A volt feleségem elkényezteti a gyerekünket

Szétmentünk a párommal, és gyermekünk az édesanyjával maradt. Azóta az van, amit ő akar. Én úgy látom, elkényezteti a gyereket, de nem szeretek szólni, mert abból csak veszekedés lesz. El tudja az anya kényeztetni? Vagy legyek türelmes, és eljön majd az “én időm”?

Kedves Géza!

A szülők különválása számtalan nehézség forrása a gyerekek nevelésével kapcsolatban. A viták és nézeteltérések szinte elkerülhetetlenek, azonban a türelem és a kivárás sokat segíthet. Néhány fontos részletet nem említ a levelében. Nem derül ki például, hogy mennyi idős a közös gyermek, mit jelent, hogy az anya elkényezteti őt, és hogy pontosan milyen nevelési kérdésekben nem értenek egyet? Ezek az információk elengedhetetlenek a személyre szabott tanácsokhoz.

Felteszi a kérdést: legyek türelmes? Nos, ez a lehető legjobb hozzáállás! A türelemre nagy szükség van a társas kapcsolatokban, és a gyermeknevelésben egyaránt. Ez sokat segíthet abban is, hogy volt párjával előbb-utóbb közös nevezőre jussanak a vitás kérdésekben.

Általánosságban elmondható, hogy ha a szülő szeretettel, és figyelemmel törődik gyermekével, egészen biztosan nem kényezteti el. Arról nem is beszélve, hogy a különélő szülők között kialakuló konfliktusok, a nagyon eltérő nevelési elvek, a másik fél szülői kompetenciáinak megkérdőjelezése nemcsak a szülőket viselik meg, hanem a gyerekeket is. Érdemes a felnőtteknek „szóba állni” egymással és megbeszélni a felmerülő nehézségeket.

Javasolom, hogy személyre szabott tanácsadásért forduljanak bizalommal a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálathoz, ahol felkészült szakemberek segítenek Önöknek és gyermeküknek.

Fotó: Ed Yourdon

Hogyan éli meg a gyerek a szülők válását?

Nagyon el vagyok keseredve, mert a volt férjem rendszeresen nem tartja be, amit a gyereknek ígér. Öt éve váltunk el, a fiam 11 éves múlt. Nagyon várja mindig az édesapját, aki sokszor késik, vagy el sem jön. Mit mondjak ilyenkor a gyereknek?

Kedves Vera!

Ez valóban nagyon kényes helyzet. Fontos, hogy semmiképpen ne mondjon olyasmit, ami rombolja a gyermekben az apa tekintélyét, illetve az iránta érzett szeretetét. Ilyenkor a gyerek érdekében szükséges félre tenni a haragunkat, erkölcsi megítélésünket. Ebben talán az segít a helyzet megoldásában, ha megpróbálunk a gyerek fejével gondolkodni, és megérteni az érzéseit. A gyerekek akkor is ragaszkodnak szüleikhez, amikor azok esetleg érdemtelenek arra. A szakemberek sok olyan estet ismernek, amikor még a bántalmazó szülő mellett is kiállnak a gyerekek.

Legyen minél diplomatikusabb, reagáljon tényszerűen a gyermek felé! Biztassa, hogy mondja el apjának, hogy ez neki rosszul esik, és kérje az apját, hogy tegyen ígéretet arra, hogy megpróbál változtatni ezen a helyzeten! A gyerek mellett próbáljon meg beszélni Ön is a volt férjével arról, hogy milyen rossz ez a kisfiúnak, és mekkora csalódást él át egy-egy ilyen esetben, hátha jobb belátásra tudja bírni. Esetleg bevonhat ebbe a beszélgetésbe olyan családtagot, rokont, barátot, akire hallgat a volt férje. Ha jó kapcsolatban van gyermeke osztályfőnökével, az ő segítségét is kérheti. Kisfia semmiképpen ne maradjon magára ebben a nehéz helyzetben!

Ha olyan szélsőséges a helyzet, ami már ténylegesen veszélyezteti a kisfiú egészséges lelki fejlődését, és az apával nem sikerül megegyezésre jutni, érdemes szakember segítségét kérni. Forduljon a kerületi Gyermekjóléti Szolgálathoz vagy iskolapszichológushoz!

Már tíz éve tilos a pofon a gyermeknevelésben

Gyurkó Szilvia interjúNem figyelünk a gyerekeinkre, nem tanultuk meg felismerni a szükségleteiket, és nem tudjuk, hogyan lehet őket erőszakmentesen nevelni. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakértővel beszélgettünk arról, miért nem jó ma Magyarországon gyereknek lenni, miért szeretné belülről meghackelni a jogászszakmát, és hogy most megjelent első könyve miért éppen válófélben lévő szülőknek szól.

Szerinted jó ma Magyarországon gyereknek lenni?

Azt hiszem, nem túl jó. És most nem elsősorban a szegénységre, az esélyegyenlőtlenségre vagy a gyerekbántalmazásra gondolok, bár az is hatalmas gond, hanem a kiszolgáltatottságra. Arra, hogy nem számít a szavuk. A felnőttek nem figyelnek rájuk, azt gondolják, hogy a gyerekek nem kompetensek a saját ügyeikben. Nem engedjük őket nemet mondani, de azt sem tanultuk meg felismerni, hogy milyen érdekeik, szükségleteik, jogaik vannak. A folytatás olvasása →