Négyéves kislányom, amióta óvodába jár, nagyon csúnyán beszél. Nagyon kellemetlen ez az utcán, a barátoknál, a közértben, nem is beszélve a rokonságról. Hogyan szoktathatjuk le róla?
Kedves Piroska!
Azt hiszem kevés olyan óvodást nevelő család van, ahol ne ismernék ezt a jelenséget. Szinte törvényszerű, hogy „fertőző gyermekbetegségként” végig söpör az óvodás csoportokban a káromkodási hullám. Az igazság az, hogy a gyerekek, különösen a kisebbek jórészt nem is értik még a csúnya szavak értelmét. Általában a nagyobbakat utánozzák, viccesnek találják a tiltott szavak kimondását, és persze az azt követő heves reakciókat. Nem kis feladat higgadtan reagálni az ilyen viselkedésre. A legfontosabb a jó arányérzék.
Ha káromkodik egy kisgyerek, semmiképpen ne próbáljuk a szavak értelmét megmagyarázni, és ezzel érvelni a trágárság ellen. Egyrészt a lurkók a kínos felnőtt magyarázatokat úgysem értik, másrészt azáltal, hogy túl nagy hangsúly kerül a nem kívánatos viselkedésre, éppen azt erősítjük meg vele, amit elkerülni szeretnénk. A gyerekek sok esetben a tabuk feszegetésével érik el ugyanis, hogy figyeljenek rájuk. Természetesen az sem szerencsés, ha bagatellizáljuk a helyzetet. Nevetni pedig végképp nem szabad ilyenkor. Mit lehet tenni? Igyekezzünk röviden, felhajtás nélkül reagálni. Mondjuk el, hogy nem helyes, amit csinál, hívjuk fel a figyelmét arra, hogy a szülők nem szoktak ilyet mondani (ha igen, akkor nehezebb a helyzet), és, hogy nem vicces a dolog, inkább szomorúságot okoz ez a viselkedés. Ezután próbáljuk meg valami másra terelni a szót, a gyerek figyelmét és váltsunk témát. A legtöbb gyerek előbb-utóbb magától elhagyja ezt a viselkedést.