Hogyan legyen békés a Karácsony?!

Minden évben megfogadjuk, hogy most végre nyugodtan, békében töltjük az ünnepeket, de aztán valahogy mindig feszültség lesz belőle. Valaki megsértődik, valaki túl sokat vár el, a gyerekek nyűgösek, mi meg türelmetlenek. Mit lehet tenni azért, hogy idén tényleg békés legyen a karácsony?  

Kedves Eszter,

sokan éljük át azt, amit Ön is leír: minden évben megfogadjuk, hogy idén végre nyugodt, békés lesz az ünnep, mégis valahogy feszültség keletkezik. Valaki megsértődik, valaki túl sokat vár el, a gyerekek nyűgösek, mi pedig türelmetlenebbek vagyunk a szokásosnál. Jó hír, hogy mindez mögött sokszor épp az a vágy húzódik meg, hogy a karácsony valóban szép és meghitt legyen.

A karácsonyi viták hátterében gyakran a túlzott elvárások állnak. Sokan nemcsak ünnepet szeretnének, hanem mintha valamiféle „jóvátételt” várnának az év nehézségeiért. Minél nagyobbak az elvárások, annál könnyebben lesz belőlük csalódás és feszültség – főleg, ha ezek kimondatlanul gyűlnek. Ilyenkor az év során felhalmozódott sérelmek, a generációs különbségek, a túlterheltség és a meg nem beszélt témák mind sűrűsödnek. A gyerekek pedig rendkívül érzékenyen reagálnak a családi légkörre: ha a felnőttek feszültek, ők is nyugtalanabbak, sírósabbak, türelmetlenebbek lesznek.

Ahhoz, hogy az ünnep valóban békés legyen, nem tökéletességre van szükség – épp ellenkezőleg, egy kis elengedésre. Az első lépés a saját elvárások tudatos csökkentése. Nem kell mindenkinek boldognak lennie. Nem kell mindenkinek megfelelni. Nem kell „megmenteni” az estét, ha egész évben voltak nehézségek. Elég, ha engedjük, hogy a karácsony valódi legyen, ne tökéletes. Lehet, hogy valaki morcosabb, hogy a vacsora nem olyan, mint a nagymamáé, vagy hogy a gyerek épp kiborul – de mindez belefér. A fontos az, hogy legyen jelen figyelem, értő odafordulás és méltóság abban, ahogyan egymásra nézünk.

Sokat segíthet, ha már az ünnep előtt kimondjuk, mi a legfontosabb számunkra. Egy rövid családi beszélgetés arról, hogy idén nem a csillogás, hanem inkább a közös játék, a nyugalom és az együtt töltött idő a lényeg, rengeteget oldhat a nyomáson. Érdemes előre tisztázni azt is, ki mit vállal, hogy elkerüljük az utolsó pillanatban feszültséget szülő „megint mindent nekem kell csinálnom” érzést. Sokszor egy egyszerű mondat – például: „Nekem az a legfontosabb, hogy legalább egyszer együtt leüljünk játszani vagy békében beszélgetni” – többet ér, mint bármilyen tökéletes menüsor.

A gyerekek számára pedig az a legnagyobb ajándék, ha a szülők valóban jelen vannak – nem csak testben, hanem lélekben is. Nem rohanva, nem „mindjárt jövök, csak még becsomagolom”, hanem odafigyelve, kapcsolódva. Egy közös sütés, egy kedves társasjáték vagy egy csendes összebújás a kanapén azok a pillanatok, amelyek igazán meghitté teszik az ünnepet.

A veszekedések megelőzése tehát nem újabb szabályokon múlik, hanem azon, hogy elvárások helyett megértéssel, tökéletesség helyett emberséggel forduljunk egymáshoz. A karácsony nem attól lesz békés, ha minden csendes, hanem attól, ha a feszültség mögött ott van a közös szándék: idén tényleg jobban szeretnénk figyelni egymásra.

Ha ez megvan, minden más már csak dísz.

Fotó: freepik