Öt éves kisfiam logopédia foglalkozásai online óra keretében valósulnak meg. Nagyon örülök neki, hogy a karantén és a nyári szünidő alatt is zajlik a fejlesztése. Úgy érzem viszont, hogy nagyon nehezen érti a gépen keresztül hallottakat, folyamatosan magyaráznom kell neki, hogy mit vár tőle a logopédus. Mi lehet ennek az oka? Érdemes jobb hangszóróval próbálkozni?

Kedves Zita!

Nagyon örülök, hogy Önöknél is megfelelő formában zajlik az online logopédiai terápia. A gépen keresztüli kommunikáció valóban nehezebb, több figyelmet igényel a gyermek részéről, ez sokaknak nehéz feladat.

Először is szeretnék a hangszóró problémára reagálni. Nyilván érdemes kipróbálni, hogy esetleg más hangosítás mellett is fennáll-e a nehézség. Megoldás lehet, ha a gyermek fülhallgatót vesz fel, így közvetlenebbül érnek el hozzá a hallottak. Azonban fia életkora miatt a foglalkozások hatékonysága az Ön jelenlétén is múlik, ezért ha fülhallgatót használnak, célszerű megoldani, hogy Önnek is legyen egy, hogy hallja mi zajlik az órán, és miben tud fia segítségére lenni.

Érdemes azonban tudni, hogy a hangszórón keresztül követett foglalkozás nehéz érthetőségét más is okozhatja. Figyelem zavar, auditív differenciálási képesség zavara, beszédészlelési gyengeség, sőt akár gyengébb hallás is állhat a háttérben. Ha ezek valamelyike jelen van, akkor már korábban is voltak jelei. A terápiás segítség során különösen érdemes erre kiemelt figyelmet fordítani a mostani helyzetben. Nyugodtan vegye fel ez ügyben a kapcsolatot a logopédussal.

Ha az említett területek valamelyikén fia elmaradással küzd, most több otthoni segítségre lesz szüksége, amit nem ért, szükséges lehet megismételni, vagy nagyobb figyelmet fordítani arra, hogy a gyakorlás alatt teljes csend vegye őt körül. Bizonyára fejlesztő hatású gyakorlatokat is ad a logopédus.

Remélem, hogy a továbbiakban is hatékony formában fognak megvalósulni az online logopédiai fejlesztések, kitartást kívánok a sok gyakorláshoz!

Gyermekeim idén az első és harmadik osztályt végezték. Nagyon elfáradtak a tanév végére, alig várják a nyári szünetet és a pihenést. A tanítók nyári gyakorlást javasoltak, hogy ne felejtsék el az idén tanultakat. Tényleg érdemes tanulással nyúzni őket a nyári szünet idején?

Kedves Péter!

A legtöbb család számára ismerős probléma, hogy a tanév végére a gyermekek elfáradnak. Ez teljesen természetes, hiszen rengeteg energiát követel tőlük az iskolai élet. Természetesen fontos, hogy hagyjanak időt a pihenésre is. Minden gyermek azonban különböző. Sokan tényleg elfelejtik az év közben tanultakat, ha nem foglalkoznak vele a nyáron, nekik mindenképpen érdemes gyakorolniuk.

A többség számára előny, ha a nyári szünet sem marad gyakorlás nélkül. Persze nem a papír-ceruza feladatokra kell gondolni, célszerűbb játékosan foglalkozni az iskolában tanultakkal. Olvassanak esti mesét, írjanak levelet a barátoknak, nagyszülőknek a nyári élményeikről, vásároljanak, majd fizessenek ők a boltban, és ellenőrizzék, hogy jól kaptak-e vissza! Süssenek, főzzenek recept alapján, ők is vállaljanak részt a házi munkából, utazáshoz próbálják meg ők összeszedni a dolgaikat! Beszéljenek arról, hogy hova utaznak, mik a hely jellegzetességei, próbálják meg a térképolvasást! Bízzanak rájuk olyan feladatokat, amiket már el tudnak végezni! Beszélgessenek sokat, társasjátékozzanak!

Talán nem is sejti, mennyi dolgot tanulnak gyermekei ezeken a tevékenységeken keresztül, többet, mint hinné. Magabiztosságra tesznek szert, elősegíti az önállóságukat, erősödik a feladattudatuk, szabálykövetést tanulnak, amelyek mind-mind fontosak az iskolai jó teljesítmény elérésében, továbbá az életben szerzet tapasztalatok segítik az iskolában tanultak beépülését. Remélem sikerül a jövő tanévet kipihenten kezdeni!

Fotó: Cheltenham Sparks

Harmadikos fiam olvasási nehézséggel küzd. Logopédiából is kap gyakorolni valót, viszont én nem tudok vele gyakorolni, nekem is dolgoznom kell. Szeretném tudni, hogy olvasási zavar esetében hatékony lehet az önállóan végzett gyakorlás is?

Kedves Édua!

Többeknél nehézséget jelent a közös gyakorlás kivitelezése, a szülők otthonról történő munkavégzése érthetően nehezítő körülmény.

Minden gyermek különböző hozzáállással, motiváltsággal áll a munkához, tanuláshoz, és a logopédiához is. Az egyéni eltérések, nehézségek, a mögöttük álló okok, és azok súlyossága sem egyforma, továbbá a gyakorolni valók is igen különbözőek lehetnek. Általánosságban elmondható, hogy a kisebbeknél – óvodás és kisiskolás gyermekeknél – a szülő segítő jelenléte a tanulás során elengedhetetlen, hiszen a gyerekek még nem boldogulnak olyan jól a virtuális világban, nehezen dolgoznak önállóan. Persze részfeladatokban nagyon fontos, hogy az önálló munkavégzés felé tereljék őket.

Nehezen elképzelhető, hogy fia teljesen egyedül tud logopédiát gyakorolni. Javaslom, hogy beszéljen fia logopédusával, esetleg a terápiás anyag tervezésénél érdemes jobban szem előtt tartani az önálló munkavégzést, de teljesen önálló gyakorlás nem valószínű, hogy elvárható. Az olvasási zavar nagyon összetett lehet, hátterében több tényező is állhat. A tanulás során komoly hátrányt jelent, hiszen az olvasás a felsőbb osztályokban alapelvárásként jelenik meg. Érdemes ezért kellő figyelemmel, támogatással hozzáállni a gyermekhez, és a lehető legtöbbet megtenni azért, hogy a fejlesztés olvasási zavar esetén is hatékony legyen. Ez persze sokszor megköveteli a szülő aktív jelenlétét.

Mindenképpen javaslom, hogy a logopédiai gyakorlásokat közösen illesszék be a heti tanulnivalók közé, és próbáljon meg fia mellett lenni, amikor éppen ezzel foglalkozik. A támogató jelenléte, és az Ön által nyújtott segítség kiemelkedő jelentőségű a gyermek előrehaladása szempontjából ebben a szokatlan helyzetben.

Lányom első osztályos. Logopédiából is kapnak gyakorolni valót az itthoni tanulás mellett. Most néhány hang kialakításán dolgoznak, sok nyelvgyakorlatot kap. Néha úgy érzem, ha velem csinálja, nem olyan hatékony a gyakorlás. Nem tudom, hogy nyúljak az arcához, nyelvéhez, mivel tudnám pontosítani a gyakorlatokat.

Kedves Éva!

Nagyon jó, hogy a logopédia gyakorlást is beiktatják a mindennapjaikba!

Ahogy Ön is említi, az artikulációs terápia részét képezik az ajak- és nyelvgyakorlatok is. Ez általában megelőzi, illetve párhuzamosan halad a hangkialakítással, és a kialakított hang rögzítésével, persze az egyéni sajátosságok figyelembe vételével.

Szülőként valóban nehéz lehet felügyelni a gyakorlást. Hiszen nem könnyű eldönteni, hogy mi az, amit a gyermek már tudhatna, mit képes pontosítani az adott mozdulaton, mi az, amihez csupán egy kis bátorítás szükséges, meddig lehet őt javításokkal nyúzni, hogy ne elutasításba torkoljon a gyakorlás? Nehéz kérdések ezek, és kikerülhetetlen kihívások. Mégis azt gondolom lehetséges mindezekre játékosan tekinteni.

Érdemes tanuló időt hagyni ennek az új típusú közös munkának is. Mindenképpen célszerű kikérnie lánya logopédusának részletes véleményét. Kérje meg, tartson bemutatót, adjon részletes leírást a kivitelezendő gyakorlatok mikéntjéről! Tekintsen az első két-három alkalomra tanulásként, elsősorban azért, hogy megfigyelje, lánya hol tart, melyik feladat könnyebb, melyik nehezebb, mi az, amit szeret, és mi az, amit inkább kihagyna. Figyelje meg, hogy segítség nélkül hogyan mennek neki a mozdulatok, esetleg van-e különbség a gyakorlat ismétlésekor, mi változott az első és a harmadik alkalom között.

Mindezek a megfigyelések segítenek hatékonyabbá tenni a gyakorlást az elkövetkezendő időszakban, kitapasztalhatják, mit érdemes játékosabbra venni, mivel tudnak majd gyorsabban haladni, melyek azok a gyakorlatok, amelyekre érdemes több időt szánni, vagy amihez több ösztönzésre lesz szükség. Ha például a kanálnyelv többszöri ismétlésével javul a teljesítmény, szebb lesz a kanálnyelv, érdemes többször is megismételni, de ha romlik, akkor az valószínűleg a fáradtság jele, jó, ha továbblépnek és később térnek vissza rá. Hasznos lehet továbbá az is, ha az erősítést esetleg eszközök segítségével végzik – ropi, zizi, levesgyöngy, spatula, kiskanál stb. – ugyanis ezek fizikai tulajdonságaiknál fogva sokszor segítik az egyes mozdulatok pontosabb kivitelezését.

Javaslom, hogy merjen kérdezni a szakembertől! A gyakorlás során a lányával való türelmes, elfogadó kapcsolat segít megbirkózni a nehézségekkel, érdemes kitartóan javítani az egyes mozdulatokat, amíg elfogadja őket

Nagycsoportos kisfiamat nehéz rávenni a karantén alatt, hogy gyakoroljon velem logopédiát. Tudna esetleg segíteni, hogyan legyen hatékonyabb a gyakorlásunk, lehetőleg ellenkezés és folyamatos nyafogás nélkül?

Kedves Tamara!

Örömmel olvasom, hogy a logopédiai munkát komolyan veszi óvodás kisfiánál, és keresi a hatékony lehetőséget a gyakorlásra. A karantén valóban új helyzet elé állítja a gyerekeket, szülőket és pedagógusokat egyaránt. Többen is küzdenek az Ön által említett problémával, a gyakorlásra időt találni, és a gyermeket motiválttá tenni nagy kihívás.

Elsősorban érdemes a fiával átbeszélniük, miért lényeges a gyakorlás, milyen előnye származik belőle. Persze ez lehet, hogy kevés lesz, mégis érdemes tisztázni vele a gyakorlás fontosságát. Ezen túl, ha szükséges, ki lehet alakítani egy pontozó rendszert. Így az elvégzett gyakorlatokért vagy alkalmakért mosolygós arcocskát, vagy pipát szerez, és ha ötöt vagy tízet összegyűjtött, akkor valamilyen jutalmat kap – ez lehet közös játék, mesélés, valamilyen közös tevékenység, pl. szerelés, főzés, sütés.

Az is lehet, hogy a logopédussal megbeszélik, hogy ő jutalmazza a gyermeket valamilyen formában, például színezővel. Segítség lehet esetleg az is, ha a foglalkozás közben a gyakorlatok közé mozgásos feladatokat is beiktatnak. Az artikulációs gyakorlatok után lehet például guggolásokat csinálni. Érdemes ötleteket kérni a logopédustól, hogy az egyes gyakorlatokat mivel, milyen eszközzel lehet játékosabbá tenni. Lehet, hogy csak néhány ropira van szükség és máris motiváltabb a gyermek. Esetleg az is célravezető lehet, ha a foglalkozás anyagát több részre bontva veszik át, ám ebben az esetben érdemes konzultálni a logopédussal, hogy a foglalkozást milyen szempontok mentén bontsák fel.

Remélem, hamar sikerül játékossá tenni ezeket a gyakorló alkalmakat, hogy fia mielőbb fejlődni tudjon az otthoni gyakorlással is!

Óvodás kisfiam már másfél éve dadog. Azt mondták várjak, amíg magától javulnak a tünetek, de most már kezdek aggódni. Mikor érdemes logopédushoz fordulnom?

Kedves Krisztina!

Jól teszi, hogy foglalkozik a fia dadogásával és lehetőségeket keres a segítésére.

Dadogásnál a beszéd folyamatát akadozó, görcsös megakadások jellemzik. Lehetnek szervi okai, melyeket érdemes kizárni még a terápia megkezdése előtt, sőt az is gyakran előfordul, hogy a dadogásnak lelki oka van. Érdemes tudni, hogy a gyermekek beszédfejlődése során rövid ideig normális jelenség a dadogás, a szakemberek ezt élettani dadogásnak nevezik. Általában az óvoda előtt álló, vagy kisóvodások körében jellemző. Azonban ha ez néhány hónapnál, fél évnél tovább is elhúzódik, érdemes szakemberhez fordulni. A dadogás kezelését pszichológusok és logopédusok végzik, egyre gyakrabban összehangolt munkával.

A dadogás kezelését érdemes mihamarabb megkezdeni, hogy a tünetek minél kevésbé rögzüljenek, és lehetőleg ne alakuljanak ki következményes tünetek, kudarcérzés. Javaslom tehát, hogy mielőbb vegye fel a kapcsolatot az érintett szakemberrel. A terápia leghatékonyabban akkor működik, ha nem csupán a dadogó gyermek, hanem a családja, és a közvetlen környezete is aktívan részt vesz a probléma leküzdésében. Ebben a szakemberek természetesen segítséget nyújtanak, egyre gyakoribb, hogy a terápia szülőcsoporttal együtt zajlik.