A fiam 8 éves, és a szakértői bizottság enyhe értelmi fogyatékosságot állapított meg nála. Az iskolájában a tanulásban akadályozottak tanterve szerint fog tanulni. Aggódom a jövője miatt. Miben segíti majd őt ez a speciális tanagyag?

Kedves Júlia!

Az értelmi fogyatékosság jellemző tüneteit általában az iskolai követelmények és kihívások hozzák felszínre, így leginkább az iskoláskorhoz kötődő jelenség. Ezeknél a gyerekeknél jellemző az alacsony intelligencia hányados, ami egyébként nem feltétlenül állandó, emelkedhet és csökkenhet is. Az enyhe értelmi fogyatékosságnak összetett hatása van a személyiség alakulására. Az alacsony intelligencia hányados a szorosan vett mentális működéseken kívül a környezethez történő egészséges alkalmazkodás zavarában is megnyilvánul, így a személyes függetlenség, az autonómia kialakítása is nehezebbé válik, és az életvezetés akadályozottsága is gondot okoz. A számukra előírt speciális tananyag az értelmi képességeikhez illeszkedik, figyelembe veszi a terhelhetőségüket, a befogadó képességüket, és a feldolgozandó tananyag nehézségi fokát.

Ezek a gyerekek sajnos valóban nem képesek az önállóságnak olyan fokára eljutni, mint egészséges társaik, segítséggel is csak kevesebb tananyagmennyiséget képesek megérteni és feldolgozni. Tanulmányaik végeztével nem érettségiznek le, ezt a törvény sem várja el. Mindezek ellenére a szakmaválasztásban szép lehetőségek várnak rájuk, ami biztató jövőképet tesz lehetővé számukra. Szeretném megnyugtatni, hogy több lehetőség is vár a gyermekére. A lehetőségekről érdemes személyre szabott tanácsot kérni a gyermek gondozóitól, és fejlesztőitől.

15 éves lányom egy nála négy évvel idősebb fiúval kezdett járni. Rettegek a gondolattól, hogy szexuális kapcsolat lesz közöttük. Hogyan tudjuk megelőzni, vagy meggyőzni, hogy még korai ez neki?

Kedves Zsolt!

A félelem rossz tanácsadó, mert könnyen okozhatja azt, hogy nem tudnak otthon nyíltan beszélni a témáról. A lányos szülőknek ez még ma is nehéz kérdés, holott sokkal liberálisabb már a társadalom a tinédzserek szexualitása kérdésében is. A szakemberek tapasztalata szerint a lányok esetében az apák hajlamosabbak az aggódásra, vagy gyerekük szexualitásának elhárítására. Sok probléma elkerülhető, ha őszintén tudnak beszélgetni, bevonva a nagylány édesanyját is. Vannak családok, ahol az édesanyával sokkal könnyebben kommunikálnak a lányok ilyesmiről, és az apával a kevésbé intim részleteket tudják megbeszélni. Ezt az attitűdöt természetesen érdemes tiszteletben tartani. A kamaszok gyakran bizonytalanok, tele vannak félelmekkel, és sokszor pont ez, illetve a szülőkkel való gátolt kommunikáció, és a nem működő érzelmi kapcsolat viszi bele őket a korai, aktív szexuális életbe. Hogy mi számít korainak azt sem egyszerű általánosságban megmondani. Kérdőíves vizsgálatok szerint a tinédzserek 16-18 évesen kezdik a nemi életet.

Feltehetően Önök is már évekkel ezelőtt elindították a párbeszédet a témáról, ami a kamasz szerelem, bizalom, szeretet, biztonságos szex és védekezés területét érinti. A legfontosabb, hogy a szexualitásról időben induljon el a beszélgetés, mindig a gyerek életkorának megfelelő szintjéhez igazítva.

Fotó: Black Zack

Tomi sokat panaszkodik, hogy az óvó néni mindig őt bünteti meg akkor is, amikor ő csak megvédi magát. Nem akarjuk agresszióra nevelni, de arra sem, hogy hagyja magát. Mi a helyes szülői reakció az ilyen helyzetekben?

Kedves Zsuzsa!

Történetük, és a hozzá kapcsolódó szülői dilemmák nagyon is gyakoriak. Alapvető nevelési kérdések gyermekeink szocializációjában, hogyan tudjuk elérni, hogy a nebuló szabadon tudjon önérvényesíteni, ámde mások érdekeit is tiszteletben tartsa. Ez az út hosszú, és sok esetben fáradtságos, de megéri tudatosan egyengetni. Általában elmondható, hogy az egyik kulcs tényező a kommunikáció. Tomi esetében is lényeges, hogy párbeszéd induljon a problémáról mindenkivel, akit érint. Javasoljuk, hogy beszélgessenek gyermekükkel, ő hogyan látja, pontosan mi is történik egy-egy konkrét esetben. Fontos, hogy érezze, számít a véleménye, érzései, ahogy másoké is. Nem hagyható ki az óvónő sem, sőt nagyon fontos, hogy tudjanak beszélni vele a problémáról. Adott esetben érdemes lehet az érintett gyerekek szüleivel, sőt az érintett gyerekekkel, vagy akár az egész csoporttal beszélgetni.

Hatéves kisfiam egy ideje azt a szokást vette fel, hogy a szemhéját húzogatja. Mutattam neki képeket az interneten szembetegségekről, hogy elriasszam. Lehet, hogy nagy bajt csináltam ezzel?

Kedves Edina!

Az internet valóban sok mindenre alkalmas. Jó eszköz lehet arra is, hogy gyerekeinknek érdekes dolgokat mutassunk meg, olyan információs kincsestár áll rendelkezésünkre ezáltal, ami néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Ugyanakkor számtalan veszélyt is rejtenek a világhálón hozzáférhető információk, ezért nem lehet elég korán elkezdeni a gyerekeket megóvni ezektől. Szakemberek által kidolgozott különböző anyagok segítik a szülőket, és azokat a szakembereket, akik gyermekekkel foglalkoznak, hogy mire kell figyelni, milyen óvintézkedéseket érdemes tenni. Visszatérve az Önök esetére, remélhetően nem voltak nagyon megrázóak azok a képek, amelyeket gyermekének mutatott. Aggodalmai miatt bizonyára fokozottabban figyel mostanában kisfiára. Tapasztalt-e nála bármilyen más, szokatlan dolgot ezután az eset után?

Ezen túlmenően nagyon fontos lenne megérteni, hogy mi áll gyermeke viselkedésének hátterében. Lehet, hogy fizikai oka van, például allergia, enyhébb fertőzés, vagy valami más, ezt gyermekorvossal, vagy szakorvossal kellene megbeszélni. Elképzelhető, hogy valamilyen lelki eredetű feszültség áll a tünet hátterében, erről érdemes az óvoda, vagy iskola pszichológusával konzultálni, vagy kérje a nevelési tanácsadóban dolgozó szakemberek segítségét!

Történetükhöz kapcsolódó legfontosabb üzenet a gyermekeket nevelők számára, hogy semmiképpen sem tanácsos a gyerekeket ijesztgetni.

A kisfiam nyolc éves, most második osztályos, és elég nehezen megy neki az olvasás. Lehet, hogy diszlexiás? A diszlexiának mik a tünetei?

Kedves Édua!

A lelkiismeretes figyelem kincset ér, ez segít megelőzni, hogy a nehézségek később nagyobb gondot okozzanak. Ha Éduának nehezen megy az olvasás, még nem feltétlenül jelenti, hogy diszlexiás, ám jobb résen lenni, és kizárni ezt a lehetőséget. Érdemes tudni, hogy az olvasástanulási folyamat minden gyermeknél eltérő, olykor gyorsabban és gördülékenyebben lezajlik és vannak olyan gyermekek, akiknek kicsit hosszabb idő alatt, több gyakorlással sikerül elsajátítaniuk az olvasást. A szakemberek senkit nem nyilvánítanak diszlexiásnak addig, amíg az olvasástanulási folyamat nem zárult le, ami általában a második évfolyam végére tehető.

Azt, hogy melyek a diszlexia egyértelmű tünetei, nagyon nehéz megválaszolni, ugyanis összetett dologról van szó. Az okát még ma is kutatják, különböző megjelenési formái vannak, és a mögötte álló okok is nagyon különbözőek lehetnek. A legelfogadottabb elmélet szerint akkor beszélünk olvasási nehézségről, vagyis diszlexiáról, ha a gyermek értelmi képességeihez, a gyakorlásra fordított időhöz, valamint a gyakorlás minőségéhez képest jelentős mértékű elmaradás tapasztalható az olvasástanulásban. Az, hogy az olvasási nehézség milyen tünetekben érhető tetten, egyénenként eltér, azonban van néhány dolog, amire érdemes figyelni. Az olvasási nehézséggel küzdő gyermekek olvasás közben gyakran cserélnek betűket vagy szótagokat, ezeket kihagyják, vagy másik helyen olvassák, vagy a szavakat torzítva mondják. Az ő esetükben előfordulhat jobb-bal tévesztés is, vagy fordított irányú olvasás, és gyakran társul ezek mellé a helyesírás gyengesége. Egyes nyelvi feladatokban is gyengébb teljesítményt nyújtanak, sokszor az emlékezetet terhelő feladatokban is rosszabbul teljesítenek. Mindezek egészen enyhe vagy súlyosabb tünetek formájában is jelentkezhetnek. Ezek mellet gyakran az is előfordul, hogy más területen kimagasló teljesítményt nyújt a gyermek.

Ha olvasási nehézség gyanúja áll fenn, érdemes szakember segítségét kérni, hogy a gyermek mielőbb segítséget kapjon, így elkerülje az esetleges kudarcokat. Azt azonban érdemes tudni, hogyha valakinél diszlexia áll fenn, az soha nem múlik el, de megtanulhatóak olyan technikák, amelyek nagymértékben csökkentik az olvasási nehézségből fakadó kellemetlenségeket. Az olvasási nehézséggel küzdő gyermekeknek rendszerint sokkal több energiájukba kerül a tanulás, ezért a szakembertől kért segítségen túl mindenképpen fontos, hogy otthon is támogassuk és segítsük gyermekünket a tanulásban!

Tünde lányom idén első osztályos. Szerencsére jól veszi az akadályokat a suliban, de gondjaink vannak az otthoni tanulással. Olvastam róla, hogy az ideális tanulási környezet sokat segíthet megoldani ezt a problémát. Mire érdemes figyelni?

Kedves Irén!

Igen, ez valóban így van. Érdemes időt szánni a tanulási környezet kialakítására, ehhez néhány szemponttal tudok a segítségére lenni, amelyeket érdemes személyre szabott módon a gyakorlatba ültetni. Az otthon tanuláshoz egyértelműen szükség van kényelemre,  és nyugalomra, illetve a zavaró ingerek kerülésére. Fontos, hogy a környezet motiválóan hasson a gyermekre. Sokat segít, ha pontosan tudják, hogyan a legkönnyebb tanulnia a kislánynak, vagyis hogy inkább vizuális vagy hallási úton fogadja be hamarabb a tanulnivalót. A tanulástechnikai módszerek szintén kiválóan működnek, el kell dönteniük, hogy a könnyebb tárgyakkal kezdődjön a tanulás, vagy éppen ezek maradjanak a tanulási idő végére! Tartsa szem előtt, hogy a túlgyakorlás nem eredményes, szükség van a tanultak beépülésére is, és egy kis nyugalmi időszakra. Nem szerencsés, ha az otthoni gyakorlás ára az, ha a gyermeknek a kedvenc időtöltéseiről kell lemondania, az otthoni munka semmiképpen se tartson hosszú órákig. Egyénileg kell eldöntenie, mi a gyermeke szükséglete! Elvárhatja ugyanakkor, hogy igazodjon a saját, tartható tanulási tempójához és az elért szintjéhez, és persze támogassa őt az aktuálisan elvégzendő feladatokban is! Ha otthon sikeresen halad, a tanári dicséret sem maradhat el, amire szintén nagy szükség van ahhoz, hogy fenntartsa és megerősítse a tanulási kedvet.