Szerző: fpszhu

18 éves fiam az idén fog érettségizni. A szakértői bizottság korábban diszlexiát állapított meg nála, tantárgyi számonkéréseknél több időt kap a feladatok elvégzésére. Ezt a kedvezmény az érettségin is jár neki, de nem szeretne élni vele. Valószínűleg e nélkül is tudja majd teljesíteni a követelményeket. Az egyetemi diploma megszerzése azonban nyelvvizsgához kötött, az idegennyelv-tanulás pedig nagyon nehezen megy neki. Ekkor már nem lesz az ellátó rendszerben, a szakértői bizottság is csak 18 éves korig foglalkozik vizsgálatokkal. Mit tudunk tenni ezután?

Bejegyzés időpontja: Szerző:

Kedves Iván!

Nagyon örömteli, hogy fia a könnyítések nélkül is teljesíteni tudja az érettségit. Biztosan sok gyakorlás, munka és támogatás van a sikere mögött! Remélem valóban szép eredménnyel fog vizsgázni.

Olvasási zavarral küzdő, diszlexiás gyermekek esetében különösen fontos a pályaválasztás segítése. Az egyetemi követelmények jó, ha olyan elvárásokat támasztanak felé, amelyek lehetővé teszik a sikeres helyt állást. Bizonyára ezt Önök is figyelembe veszik jelentkezéskor.

A Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat szakértői bizottsága valóban a gyermekek 18 éves koráig foglalkozik vizsgálattal, és tesz javaslatot a felmentésre. A felnőttkorba lépéskor az olvasási zavarokkal küzdő fiatalok kiesnek az ellátottak köréből. Érdemes azonban tudni, hogy a felnőttek számára is létezik szakértői főosztály, akik vizsgálatokat végeznek. A vizsgálat eredményéről szintén szakértői véleményt állítanak ki, javaslatot fogalmaznak meg a nyelvvizsga teljesítésre vonatkozóan. Néhány esetben teljes felmentést, máskor a nyelvvizsga egy-egy része alóli mentességet javasolnak. Ezt követően a szakértői vélemény elfogadását általában az egyetemen kell kérvényezni. Amennyiben a nyelvhasználat nem szorosan kapcsolódik a diplomában lefedett tevékenység végzéséhez, általában el szokták fogadni a kérelmet, de természetesen ez egyetem függő. Érdemes a helyi szokásokról tájékozódni a kérvény benyújtása előtt.

Nagyon kellemetlen, hogy úgy látom az unokám fél tőlem, mióta hazajöttem külföldről. Összesen másfél hónapot voltam távol. Fanni most nyolc hónapos és korábban nagyon jól elvolt velem, még vigyáztam is rá. Most elég, ha a lányom kimegy a szobából, már bömböl szegény. 

Bejegyzés időpontja: Szerző:

Kedves Nagypapa!

Amit tapasztal unokáján természetes jelenség. A szakemberek szeparációs szorongásnak nevezik a babák reakcióját arra, ha édesanyjukat szem elől veszítik. Ez a viselkedés általánosan a gyerekek hat hónapos életkora körül jelentkezik, és ha egyébként biztonságos, szerető környezetben vannak, néhány hónap múltán magától elmúlik. Az önök esetében a kis Fanni feltehetően a nagypapát is családtagként kezelte, ha gyakoriak voltak a találkozások, ezért kevésbé indult el ez a reakció. Másfél hónap távollét egy babának annyira hosszú idő, hogy a nagypapát idegenként érzékelheti. Ne aggódjon, mert, ha gyakran találkoznak az elkövetkező időkben, akkor hamarosan visszatér a bizalom, és indulhat a közös játék.

Két éve váltunk el férjemmel. Krisztián, 11 éves fiunk csak kéthetente találkozik apjával, de az utóbbi időben úgy érzem, nálam jobban szereti őt. Nagyon félek, hogy a volt férjem ellenem neveli, és a gyerek is előbb-utóbb ellenem fordul.

Bejegyzés időpontja: Szerző:

Kedves Piroska!

Reméljük, hogy félelme alaptalannak bizonyul, és gyermeke édesapja is tisztában van azzal, hogy a másik szülő elleni nevelés alapvető hiba, és komoly károkat okozhat a kisfiú lelki életében. A válás okozta változásokkal egyébként sem egyszerű megküzdeni a gyerekeknek, és sokszor tapasztalható, hogy a felnőttek közötti elhúzódó konfliktusok azok, amelyektől igazán sérülnek a gyerekek. Kedves Piroska, attól, hogy önök úgy döntöttek külön válnak útjaik, Krisztián szeretete minden bizonnyal változatlanul megmaradt mindkettőjük iránt. Neki mindkettőjükre szüksége van. Fejlődéséhez igen fontos az apai törődés, és minta, és a férfi szerepek elsajátításához szüksége van arra, hogy bűntudat nélkül szerethesse édesapját. Mindez természetesen fordítva is igaz, egészséges felnőtté válásához, személyiségének harmonikus kialakulásához nagyban hozzájárul az édesanyjával való kiegyensúlyozott kapcsolat. A felnőtteknek, szüleinek továbbra is dolga, hogy gyermeküknek mindezt biztosítsák.

Fotó: Jurvis Tan

Kilencéves egypetéjű ikerlányaink állandóan veszekednek, mióta egy osztályba kerültek, tarthatatlanná vált a helyzet. Korábban ilyen gondjaink nem voltak velük, mindent együtt csináltak, régebben éppen ezért aggódtunk. Nem tudjuk mi a megoldás, pedig nagyon odafigyelünk arra, hogy ugyanazt kapják mindig, és ne tegyünk különbséget közöttük.

Bejegyzés időpontja: Szerző:

Kedves Zsófi!

Az ikergyerekek nevelése néha bizony komoly kihívást jelenthet. Amikor egypetéjű testvérekről van szó, nem ritkán speciális helyzetekben találhatják magukat a felnőttek. Gyakran az okoz nehézséget, hogy az ikrek véd és dacszövetséget alkotnak, saját külön világot teremtenek, amihez másokat nem engednek közel. Gyakran megtréfálják környezetüket azokban az esetekben, ahol nem tudják megkülönböztetni őket. Az Önök kislányainál most mintha pont az ellenkezőjéről lenne szó. Úgy tűnik veszekedésük mozgatórugója éppen az, hogy önálló egyéniségüket, szükségleteiket, érdekeiket szeretnék érvényre juttatni, és ennek pillanatnyilag ezt a módját találták meg. Erre utal az, hogy a jelenség az egy osztályba kerüléssel erősödött fel. A kislányok valószínűleg próbálnak megküzdeni önálló pozíciójukért. Személyiségfejlődésük minden bizonnyal olyan szakaszba érkezett, ahol fontossá vált az egyéniség, a személyiség egyszeri és megismételhetetlen volta. A veszekedések valójában egy egészséges folyamatról tanúskodnak, és, mint ilyet erőszakkal nem szabad elnyomni. Szülőként abban tudják segíteni őket, hogy mindketten rátaláljanak arra, amin keresztül önálló egyéniségüket, stílusukat kialakíthatják, megjeleníthetik. Például saját baráti kört építhetnek fel, saját hobbit találhatnak stb. Javasolom, hogy szervezzenek velük külön-külön programokat, az egyenlőség ne a „mindent ugyanúgy” stratégiában nyilvánuljon meg, hanem biztosítsanak különböző lehetőségeket számukra.

Fotó: Michel Desbiens

Laura lányom most kezdte az óvodát. Nagyon szeret rajzolni, de úgy vettem észre, hogy a társaihoz képest rosszabbul megy neki. Hogyan tudnám fejleszteni őt?

Bejegyzés időpontja: Szerző:

Kedves Éva!

Nagyszerű dolog, hogy Laura kedvét leli a rajzolásban! Mindenképpen bátorítsák, dicsérjék őt, nehogy a bizonytalanságuk kedvét szegje.

A rajzoláshoz rengeteg részképesség összehangolt működése szükséges. Az egyik ilyen például az ún. asszociatív gondolkodás, ami annyit jelent, hogy a gyermek el tudja képzelni azt, amit rajzolni fog, a másik pedig a finommotorika, ami a ceruzafogáshoz, a pontos vonalvezetéshez szükséges. A szem-kéz koordináció elengedhetetlen, hogy a gyermek vonalak húzása közben a szemével követve folyamatosan korrigálni tudja a munkáját. Természetesen a térbeli és síkbeli tájékozódás is szükséges a rajzoláshoz, ugyanis a térben látott vagy elképzelt képet sík felületen igyekszik megjeleníteni a gyermek a rajzolás során.  A gyermekek ezeken a területeken más-más ütemben fejlődnek, ezért a rajzaik színvonala is különböző. Mindenképpen segítséget jelenthet a gyermek számára, ha ezekkel a területekkel játékosan foglalkozik.

Amennyiben lányánál nagycsoportos korában is fennmaradnak a problémák, mindenképpen forduljon logopédushoz, aki megállapítja, milyen területen lehet szükség célzott fejlesztésre.

Móni lányom hatodik osztályos, most kapott fogszabályozót, és nagyon nehezen szokik hozzá. Korábban már volt neki kivehető, ami helyreállította a fogsorát, de most újra elmozdultak a fogai. Az egyik anyuka azt javasolta, hogy nézessük meg nincs-e nyelvlökéses nyelése, mert a fiának az volt. Hogyan lehet ennek utánajárni?

Bejegyzés időpontja: Szerző:

Kedves Gitta!

Milyen jó, hogy felhívták erre a figyelmét! Valóban sokszor rejtve marad a probléma, és csak sokadik sikertelen fogszabályozási kísérlet után merül fel, hogy nyelvlökéses nyelés okozza a problémát.

A nyelvlökéses nyelés azt jelenti, hogy nyelés közben, valamint nyugalmi állapotban a nyelv nem jó helyzetben van a szájban, ezáltal folyamatos nyomást gyakorol a fogakra, amik emiatt elmozdulnak. Elsőre talán nehéz elképzelni, hogyan tudja pont a nyelv elmozdítani a fogakat, de így van, a nyelvizom ugyanis folyamatos nyomást gyakorol rájuk. Ez akkor fordulhat elő, ha nem a megfelelő helyen pihen, vagy nem a megfelelő helyen támaszkodik a szájban nyeléskor. Ez az oka annak, hogy sikeres fogszabályozás után is előfordulhat, hogy a fogak „visszavándorolnak” korábban elfoglalt helyükre, amennyiben annak a nyelvmozgás volt az oka, és a rendellenes nyelvállás, és a nyelvmozgás nem lett korrigálva.

A nyelvlökéses nyelést fogorvos, fogszabályozó orvos, foniáter vagy logopédus állapítja meg. Azonban nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy a figyelemfelkeltő jeleket bárki észrevegye. A megfigyelést tükör előtt szükséges elvégezni, és folyadékra is szükség lesz hozzá. Normál esetben folyadék nyelésekor az ajkak enyhén zártak, nem mozognak, és az ajak körüli arcrész is mozdulatlan. Rendellenes nyelésnél, a folyadék nyelése közben általában az ajak körüli izmok, és/vagy az ajkak mozognak. Ez nyelvlökéses nyelésre utaló jel.

Az otthoni megfigyelés mellett azonban mindenképpen érdemes hozzáértő szakembert felkeresni, és szükség esetén terápiában részt venni, akár a fogszabályozás mellett is.