A kisfiam nyolc éves, most második osztályos, és elég nehezen megy neki az olvasás. Lehet, hogy diszlexiás? A diszlexiának mik a tünetei?

Kedves Édua!

A lelkiismeretes figyelem kincset ér, ez segít megelőzni, hogy a nehézségek később nagyobb gondot okozzanak. Ha Éduának nehezen megy az olvasás, még nem feltétlenül jelenti, hogy diszlexiás, ám jobb résen lenni, és kizárni ezt a lehetőséget. Érdemes tudni, hogy az olvasástanulási folyamat minden gyermeknél eltérő, olykor gyorsabban és gördülékenyebben lezajlik és vannak olyan gyermekek, akiknek kicsit hosszabb idő alatt, több gyakorlással sikerül elsajátítaniuk az olvasást. A szakemberek senkit nem nyilvánítanak diszlexiásnak addig, amíg az olvasástanulási folyamat nem zárult le, ami általában a második évfolyam végére tehető.

Azt, hogy melyek a diszlexia egyértelmű tünetei, nagyon nehéz megválaszolni, ugyanis összetett dologról van szó. Az okát még ma is kutatják, különböző megjelenési formái vannak, és a mögötte álló okok is nagyon különbözőek lehetnek. A legelfogadottabb elmélet szerint akkor beszélünk olvasási nehézségről, vagyis diszlexiáról, ha a gyermek értelmi képességeihez, a gyakorlásra fordított időhöz, valamint a gyakorlás minőségéhez képest jelentős mértékű elmaradás tapasztalható az olvasástanulásban. Az, hogy az olvasási nehézség milyen tünetekben érhető tetten, egyénenként eltér, azonban van néhány dolog, amire érdemes figyelni. Az olvasási nehézséggel küzdő gyermekek olvasás közben gyakran cserélnek betűket vagy szótagokat, ezeket kihagyják, vagy másik helyen olvassák, vagy a szavakat torzítva mondják. Az ő esetükben előfordulhat jobb-bal tévesztés is, vagy fordított irányú olvasás, és gyakran társul ezek mellé a helyesírás gyengesége. Egyes nyelvi feladatokban is gyengébb teljesítményt nyújtanak, sokszor az emlékezetet terhelő feladatokban is rosszabbul teljesítenek. Mindezek egészen enyhe vagy súlyosabb tünetek formájában is jelentkezhetnek. Ezek mellet gyakran az is előfordul, hogy más területen kimagasló teljesítményt nyújt a gyermek.

Ha olvasási nehézség gyanúja áll fenn, érdemes szakember segítségét kérni, hogy a gyermek mielőbb segítséget kapjon, így elkerülje az esetleges kudarcokat. Azt azonban érdemes tudni, hogyha valakinél diszlexia áll fenn, az soha nem múlik el, de megtanulhatóak olyan technikák, amelyek nagymértékben csökkentik az olvasási nehézségből fakadó kellemetlenségeket. Az olvasási nehézséggel küzdő gyermekeknek rendszerint sokkal több energiájukba kerül a tanulás, ezért a szakembertől kért segítségen túl mindenképpen fontos, hogy otthon is támogassuk és segítsük gyermekünket a tanulásban!

Kisfiam idén kezdte a második osztályt. Már tavaly is nagyon jó olvasónak számított, ez idén is megmaradt. Nem cseréli a betűket, jó tempóban, viszonylag gördülékenyen olvas. Viszont hiába olvassa el hibátlanul a hosszabb szövegeket, utána a feladatok megoldása közben olyan, mintha semmire nem emlékezne belőle. Mi lehet ennek az oka? Mit kéne tennem?

Kedves Márta!

Soraiból kitűnik, hogy kisfiának sokat segít otthon a tanulásban. Ez nagyon jó, követendő példa! Annak is nagyon örülök, hogy ezek szerint kisfia ügyesen elsajátította az olvasás művészetét, hiszen szépen tudja olvasni az előtte álló szövegeket.

Amit kérdésében említ, hogy mintha nem emlékezne a fia az olvasottakra, más gyerekeknél is előfordul. Nagyon sok szó esik az olvasás technikai oldaláról, el tudja-e olvasni a szöveget a gyermek, cseréli-e a betűket, hány hibával olvas, szótagolva olvas-e stb. Ez azonban nem minden. Kevesebb szó esik arról, hogy ahhoz, hogy az írott nyelvet megértsük, nem csak technikailag kell megtanulni olvasni, az is fontos, hogy amit olvasunk, azt közben értsük, és vissza tudjunk rá emlékezni. Ezeket tanulási folyamat eredményeként sajátítjuk el.

Érdemes tudni, hogy mivel az olvasás több lépcsős folyamat, a nehézségek mindenkinél más-más területen jelentkezhetnek. Így tehát megtörténhet az, hogy míg kisfia nagyon jó technikával olvas, addig neki a szövegemlékezet vagy a szövegmegértés területén akadnak nehézségei. Mivel az emlékezet nehézségei általában nem csak olvasásban szoktak jelentkezni, ezért valószínűleg az írott szöveg megértésének problémájával küzd. Nagyon jó, hogy észrevette ezt gyermekénél!

Az olvasásértés fejlesztésére számos lehetőség nyílik. Segít, ha olvasás előtt felhívjuk a gyermek figyelmét arra, hogy próbálja meg megérteni, amit olvas. Ezt feladattal is elősegíthetjük, például koppintson, ha valamelyik szót nem érti. Érdemes ebben a korban hangosan olvasásra bíztatni a csemetét. Miután elolvasta az adott szöveget vagy szövegrészt, beszélgethetünk róla, kérhetjük, hogy keressen meg egy-egy szót a szövegben, mesélje el saját szavaival, miről olvasott. Amennyiben ez nagy nehézséget okoz, eleinte megoldást jelenthet, ha a szövegeket részenként olvastatjuk vele és úgy beszélgetünk róla. Fontos, hogy a szavak jelentésével tisztában legyen a gyermek, ha nehezebb, ritkább, kevésbé ismert szó van a szövegben, mindenképpen magyarázzuk meg, mit jelent és kérjük, hogy mondjon vele mondatot. Hasznos játék lehet az is, hogy egy-egy mondat felolvasása után az apróságokra rákérdezünk, majd a szöveg végigolvasása után szintén kérdéseket teszünk fel a tartalomra vonatkozóan.

Az, hogy otthon segítik a gyermeküket, nagyon jó, főleg akkor, ha valamilyen területen nehézséggel küzd. Az azonban nagyon fontos, hogy szakemberrel is konzultáljanak. Keressenek fel logopédust, aki vizsgálatot követően pontosabban meghatározhatja, hogy mely terület elmaradása okozza a nehézséget az olvasásértésben. Szükség esetén terápiás megsegítést fog javasolni, de az is lehet, hogy hasznos jó tanácsokat ad, amivel otthon személyre szabottan tud segíteni kisfiának!

Hat éves kislányom nagyon érdeklődik a betűk iránt. Még óvodába jár, jövőre kezdi az iskolát. Szereti lemásolni, amit mi írunk neki. Emiatt viszont nem tanulja meg a betűket. Mi az a módszer vagy feladat, ami segítene?

Kedves Zita!

Nagyon jó, mindenképpen támogatásra érdemes, hogy kislányát ennyire érdeklik a betűk. Valóban, óvodáskorban ezt még nem várjuk el a gyermekektől. Sokaknak még az első osztályban is nehéz az írástanulás, a betűk kicsiben írása, vonalközbe helyezése. A kézfej csontjai sem teljesen kialakultak még ebben az életkorban, ezért a nagycsoportosoknak sem kell papírra dolgozniuk, ha mégis betűtanításba kezd velük az ember.

A betűtanítás sok lépcsős folyamat, a formákkal való ismerkedés, azok rajzolása nagyban és kicsiben, a síkbeli tájékozódás gyakorlása, valamint a grafomotoros készség fejlesztése megelőzi azt. Ha csemetéje érdeklődik a betűk iránt, természetes, hogy igyekszik támogatni őt benne.

Érdemes olyan játékokat játszani, amik a hangtudatosságát erősítik, hiszen írásnál a betűelemeket hangoknak felelteti meg a gyermek. Játsszanak olyat például, hogy Ön hangonként mond egy szót, és kislányának ki kell találnia, hogy mire gondolt – pl. b-a-b-a, g-i-t-á-r. Később fordítva is lehet játszani, Ön mond egy szót, és a kislánya mondja el hangokra bontva. Mikor ez is jól megy már, egy-egy hangot ki lehet emelni, és megnézni, hogy néz ki a hozzá tartozó betű.

Érdemes először nagy méretben, mozgással kísérten ismerkedni a betűvel. Lejárni a földön, ujjal megrajzolni a homokba, nagy csomagolópapírra rajzolni, majd sokszor átrajzolni. Érdemes megformázni is a betűt fonalból, vagy gyurmából, esetleg papírra ragasztani, többször áttapogatni, és csak mikor ezek már jól mennek, akkor javasolt az írás átmásolását gyakorolni.

Arra mindenképpen érdemes figyelni, hogy a gyermeknek inkább játék legyen a betűkkel való ismerkedés, nehogy kedvét szegje, ha valami nem megy. Nem cél, hogy az összes betűt ismerje és „írni” tudja. Javaslom, hogy inkább próbáljon úgy segíteni kislányának, hogy arra válaszol, azt mutatja meg játékos formában, amit éppen kérdez.

Nagyobbik lányom idén kezdte a harmadik osztályt. Bár papírja nincs róla, hogy diszlexiás, de olvasási nehézségei vannak, az írás is nehezen megy neki. Idén kezdték az angol nyelv tanulását. Látszik, hogy ezzel is gondjai vannak. Ugyanakkor tudom, hogy a mai világban nagyon fontos az érvényesüléshez, hogy idegen nyelveket is beszéljenek a fiatalok. Lehetséges, hogy sosem fog jól megtanulni angolul?

Kedves Krisztina!

Ez a kérdés sokakat foglalkoztat, főleg, ha gyermekük olvasási nehézséggel küzd. Valóban sokféle vélekedést lehet olvasni a témában. Mivel a diszlexia, illetve olvasási nehézség hátterében rengeteg ok állhat, ezért nehéz egyértelmű választ adni a kérdésére.

Számos kutatás bizonyítja, hogy az olvasási vagy írási nehézséggel küzdő gyermekek általában az idegennyelv-tanulás során is küzdelmesebben haladnak a tudásszerzéssel, mint azok a társaik, akik az anyanyelvükön jól olvasnak, és az írással sincsenek gondjaik. Ez persze nem meglepő, hiszen biztosan tapasztalta, hogy az olvasási nehézség szinte minden tantárgy esetében hátrányt jelenthet, legyen szó akár szöveges matematika feladatokról, vagy természetismeretből a hosszú, értelmezésre váró leírásokról. Ebből a megközelítésből nézve igen, az idegen nyelv tanulása során is hátrányt jelent az olvasási nehézség, hiszen sok mindent olvasás útján sajátít el a gyermek, illetve az írás is alapvető az új nyelv elsajátítása során.

Érdemes tudni, hogy az olvasási nehézség hátterében álló okok megfejtése, a részképességek célzott fejlesztése csökkentheti az ebből származó hátrányokat. Széles körben elérhetőek már olyan anyagok is – mind a nyelvtanárok, mind a szülők, mind pedig a gyermekek számára – melyek abban segítenek, hogy minimálisra csökkentsék az olvasási nehézségből fakadó nehézségeket az idegen nyelv tanulása során.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbb esetben sok munkával, kitartással, szorgalommal az olvasási nehézséggel küzdő gyermekek és felnőttek is sikeresen el tudnak sajátítani idegen nyelvet. Az igaz, hogy ez gyakran több munkájukba kerül, mint annak, akinek ezen a téren nincsen elmaradása. Az idegennyelv-tanulásban megtapasztalt sikerességét a gyermek motivációja is meghatározza, amiért szülőként Ön is sokat tehet. Lehet motiváló erejű egy külföldi cserediák program, vagy későbbi külföldi tanulmányok lehetősége, vagy akár egy külföldre tervezett családi nyaralás is! Érdemes megtalálni a módját annak, hogy gyermekük érdeklődését felkeltsék, lelkesedését pedig fenntartsák!

 

Óvodás kisfiam nagyon szereti a logopédia foglalkozásokat, hetente kétszer jár órára. Mindig kap házi feladatot is, a füzetébe ragasztva hozza haza a lapokat. Sokszor csak színeznie kell. Ez elegendő a fejlődéséhez? Nem értem, hogyan fog ettől szebben beszélni?

Kedves Zengő!

Alapos munkáról árulkodik, hogy logopédiából házi feladatot is kap a gyermek, és lelkiismeretességre vall, hogy otthon is foglalkoznak a gyakorlatokkal! A logopédiai terápia sikeressége gyakran rövidebb idő alatt megmutatkozik azoknál a gyermekeknél, akikkel rendszeresen gyakorolnak otthon.

A logopédiai foglalkozások akkor a leghatékonyabbak, ha a gyermek életkorához, fejlettségi szintjéhez jól illeszkedik az, amit elvárnak tőle. Ilyenkor a kicsik is együttműködőbbek, motiválhatóbbak, összességében gördülékenyebben halad a munka velük. Vannak gyerekek, akik mozogni szeretnek, mások a színezős feladatokat szeretik jobban, megint mások az építős játékokkal motiválhatóak. A logopédusok rendszerint felismerik ezeket a kedvelt tevékenységeket, és ha tehetik, ezek köré építve végzik a fejlesztést. Természetesen vannak kötöttebb részei is a foglalkozásnak – pl. a tükör előtti gyakorlás – de vannak olyan feladatok is, amelyek játéktevékenységbe ágyazottan is jól végezhetőek.

Ha tehát játékos feladatot visz haza a gyermek, örüljön neki, ez igen jó hír, hiszen a játékon keresztül a legkönnyebb és a legvonzóbb a tanulás. Előfordulhat, hogy néhány lapon „csak” a színezés a lényeg, de lehet a finommotorika fejlesztését is fontosnak gondolja a szakember, vagy akár az is lehet, hogy az a lap éppen csak motivációs célból került a füzetbe. Javaslom, hogy továbbra is vegyék elő kisfiával a logopédia füzetet, „dolgozzanak” belőle, készítsék el a feladatokat. A gyermek feladattudata is fejlődik ezáltal, megtanulja, hogy kötelezettségei is vannak, ezeknek köszönhetően a logopédiai problémája is hamarabb javul majd. Amennyiben pedig továbbra is úgy gondolja, hogy a beragasztott lapok nem szolgálják gyermeke fejlődését, bátran keresse fel a logopédust és beszélje meg vele kétségeit.

Második osztályos kisfiamnál nyelvlökéses nyelést állapítottak meg. Azt javasolták, hogy csak szeptembertől kezdjük a terápiát, hogy nyáron ne kelljen félbeszakítani a kezeléseket. Nem lenne jobb ha már most is járna? Aggódom, hogy addigra még rosszabb lesz a helyzet.

Kedves Réka!

Megnyugtató, hogy a fiánál időben észrevették a nyelvlökéses nyelést. A második osztályos kor pedig a legmegfelelőbb időszak arra, hogy elkezdjék a terápiát. Akár logopédus, akár fogorvos fedezte fel az eltérést, alaposságra és lelkiismeretességre vall, hogy már konzultáltak a logopédussal a terápiás lehetőségről.

Fontos tudni, hogy a nyelvlökéses nyelés terápiáját akkor érdemes elkezdeni, ha legalább két hónapig megszakítás nélkül lehet dolgozni. Ennél a terápiánál nagyon fontos, hogy a megtanultakat a gyermek nagy odafigyeléssel, rengeteg gyakorlással otthon is végezze, ehhez családtag segítségét szokta kérni a szakember. A gyakorlatokat hétről hétre ellenőrzi a logopédus, folyamatosan vizsgálja, hogy a nyelv helyzete, és a nyelési forma megfelelően rögzüljön a gyermeknél.

Szeretném megnyugtatni, hogy ez a néhány hónap várakozás nem veszélyeztetni a teljes gyógyulást. Érdemes megfogadni a szakember javaslatát, és a terápiát a legmegfelelőbb időben elkezdeni, jelen esetben nyár végén, szeptemberben, hogy a gyakorlás minél hatásosabb legyen.