Nyolc éves kisfiam ADHD diagnózist kapott. Keveset tudok erről a betegségről. Mit érdemes tudnia egy aggódó szülőnek a hiperaktivitásról?

Kedves Kata!

Hasonló helyzetben sok szülő teszi fel ezt kérdést. Először is tisztázzuk, mi is az ADHD pontosan! A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (angolul: atteintion-deficit hyperactivity disorder, rövidítése: ADHD) gyermekpszichiátriai kórkép, amit a gyermekkor fejlődési zavarai között tartunk számon. Diagnosztizálása viselkedéses tünetek alapján történik, amit gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvos vagy klinikai szakpszichológus végez. A jelenleg alkalmazott mentális betegségeket összegző diagnosztikai kézikönyv (DSM-V) szerint a 7. életév előtt megjelenő betegségről van szó. Három fő tünetcsoportja a figyelemzavar, az impulzivitás, és a motoros nyugtalanság. Megjelenését tekintve három fő típusát különíthetünk el: a főleg figyelemzavarral, a főleg hiperaktivitással, illetve az ezeket kevert módon hordozó típust.

Hogy mi okozza a hiperaktivitást, az a kutatókat is régóta foglalkoztatja. A kórkép kialakulásában a környezeti, a genetikai, és a biológiai tényezők egyaránt szerepet játszanak.

A családvizsgálatokból kiderül, hogy a betegség becsült örökölhetősége 0,7–0,8 % közötti. Az örökletességet igazolják az ikervizsgálatok is, amelyekből kiderül, hogy ha az ikerpár egyik tagja hiperaktív, akkor a zavar 50-90% eséllyel jelenik meg az ikerpár másik tagjánál is. Az örökbefogadott hiperaktív gyermekek családjában ritkább az előfordulása, mint a nem örökbefogadott gyermekeknél.

A biológiai tényezők zavarát okozhatja enyhe agyi károsodás, ami az ADHD esetében a bal féltekét érinti. Ez a károsodás létrejöhet genetikai okból, vagy a terhesség, szülés körüli komplikációk hatására. A hiperaktív gyerekekre általában jellemző, hogy alacsony súllyal születnek, a szülők pedig gyakran oxigénhiányos szülésről, vagy elhúzódó vajúdásról számolnak be. Emellett az agyban az idegsejtek közötti ingerület-átvivő vegyületek szintjén is eltéréseket találtak.

Végül, de nem utolsó sorban említjük azokat az eredményeket, amelyek az ADHD környezeti okaira hívják fel a figyelmet. Léteznek ugyanis olyan elméletek, amelyek szerint hiperaktivitást okozhat a kora gyermekkorban átélt káros stresszhatás, a családi körülmények, konfliktusok, esetleg szülői pszichiátriai kórkép, az egyedül nevelő szülő terhei, valamint a hátrányos társadalmi és gazdasági helyzet is jelenthet kockázati tényezőt. Amerikai kutatók kimutatták, hogy különösen fontos szerepet játszanak a korai kötődési minták, az elhanyagolás, illetve a korai traumák, mindezek ugyanis hatással vannak az agy fejlődésére, egy-egy trauma okozhatja az agy kémiai működésének megváltozását.

Alsó tagozatos kisfiamat ADHD-szindrómával diagnosztizálták. Gyógyszeres kezelést is javasolt neki az orvos, én viszont nem szeretném, hogy a gyermekem gyógyszert szedjen. Enélkül nem gyógyulhat meg?

Kedves Éva!

A izgő-mozgó hiperaktív gyerekek problémája egyre gyakoribb manapság. Sokszor teszik fel a szülők a kérdést, mi a helyes döntés, ha ebben a szindrómában érintett a gyermekük. A folytatás olvasása →

A fiam az iskolában állandóan izeg-mozog, nem figyel. Lehetséges, hogy hiperaktív? Kinövi, vagy forduljak szakemberhez?

Kedves Apuka!

Az egészséges gyerekek is gyakran fészkelődnek az iskolapadban, ha egyéb figyelemreméltó viselkedésbeli és tanulási problémák nem jelentkeznek, nincs ok az aggodalomra. Amikor gyanítható, hogy hiperaktivitás áll a háttérben, a következő tünetekre érdemes odafigyelni. A hiperaktív gyerekeknél a figyelem fenntartása, a koncentrálás, illetve az elmélyülés jelenti a legnagyobb nehézséget. A gyermek fészkelődik, mocorog a padban, sokat beszél, és órán sem tudja megállni, hogy ne a padtársával diskuráljon. A szabályokat és az utasításokat nehezen fogadja el, rakoncátlankodik, és amikor csak teheti lázad a tiltásokkal szemben. A folytatás olvasása →