megkezdeni, hogy a tünetek minél kevésbé rögzüljenek, és lehetőleg ne alakuljanak ki következményes tünetek, kudarcérzés. Javaslom tehát, hogy mielőbb vegye fel a kapcsolatot az érintett szakemberrel. A terápia leghatékonyabban akkor működik, ha nem csupán a dadogó gyermek, hanem a családja, és a közvetlen környezete is aktívan részt vesz a probléma leküzdésében. Ebben a szakemberek természetesen segítséget nyújtanak, egyre gyakoribb, hogy a terápia szülőcsoporttal együtt zajlik.

 

Kisfiam télen volt öt éves, az óvodai szűrésén artikulációs hibák miatt logopédiai foglalkozást javasoltak neki szeptembertől. Mit tudnék tenni, hogy a beszéde addig is javuljon, míg elkezdődik a terápia?

Kedves Ferenc!

Figyelemreméltó, hogy fia beszédének javítása érdekében a nyarat sem szeretné tétlenül tölteni. Szeretném megnyugtatni, hogy nem feltétlenül probléma, ha most nincs kijelölt feladat, amit közösen végezniük kellene.

Az artikulációs hibák nagyon sok gyermek beszédére jellemzőek, a logopédusok ezért minden évben az öt éves óvodások körében szűrővizsgálatot végeznek. Ezzel nem csupán az artikulációs hibákat, hanem egyéb nyelvi fejlettségi szintet és részképességet is megnéznek, szükség esetén terápiás megsegítést javasolnak. A szűrést azért ebben az életkorban végzik, mert ilyenkor már sok hang magától, spontán módon beépül a beszédbe, a gyermek jól használja azokat, és a hiányzó hangok javítására pedig meg még van idő az iskolakezdésig. Az artikulációs hibák száma, jellege, az artikulációban részt vevő izmok állapota mind meghatározza a foglalkozások menetét, a fejlesztés fókuszát, és a terápia idejét is.

Valószínűleg azért nem javasolt otthoni gyakorlást a logopédus, mert fiának nincs olyan sok hanghibája, ezért nincs ok aggodalomra. Az artikuláció javítása érdekében a nyáron nem kell külön gyakorolni, azonban érdemes szem előtt tartani, hogy a gyermek tanulását segítik a helyes minták. Érdemes ezért otthon jól érthetően, tisztán, tagoltan, megfelelő hangsúllyal beszélni, a dajkanyelvi szavakat elkerülni. A hanghibák otthoni javítása semmiképpen nem javasolt, mert sokszor nagyobb munka kijavítani egy hibásan megtanult hangot, mint kialakítani a gyermeknél egy addig nem használtat. A gyermek életkorának megfelelő mondókák, énekek együtt mondása, a ritmusukkal való játék, a meseolvasás mind-mind elősegíthetik a fejlődést, érdemes ezért ilyeneket is játszani.

Négy éves kisfiamnak valószínűleg légzéstechnikai problémái vannak. Jól ismerem a tüneteket, a nagyobb testvére már régebb óta jár beszédtechnika órára hasonló okok miatt. Úgy tudom, hogy ez csak nagyobbaknál fordulhat elő. Mit tegyek, ha már óvodás kisfiamnál is ez a gond? Neki ki tud segítséget nyújtani és hogyan?

Kedves Ildikó!

Törődésre és lelkiismeretességre vall, hogy a kisebb fiánál is felfigyelt a helytelen beszédlégzésre. Valóban sokszor ilyen kis korban még rejtve marad ez a probléma, ha a felnőttek nincsenek résen.

A légzési zavar, pontosabban beszédlégzési zavar azt jelenti, hogy beszéd közben a belégzés és kilégzés ritmusa helytelen, nincs egyensúlyban. Ilyenkor a gyermekek általában nem tartanak szünetet miközben beszélnek, a szavak kimondása alatt is vesznek levegőt, beszívott levegővel is beszélnek, a mondandójukra rendszerint az össze-vissza tagolás jellemző. Természetesen kisgyermekeknél is foglalkoznak a szakemberek ezzel a zavarral, a kezelés a logopédusok kompetencia körébe tartozik. Kicsiknél, akik még óvodába járnak vagy kisebb iskolásoknál a terápia mindig játékos tevékenységbe ágyazottan, nem direkt módon történik, és nem alapoz a gyermek tudatosságára. A foglalkozásokon a lazító- és légzőgyakorlatok, a ritmusjátékok és a hanggal való játék jellemző.

Ajánlom, hogy keressen fel logopédust, aki a gyermek megfigyelését, vizsgálatát követően bővebb tájékoztatással tud szolgálni. A beszédlégzési zavar súlyosságától függően előfordulhat, hogy a terápiás megsegítés nem indokolt. Ilyenkor tanácsadás formájában segít a logopédus, hogy milyen célzott játékos tevékenység végzésével tudnak hozzájárulni a zavar megszüntetéséhez otthoni keretek között. A gyermek figyelmét mindenesetre nem érdemes felhívni a zavarra, tudatosan szabályozni ugyanis még nem képes a levegővételét, ha pedig rászól, kudarcként élheti meg.