Vannak napok, amikor egyszerűen nem lehet kimenni, mert szakad az eső, viharos szél fúj, vagy jéggé fagyott minden. Ilyenkor viszont a gyerekeim fel-alá rohangálnak, hangosak, nyugtalanok, nem tudnak mit kezdeni magukkal. Mi segíthet, hogy egy kicsit levezessék az energiáikat, de közben hasznosan is töltsék az időt a lakásban?
Kedves Réka,
ez a kérdés minden kisgyermekes családban ismerős. Vannak napok, amikor hiába lenne szüksége a gyereknek mozgásra, levegőre, szabadságra; az időjárás vagy épp a családi körülmények ezt nem teszik lehetővé. A mozgásigény viszont nem szűnik meg attól, hogy nem mehetünk ki. A gyerekeknek ilyenkor is szükségük van mozgásra és ha ez nem történik meg, akkor jön a nyűgösség, vagy épp az egymást provokáló testvérek örök harca.
A jó hír, hogy a lakásban is rengeteg olyan játéklehetőség van, ami egyszerre fejleszt és élményt is ad anélkül, hogy fel kellene forgatni az egész nappalit.
Az egyik legegyszerűbb, de nagyon hatékony lehetőség az otthoni akadálypálya. Nem kell hozzá más, csak néhány párna, szék, takaró, esetleg egy alagútnak használt doboz vagy egy szélesebb kendő. A gyerek kúszhat, mászhat, átbújhat, átléphet. Ez a fajta mozgás különösen jól fejleszti a testtudatot, az egyensúlyt, a térbeli tájékozódást, és rendkívül hatékony módja a belső feszültség levezetésének. Lehet időre is csinálni, vagy versenyt rendezni a testvérek között.
Ha a mozgás inkább táncos, ritmusos formában jelenik meg a gyereknél, akkor nagyon hasznos lehet egy „táncoljunk együtt” félóra, aminek nem kell, hogy bármilyen struktúrája legyen. Csak bekapcsoltok egy jó zenét, és együtt ugráltok, forogtok vagy épp utánozzátok egymás mozdulatait. Ez a fajta „szabad tánc” fejleszti az érzelemszabályozást, a mozgáskoordinációt, és segít átdolgozni a nap során felgyülemlett feszültségeket. Egyes gyerekeknek az is segít, ha tükör előtt mozoghatnak, mások inkább becsukják a szemüket és csak a zenére figyelnek.
A nagyobb mozgásigényű gyerekeknél az is jól működhet, ha egy egyszerű gyakorlatsort alakítunk ki. Ugrálás, guggolás, négykézláb mászás, békaugrás, tapsolás, valamint fekvőtámaszhoz hasonló gyakorlatok. Ez a típusú tevékenység különösen jó hatással van a proprioceptív érzékelésre (azaz a test izmainak, ízületeinek érzékelésére), amely fontos szerepet játszik a gyermek idegrendszeri érésében és figyelmi funkcióiban.
De mozgás nemcsak a nagymozgások szintjén létezik. Az olyan finommotorikai játékok, mint a gyurma, a nagy méretű gyöngyfűzés vagy épp a kézzel festés, szintén segítenek a belső feszültségek oldásában, miközben közvetlen hatással vannak az érzékelésre és az önszabályozásra is. A kezek mozgása sokkal mélyebben kapcsolódik az idegrendszerhez, mint elsőre gondolnánk, így nem véletlen, hogy sok gyerek ilyen tevékenységek után válik hirtelen kiegyensúlyozottabbá.
És végül, ha minden kötél szakad, és a gyerek „csak pörög”, érdemes tudatosan megengedni neki a kontrollált „kiborulást”. Ilyen lehet például a matracra való ugrálás párnákkal körülvéve, a párnacsata (szabályokkal) vagy egy közös „morgás, nyávogás, őrült mozgás” típusú szerepjáték. Igen, hangos lesz, és igen, lehet, hogy a szomszéd néha hallja. De ezek a játékos „kitörések” csodát tehetnek, különösen, ha az utolsó 5-10 percben jön a közös megnyugvás.
Fotó: freepik









