Nem akar egyedül eljátszani, öt éves kisfiunk folyton minket nyúz. Szeretnék tanácsot kérni, hogyan ösztönözzük őt az önálló elfoglaltságokra? Már sok mindent kipróbáltunk, de semmilyen próbálkozásunk nem járt sikerrel.

Kedves Tamás!

Az Ön által felvetett probléma rendkívül összetett. Érdemes alaposabban körüljárni, mi mindenen múlhat, ha olyasmit tapasztalnak a szülők a gyermeküknél, amit Ön is említett. Az óvodás korú gyermekek általában még nagyon igénylik mások társaságát. Tevékenységeik, így játékuk jelentős része, kötődik mások jelenlétéhez. Míg a kisebbek (3-4 évesek) esetleg megelégednek azzal, hogy egy másik gyerek, vagy felnőtt a közelükben van, és be-be kapcsolódik, vagy éppen játszik velük, addig a nagyobbaknak már konkrét elképzeléseik vannak arról, hogy mit szeretnének játszani. Társasjátékra, szerepjátékra stb. invitálják környezetüket. Nagyok az egyéni különbségek abban, hogy valaki mennyire szeret egyedül tevékenykedni. Ezek a különbségek sokszor már alkati, személyiségbeli különbségeket is jelentenek, amelyek felnőtt korban is megmaradnak. Számtalan oka lehet, hogy gyermekük miért nem akar egyedül eljátszani. Elképzelhető, hogy irányítani szeretne, ami adódhat az óvodai közösségben betöltött szerepéből (ő irányít, vagy éppen nem tud), vagy szeretne több időt tölteni szüleivel, lehet, hogy rossz beidegződésekről, rossz szokásról van szó, és annak ellenére igényli a közös játékot, hogy rendszeresen van erre lehetősége. Az egyéni sajátosságokat figyelembe véve, az ésszerűség keretei között tehát mindkét formára szükség van. Fontos az együttes élmény, ami nem feltétlenül csak játék lehet, és fontos, hogy képes legyen életkorának megfelelő ideig (minimum fél-egy óra) lekötni magát egyedül is. Ha továbbra is kétségei maradnak, hogyan kezelje a helyzetet, kérje a pedagógiai szakszolgálat segítségét!